Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2011. június 7., kedd

A-RING-SARKÁBAN.

A –RING-SARKÁBAN

Hiszem, hogy mi valamennyien részben vagy egészben tovább tudtuk örökíteni az orvoslás Pápai Páriz Ferenc által megfogalmazott erényeit, azaz: „az egészséges tudomány, a tökéletes lelkiismeretesség, a hűséges szorgalom és a hiánytalan jóakarat” példáját, melynek hiányai nemcsak rendünk, hanem egész világunk fennállását veszélyeztethetik.Nagy elődeink ezen gonlatait szem előtt tartva igyekeztünk megőrizni méltóságukat és tartalmi hallhatatlanságukat

Nem a magamutogatás kényszere,hanem életem harmóniájának és tisztességes elszámolásának a gondja kényszeritette ki ennek a pár gondolatnak a leirását részemről.

Amikor a sorsom úgy hozta, hogy egy súlyos infarktus alkalmával öt éjtszaka néztem az intensiv osztály fehér menyezetét-lebegtetve-kilátásaimat,ebben az esetleg utolsó szoritásában földi létemnek, gondoltam arra hogy hogyan gazdálkodtam átörökitett génjeimmel gondolatban,szóban és cselekedetben.-Nem ildomos úgy meghalni,hogy ne tudjuk –miért éltünk-

Dr.Puskás József aki barátom volt az egyetemi éveim alatt is, az első látogatóim közé tartozott a kórházban a következőket mondta –hát kis pajtás mostani helyzetedben nem nagyon pengetném a garasaimat ,de egy tanácsot tudok adni –ha most a lábad közé ejted a fejedet erősen számolhatsz a fehér lepedő csendjével.Jóskára, barátomra, mindig hallgattam és mondanivalója mindig gondolkodásra késztetett.

Másrészt,éreztem azoknak a hosszú évtizedeknek a gyermekgyógyászatba vetett hitét,önfeláldozó munkáját,nem teljesen kiteljesedett segiteni akarását és kellett legyen bennem annyi önbizalom mint ahányszor a –Ring-szoritó sarkában életem folyamán,nehezen és sok lelki tusával felkapaszkodtam,feltápászkodtam a köteleken.

Egyetlen célom volt, hogy amit magammal hoztam,és az irdatlan következetes munkámmal szereztem,az ÚR áldó kezeivel még továbbitsam a hivatásom törekvéseit azoknak, akik ezt igénylik.

Amilyen mértékben talpraálltam egy nemeslelkü,nagyon sok áldozatra képes ember/a hitesem/segitségével,csak az alkotási kényszer és annak módjai lebegtek előttem.Nehezen elhihető de mégis kiméletlen átélt történés volt az, hogy az enyéimtől,itt a szatmáriaktól soha nem kaptam meg a megérdemelt jó szót.De hát ez a végjátékban már mellékes,habár megvisel

hitedben és szellemiségedben.

Szeretett és tisztelt munkatársaim visszvártak a régi munkahelyemre a Caritás poliklinika munkaközösségébe és sok segitséggel,önszorgalomból elsajátitottam a számitógépes ismereteket,a szöveg és képes technikák ismérveit, és hozzákezdtem a még hátralévő feladataim elvégzéséhez.Az már való tény hogy az egész környezetemet hosszantartó-turbulens-állapotban tartottam a ostoba kérdéseimmel.De megtanultam, és köszönöm mindenkinek aki egy percet,pillanatot áldozott rám,mert ilymódon volt alkalmam közölni a részemre kiszabott orvostudományi értékeket.Ezt a lehetőséget ilyen terjedelemben soha nem kapta meg.

Következtek a magambafordult,állhatatos munkával eltelt napok./napi 12-14 óra kemény szellemi munkával/

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése