Gyermekkori lelki betegségek
A legtöbb felnőttkori
lelki betegség gyermekkorban is megjelenhet. A különbség az, hogy
gyermekeknél a jelek vagy árnyaltabbak, vagy teljesen különböznek.
Felismerésüket nehezíti az, hogy a kicsik nem tudják úgy kifejezni, mit
éreznek, jelzéseik könnyen félreérthetőek. Sokszor még a szűk
környezetük számára is nehezen értelmezhetőek.
Pszichoszomatikus zavarok
Gyermekeknél a lelki betegségek leggyakrabban ún. pszichoszomatikus zavarokként nyilvánulnak meg. Ezek lelki hátterű testi megbetegedést jelző tünetek. Alapfeltétel, hogy a szakorvosok teljes körű kivizsgálással kizárjanak bármilyen testi, szervi betegséget. Minden lelet negatív, nem mutatható ki semmilyen szervi elváltozás vagy megbetegedés, mégsem szűnnek meg a tünetek. Jelentkezhet fej-, has-, hát-, de akár végtagfájdalom is, dadogás, ún. ticek (valamely testrész akarattól független rövid rángása), bepisilés, egyes esetekben akár eszméletvesztés vagy magas láz.
A gyermek életének bármely területén (család, iskola, barátok stb.) felmerülő problémára reagálhat pszichoszomatikus megbetegedéssel. Ez legtöbbször visszavezethető nagyobb változásokra – óvodába, iskolába lépés, kis testvér születése, barátok közötti konfliktus, haláleset, esetleg a családon belüli súlyosabb megbetegedés. Természetesen vannak olyan okok is, amelyek kevésbé egyértelműek, s a helyzet alapos elemzését kívánják.
A bevizelés
A pszichoszomatikus megbetegedések egyik formája. Minden gyermek saját tempójában szokik le a pelenkáról, van, aki korábban, más később. Általánosságban elmondható, hogy legkésőbb 5 éves koráig el kellene hagynia. Gond két esetben lehet: egyrészt akkor, ha a jelenség visszatér – a gyermek már egy ideje nem hordott pelenkát, valami miatt azonban újra megjelenik a bevizelés, esetleg bekakilás. A másik eset, amikor valaki ötéves kora után is bepisil. Az első lépés ilyenkor is az orvosi kivizsgálás, ahol az urológus, nefrológus (vesével foglalkozó belgyógyász), esetleg neurológus (ideggyógyász) kizárja a szervi elváltozás, fertőzés, gyulladás lehetőségét. Ha egyikük sem talál okot a bevizelésre, a második lépés a pszichológiai kivizsgálás, hiszen valószínűleg pszichoszomatikus megbetegedéssel állunk szemben.
Depresszió
Bár gyermekkorban hasonló gyakorisággal fordul elő, mint felnőttkorban, sokkal nehezebb felismerni. A testi jelek árulkodóak lehetnek. Tipikus a gyakori has- és fejfájás. Felléphet regresszió (visszaesés) is, ilyenkor a gyermek viselkedése nem a korának megfelelő, hanem fiatalabb korra jellemző. A depressziót óvodásoknál éjszakai bevizelés, megmagyarázhatatlan szorongás, dadogás, ticek, sírás, a játékok iránti érdektelenség, hallgatagság, hiperaktivitás jelezheti. Iskoláskorban más tünetek is megjelenhetnek: iskolalátogatási gondok, önbántalmazás, túlevés vagy étvágytalanság, a barátok, iskola, kedvenc szakkörök iránti érdektelenség, hiperaktivitás, szófogadatlanság, figyelemzavar. A lányoknál passzivitás, míg a fiúknál agresszivitás jelentkezhet. Itt is felléphet dadogás, és az előmenetel romlása ugyancsak jelezhet depressziót.
Hiperaktivitás
Ez a szó elterjedt napjainkban, könnyen rámondjuk egy-egy gyermekre, hogy hiperaktív. A fogalom pszichiátriai diagnózist rejt, mely több feltételhez van kötve. Figyelemzavarral kísért hiperaktivitás (rövidítése ADHD) abban az esetben áll fenn, ha a következő jelek legalább 6 hónapon keresztül jelen vannak: a gyermek állandó mozgásban van, nem bír egy helyen ülni, nem hallgatja meg, mit mondanak a környezetében levők, nem figyel oda, mi történik körülötte, gondot okoz számára, hogy csendben játsszon, csendben maradjon, túl sokat beszél, beleszól másnak a beszédébe, zavarja a másikat, bármi könnyen eltereli a figyelmét, ritkán fejezi be a feladatát. Fontos feltétel, hogy ezeknek a megnyilvánulásoknak jelen kell lenniük az élet minden területén (iskolában, otthon, ismerős és ismeretlen helyeken egyaránt), legfeljebb az intenzitásuk változhat némiképpen. Ha csak az egyik területen jelentkeznek, hamarabb gyanakodhatunk arra, hogy ott történik valami, amire a gyermek így reagál.
Mit tegyünk, ha gond van?
Alapvető fontosságú, hogy ne minősítsük a viselkedését, mindenképpen tartózkodjunk a szidástól, esetleg kinevetéstől, a probléma lekicsinyítésétől ugyanúgy, mint tragédiává fokozásától. Legyen szó bármilyen lelki eredetű megbetegedésről, fontos tisztában lennünk azzal, hogy a gyermek nem készakarva viselkedik így, nem szándékosan pisil be, szófogadatlan, figyelmetlen. Büntetés, kinevetés, szidás esetén a gondok többnyire nagyobbak lesznek, hiszen csemeténknek nemcsak a kiváltó okkal kell szembenéznie, hanem a környezet elutasításával is, amely sokszor fájdalmasabb a kiváltó oknál, hiszen azt közvetíti feléje, hogy a hozzá legközelebb állók sem értik meg, nem állnak mellette, elutasítják.
Kihez forduljunk?
Ha pszichoszomatikus megbetegedés gyanúja áll fenn, előbb ki kell zárni minden esetleges szervi okot. Tehát az első lépés a gyermekorvos felkeresése. Mondjuk el neki részletesen, mi a gond, ő javasolja a megfelelő kivizsgálásokat, szakorvosokat. Amikor ezek minden testi eredetű megbetegedést kizártak, a következő lépés a teljes körű pszichológiai kivizsgálás.
Minden gyermeknek iskolái befejezéséig joga van ingyenes pszichológiai kivizsgálásra és tanácsadásra a járási székhelyeken található nevelési tanácsadóban (Centrum pedagogicko-psychologického poradenstva a prevencie). Ilyenkor fokozatosan felmérjük, hogy életének mely területe okozza a problémát. Minden esetben az ő tempójához igazodunk, fokozatosan tárjuk fel a lehetséges kiváltó okokat, s az ezt követő, ún. intervenciós szakaszban próbálunk rajtuk változtatni a megfelelő lépésekkel. Hiperaktivitás esetén a pszichológiai tanácsadáson kívül neurológiai és pedopszichiátriai kivizsgálásra is szükség lehet, ahol a szakorvosok esettől függően átmeneti gyógyszeres kezelést is javasolhatnak.
Amikor megszüntettük az akut megbetegedést kiváltó okokat, a következő lépés a gyermek felkészítése, megerősítése, hogy a jövőben, ha hasonló helyzetben találja magát, legyenek olyan lelki eszközei, amelyekkel tud védekezni. Lehet itt szó kommunikációs tréningről, önismeret-fejlesztésről, feszültség- vagy agressziókezelésről, de akár relaxációs gyakorlatokról is.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése