FARKASTÖRVÉNYEK GYERMEKKORBAN
Kiskorúak rabolnak, mi több, gyilkolnak meg kiskorúakat, gyerekek lesznek öngyilkosok -- ha nem is mindennapi, de egyre gyakoribb valóság a híradókban. Valóban erősödik-e a gyermekkori agresszió és mi áll(hat) a háttérben
A való világ
A egymással való viselkedés formái meghatározó fontosságúak az élet minden területén. A társadalmilag elfogadott viselkedési formák kialakulása sok befolyásoló tényezőtől függ. Már gyermekkorban fellépnek olyan befolyásoló tényezők, amelyek kihatással vannak további életünkre. A családban kialakult légkört a gyerek példaértékűnek tekinti, és a tapasztalt viselkedési normákat átveszi a szülőtől. Ha a felnőtt rossz példát mutat, azt fogja a gyermek átvenni, és alkalmazni más közösségekben is, például iskolában, baráti társaságban. Az anyagi okok miatt kialakult társadalmi különbségek is jelentősen befolyásolják a fiatalok viselkedését, hiszen tehetősebb ismerőseit látva ő is arra fog törekedni, hogy megszerezze azokat az anyagi javakat, amelyeket barátai megkapnak, mégha ehhez agresszívan is kell fellépnie.
Az erőszakos viselkedés kialakulásához nagyban hozzájárulnak a reklámok, mozi- és tévéfilmek, amelyek a pozitív hőst úgy állítják be, hogy annak agresszív viselkedése megengedhető, és elfogadható, valamint a problémáit erőszak alkalmazásával oldja meg. A fiatal elé példaképként vannak ezek a személyek beállítva, és ő megpróbál hasonlóképpen viselkedni, gondjait a példakép módszereivel megoldani. A látottakat, hallottakat megpróbálja a gyerek alkalmazni, és észre sem veszi, hogy a viselkedésének mennyire a részévé válik az agresszió. Durva viselkedését nem tudja megmagyarázni, és ő maga sem érti, miért viselkedik társaival erőszakosan, és a megbántottak iránt nem érez lelkiismeret-furdalást. Ezáltal lassan agresszívvá formálódik természete, úgy, hogy igazán maga sem tud róla.
Amit a család mutat
Ezen viselkedés kialakulásának másik tényezője lehet a csonka család, amelyben a fiatal felnő. A szülők, és a rokonok állandó vitáját, és veszekedését látva akaratlanul is formálódik a gyerek viselkedése. Hajlamossá válik a vitákra, a családban látottak alapján viszonyul embertársaihoz. Öltözködésében, megszólalásaiban megváltozik, és mindenkihez gorombán, erőszakosan viszonyul.
A gyerek viselkedésére sok esetben nem lehet értelmes magyarázatot találni, hiszen olyan példák folyamán változik, amelyeket ő maga sem vesz észre, agresszív életmódjára nem tud magyarázatot adni.
A szülőknek és a pedagógusoknak is fontos szerepük van a nevelésben, ha a legapróbb eltéréseket tapasztalják a gyerek viselkedésében, lépniük kell,
és megoldást keresni, hogy a fiatalt visszatérítsék a helyes útra.
Sajnos nemegyszer a gyerekek saját maguk ellen fordítják erőszakos természetüket, visszahúzódnak, elkerülik társaikat, nem beszélnek még szinte szüleikkel sem, és sok ilyen esetben kárt tesznek magukban. Egyetlen megoldásként azt látják, ha eldobják maguktól az életet, hiszen úgy érzik, egyedül maradtak, velük nem foglalkozik senki, rajtuk már nem lehet segíteni. A befelé forduló agresszió nemegyszer vezet öngyilkossághoz, vagy annak kísérletéhez. Legyünk tehát tekintettel embertársainkra, figyeljünk oda a másikra, gyermekeink problémáját hallgassuk meg és segítsünk rajta. Mindezt tegyük azért, hogy az agressziót, az erőszakot szorítsuk vissza, és próbáljunk egymáshoz megértőbbek, türelmesebbek lenni.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése