A HUGYÚTI FEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉGEK CSESCSEMŐ ÉS GYERMEKKORBAN
Összefoglalás
A húgyúti fejlődési rendellenességek korai felismerésében, megítélésében az elmúlt években jelentős előrelépés és szemléletváltozás történt. Az ultrahangvizsgálatok elterjedése, nem utolsósorban a magzati (intrauterin) életkorban elősegítette ezen anomáliák korai detektálását. Az anomáliák fő típusait, a klinikai tüneteket valamint a diagnosztikát taglalom ebben az irásban.A sebészi beavatkozásokról, esetleges műtét szükségességéről többnyire gyermekgyógyászból, gyermek-nefrológusból, radiológusból, valamint gyermeksebészből álló teamek döntenek. A műtétet követő gondozás a komplex kezelés fontos részét képezi.
Bevezetés
A vizeletképző és -elvezető rendszer fejlődési rendellenességei a gyermekurológiai, gyermeknefrológiai ellátás igen fontos részét képezik. Az elmúlt évtized(ek)ben a jelentős szemléletváltozás, a diagnosztikus lehetőségek fejlődése azt eredményezte, hogy ezen betegségek nagy része időben kerül felismerésre, és a kezelés _ mely gyakran sebészi _, gyógyulást eredményez. A gyógyulás azt jelenti, hogy a húgyúti szervmegtartó műtétekkel a meglévő veseműködés megőrizhető. Az évtizedekkel korábban olyan gyakori nefrektómia _ a működésképtelen vese eltávolítása _, vagy a sokat emlegetett veseelégtelenség (end stage renal failure) elkerülhető. Statisztikai adatok alapján a vese (vesék) megtartására napjainkban tízszer nagyobb az esély, mint 20 éve volt. A hasi ultrahang- és vizeletszűrések jelentősége a húgyúti anomáliák felismerésében vitathatatlan.
Mikor gondoljunk urológiai anomáliákra?
1. • Ha a magzati ultrahangvizsgálattal felmerült a vizeletképző-rendszer kóros tágassága. Gyakorlott vizsgáló számára nem okoz nehézséget a hydronephrosis, a nagy húgyhólyag, a rendellenes helyzetű vagy cisztás vese felismerése az újszülöttkorban.. Születés után a neonatológus, a csecsemőgyógyász, a radiológus, a nefrológus illetve a gyermeksebész mérlegelés után döntenek ezen állapotok további sorsáról (gondozás vagy műtéti kezelés). A pontosabb diagnózis és megfelelő kezelés miatt kívánatos, hogy az ilyen szülések (születések) olyan helyen történjenek meg, ahol ezen szakemberek kellő időben képesek az adekvát döntés meghozatalára.
2. • Ismétlődő, nem specifikus klinikai tünetek a csecsemő- és kisgyermekkorban, melyek döntően nem urológiai anomáliára is utalnak: ismétlődő (ismeretlen?) lázas állapotok, haspuffadás, elhúzódó icterus a neonatalis periódusban lelassult súlyfejlődés, étvágytalanság, hasban tapintható terime (vese vagy indokolatlanul telt húgyhólyag). A mai „Liberós világban" gyakran nem veszik észre a szülők, hogy a pelenka alig vagy ritkán nedves, mely a hólyag ürülési zavarának igen fontos és korai tünete lehet.
3. • Húgyúti betegségekre utaló klinikai tünetek. Gennyes vagy véres vizelés, bacteriuria. A vesetáji fájdalom inkább a késői gyermekkorban illetve serdülőkorban jelentkező hydronephrosisra jellemző. Esetenként a magas vérnyomás veti fel a sebészileg is korrigálható húgyúti anomália lehetőségét. Fiúknál a széles vizeletsugár hiánya, fájdalmas, akadozó, erőlködő vizelés _ a dysuria _ többnyire igen súlyos, kétoldali vesekárosodást fenntartó húgycső-anomáliákra utalhatnak (billentyű).
4. • Saját beteganyagunk utánvizsgálataiból is tudjuk, hogy az újszülöttkorban negatív eredményű hasi ultrahang és/vagy vizeletszűrés nem abszolút értékű. A felső húgyúti urológiai rendellenességek közel 20_25%-a csak a későbbi élethónapokban okoz klinikai tüneteket. Esetleges UH szűrés (pl. csípő vagy hasi) során merül fel a húgyúti rendellenesség a teljesen panasz- és tünetmentes gyermekbenKívánatos lenne a hasi ultrahang vizsgálat kiterjesztése az 1_3 éves korosztályra (évenkénti ismétléssel),
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése