Egyre több a gyermekek közötti erőszak

Azt mondják, ahol gyerek van, ott általában konfliktus is jelen van. Sokszor felvetődik azonban a kérdés, hol a határ és mikor szükséges a szülők, tanárok, rendőrök beavatkozása, esetleg a bántalmazott elég bátor-e segítségért folyamodni. A lendvai környezetben a gyerekek, fiatalok közötti erőszak helyzetéről Bogar Franccal, a lendvai körzet megbízott rendőrével beszélgettünk.
Amikor erőszakról beszélünk, a legtöbbször fizikai bántalmazásra gondolunk, de gyakran észre sem vesszük az erőszak láthatatlan vagy kevésbé látható formáit. A leggyakoribb ilyen a verbális bántalmazás, amikor csúfolódással, pletykálással, megalázó szavakkal sértegetik egymást a gyerekek. Emellett a kirekesztés, a kiközösítés, majd a fizikai erőszak és a nemi zaklatás is része lehet az erőszaknak, valamint az egyének fölött gyakorolt hatalom és erő kiélése.
– Azt tapasztaljuk, hogy egyre nagyobb méreteket ölt az internetes zaklatás, amikor a konfliktus sms-ben, villámpostán, chaten, közösségi portálokon nyilvánosan folyik. Jellemző a sértegetés, a pletykálás, a megalázó üzenetek küldése, gúnyolódás, fénykép és videók feltöltése. A világháló ennek sajnos kedvez, hiszen meg lehet bújni hamis profilok mögött, másrészt viszont a hiányos szülői felügyelet is magától adja a lehetőséget” – mondta Bogar Franc, aki a lendvai rendőrállomáson a lendvai körzet megbízottja, aki egyben a lendvai 1. Sz. KÁI-ban a „Leo rendőr tanácsot ad” megelőzési program felelőse is. „Úgy érzékeljük, hogy az internetes erőszakból egyre több van Lendván is. A szülők általában nincsenek tudatában annak, milyen weboldalakat látogatnak a gyermekeik, amivel a hálózat más veszélyeinek is ki vannak téve.”
Amint a rendőrségi tájékoztatásokból is kiolvasható, a kortárserőszak bárhol előfordulhat, de leggyakrabban az iskolában találkoznak vele a gyerekek. Gyakori indítéka a másság iránti türelmetlenség (a család származása vagy vallási, nemzetiségi hovatartozása), de van, amikor konkrét ok nélkül, csak egyszerűen megtörténik, és azokat érinti, akikről úgy látszik, hogy nem tudják megvédeni magukat és nem tudnak vagy mernek segítséget kérni. A gyermekek közötti erőszak viszont különösen veszélyes, hiszen komoly hatással lehet a gyerek önbizalmára, önértékelésére és későbbi életére, így növelheti a felnőttkori depresszió kockázatát, ezért nagyon fontos mielőbbi felismerése és visszaszorítása. Számos felmérés arra is utal, hogy a fiatalok jelentős része valamilyen formában megtapasztalja az erőszakot kortárssal vagy kortársakkal szemben. Amint Bogár kifejtette, a lendvai körzetben az elmúlt években gyermekek, fiatalok közötti fizikai erőszakkal kapcsolatban nem találkoztak feljelentéssel, főleg nem olyan formában, amilyen még az elmúlt évben Muraszombatban történt. Az eset során két fiatalokból álló csoport veszekedett, és civakodás közben előkerült a kés és két fiatalkorú személy könnyebb testi sérülést szenvedett: „Azt mi is tapasztaljuk, hogy a kamaszok próbálnak erőszakoskodni, hogy kitűnjenek az átlagból, de súlyosabb esetek szerencsére nem bontakoztak ki. Rejtettebb és nehezebben kiszűrhető viszont a csúfolódás, a fenyegetőzés, a lenézés, az önérdek másra erőltetése, amik jelen vannak. Az erőszak a végzős tanulók között jelentkezik általában, akik fölényeskednek a fiatalabbak felett és az erejükkel megfélemlítenek. Kisebb konfliktusok így előfordulnak, de a helyzet kezelhető” – tette hozzá a megbízott szakember.
A kortárserőszak visszaszorítása érdekében a rendőrség erőszak-megelőzési programokkal hívja fel a gyermekek figyelmét. Az egyik ötödik osztályban a „Leon rendőr figyelmeztet” program, amelynek keretében a tanulók előadást hallgatnak meg az erőszakról és információt kapnak arról, hogyan és kihez fordulhatnak segítségért. A másik pedig a „Közösen a zsarolás és az erőszak ellen” prevenciós program, amelyet a rendőrség abban az esetben alkalmaz a gyakorlatban, ha az osztályon belül tapasztalható erőszak vagy feltűnik egy probléma: „Közösen orvosoljuk a problémát és keressük a megoldásokat. Ilyenre már volt példa a lendvai iskolában is, ezért elmondhatom, hogy az 1. Sz. KÁI és a rendőrség között az együttműködés folyamatos és hatékony, a középiskolával és az óvodával azonban visszaesett az együttműködésünk.”
Mivel az áldozatokat gyakran megfélemlítik és nem mernek segítséget kérni, ezért nagyon fontos, hogy a környezet, a család, a tanárok, az iskolatársak észrevegyék a jeleket és ne hunyjanak szemet a kialakult helyzet felett. Arra a kérdésre, melyek azok a jelek, amelyek az erőszakra engednek következtetni, Bogar a következőt válaszolta: „Ebben az esetben nagy szerepe van a szülőknek, akik a legjobban ismerik a gyermeküket. Elsősorban nekik kell felismerni a gyermekük viselkedésének változásait, amilyen például a közösség és az iskola kerülése, bezárkózás, önbizalomvesztés, passzivitás jelentkezése, az iskolai eredmény visszaesése. A szülő felelőssége észrevenni gyermeke szorongását, de van, amikor az iskolában figyelnek fel a változásokra, hiszen otthon a viselkedési forma nem változik. Ilyenkor a beszélgetés és a bizalom nagyon fontos. Amennyiben a helyzetet nem lehet szülői beavatkozással megoldani és az erőszak súlyosabb formákat ölt, akkor az iskolai szociális munkatársaihoz, a szociális ügyintéző központ alkalmazottjaihoz vagy a rendőrséghez kell fordulni.” A kortárserőszak vagy bármilyen más bántalmazás esetén viszont feljelentést lehet tenni az 113-as számon vagy a rendőrség 080 12 00 anonim telefonszámán. Emellett a rendőrség honlapján (wwww.policija.si) anonim elektromos formában is meg lehet tenni a feljelentést: „Számtalanszor tapasztaljuk viszont, hogy hiányosak az anonim feljelentések, ezért ahhoz, hogy segítséget nyújthassunk, szükséges az áldozat vagy a bántalmazó nevének feltüntetése.”

#1 Dr.BauerBela

---