TRAGÉDIÁK,AMIKNEK OKAIT MÁR NEM SZABAD MEGKELERÜLNI.
Elõszó-
Az öngyilkosság komplex jelensége már több évszázada foglalkoztatja a filozófusokat, teológusokat, szociológusokat és mûvészeket.
Az öngyilkosság ugyanekkor súlyos közegészségügyi kérdés, hiszen megelõzése és befolyásolása nem egyszerû. A korszerû prevenció tevékenységek egész sorát öleli fel; ide tartozhat például az is, ha egy adott társadalom a lehetõ legjobb feltételeket próbálja biztosítani a fiatal generáció fejlõdéséhez; ha a társadalompolitika szabályozza a környezeti rizikótényezõket; vagy ha a mentális betegségek kezelése magas színvonalú és hatékony. Magától értetõdik az is, hogy fontos az e témához kapcsolódó információk széles körû terjesztése és a társadalmi tudatosság fokozása.
Tartalom:
Elõszó
Egy alábecsült probléma
Védõ faktorok
Rizikófaktorok és kockázatos helyzetek
Hogyan ismerjük fel a lelki szempontból terhelt, és potenciálisan veszélyeztetett diákokat?
Hogyan kezeljük a veszélyeztetett diákokat az iskolában?
Az ajánlások összefoglalása
.
Az öngyilkosság megelõzése
és Információs anyag pedagógusok iskolai dolgozók részére
Az öngyilkosság világszerte egyike az öt legfontosabb haláloknak a 15-19 éves korosztálynál; ezen belül több ország statisztikájában elsõ vagy második helyet foglal el.
A megelõzés ezen oknál fogva, igen lényeges cél, amelynek megvalósítását megkönnyíti az a körülmény, hogy ezen életkori csoport nagy többsége iskolába jár, ahol célzott, szervezett prevenció indítható.
A jelen szóróanyagot elsõdlegesen tanárok és más iskolai dolgozók (iskolai tanácsadók, iskolaorvosok, ápolónõk, szociális munkások, iskolaszékek tagjai) részére alakították ki. .
Írásomban röviden ismertetem a serdülõkori öngyilkosság problémáját, bemutatom a fõ védõ és rizikófaktorokat, és útmutatást adok azzal kapcsolatban, hogy a veszélyeztetett gyermekeket miként lehet azonosítani és segíteni.
Elmondható, hogy 15 év alatti gyermekek esetében, a korai serdülõkor elõtt az öngyilkosság általában ritka; a 12 év alatti korosztálynál pedig elenyészõ gyakoriságú. Mégis, az utóbbi években nyugtalanító tendencia tapasztalható: az arányok növekedése a 15 év alatti, valamint a 15-19 év közti korosztálynál.
Az elkövetés módszerei akár országonként is eltérhetnek; így például néhány térségben a rovarirtók beszedése, másutt viszont a gyógyszermérgezés, a gyorshajtás és a golyó általi halál számít elterjedtnek.
A fiúk általában nagyobb arányban halnak meg öngyilkossági próbálkozásaiktól, mint a lányok, ennek egyik oka, hogy agresszívebb módszerekkel élnek (önakasztás, lõfegyverek, robbanóanyagok). Vannak olyan régiók is, ahol a 15-19 éves serdülõ lányok az azonos korú fiúknál gyakrabban halnak önkezû halált; és az utóbbi évtizedben a lányoknál is gyakoribbá váltak az agresszív elkövetési módok.
Megfelelõ feltételek esetén, iskolai keretek közt a teammunka a leghatékonyabb módszer az öngyilkosság megelõzésére, ebben egyaránt részt vehetnek a tanárok, az iskolaorvosok és –ápolók, az iskolapszichológusok és a szociális munkások, valamint a közösségben mûködõ segítõ szolgálatok szakemberei.
Fontos szem elõtt tartani, hogy az öngyilkossági gondolatok alkalomszerû jelentkezése egyáltalán nem utal rendellenességre. Ez a természetes fejlõdési folyamat része, amely során a tizenéves egzisztenciális problémákkal foglalkozik, próbálja megérteni élet és halál kérdéseit, értelmet ad saját életének. Kérdõíves vizsgálatok tanúsítják, hogy a gimnázium felsõbb osztályaiban a tanulók mintegy 50 százalékának néha öngyilkossági gondolatai vannak . Ezek „elrendezésében”, átbeszélésében segíthetnek a felnõttek, a tanárok .
Komolyabb veszély, ha a gyermek vagy serdülõ szerint az öngyilkosság az egyetlen megoldás az élet nehézségeire. Ilyen esetben, beavatkozás híján súlyos következményekre számíthatunk.
Egy alábecsült probléma
Közismert tény, hogy sokszor szinte lehetetlen megállapítani, egyes elhalálozások (pl. autós ütközések, fulladások, zuhanások, drog túladagolások) hátterében van-e szándékosság, vagy sem.. Egyes szakértõk véleménye szerint a statisztikák számos baleset-adata valójában öngyilkossági törekvésrõl szólhat. Általánosságban igaz, hogy a serdülõkorú fiúk többször követnek el öngyilkosságot, mint az azonos korú lányok.
A próbálkozások aránya azonban ettõl eltérõ: a lányoknál akár kétszer-háromszor magasabb, mint a fiúknál. Magyarázatként adódik, hogy a nõknek hajlamuk van a depresszióra, de szívesebben is beszélgetnek a problémáikról, és bátrabban kérnek segítséget, ezáltal kisebb valószínûséggel választják a végzetes „megoldást”. A fiúk viszont általánosságban agresszívebb, lobbanékonyabb viselkedésûek, mint a lányok, emellett a szerfogyasztással is többet kísérleteznek, sokszor az önpusztítás pillanatában is illegális anyagok hatása alatt állnak.
Védõ faktorok
Az öngyilkosságtól védõ faktorok a következõk:
Családi élet
jó kapcsolat a családtagokkal
a család támogatása
Kognitív stílus és személyiség
megfelelõ szociális készségek
megfelelõ önbizalom, a saját képességekbe, teljesítménybe vetett hit
fontos döntések esetén a segítségkérés képessége
nyitottság, érdeklõdés más személyek problémakezelése iránt
nyitottság a tudásra, a tapasztalatokra
Kulturális és szociodemográfiai tényezõk
szociális integráció (részvétel sport-, vallási, klub jellegû és más tevékenységekben)
kielégítõ kapcsolat az iskolatársakkal
kielégítõ kapcsolat a tanárokkal és általában a felnõttekkel
fontos személyektõl érkezõ társas támogatás
Rizikófaktorok és kockázatos helyzetek
Bizonyos körülmények fennállása esetén – genetikai, valamint környezeti faktorok okán –egyes családokban nagyobb valószínûséggel jelenik meg öngyilkos viselkedés, mint másokban.
Elemzõ tanulmányok szerint a gyermek- és serdülõkorúak csoportjában egyes, a következõ részben bemutatásra kerülõ tényezõk és helyzetek gyakran (de nem minden esetben) kapcsolódnak az öngyilkos magatartáshoz.
Emlékeztetnünk kell arra is, hogy a rizikófaktorok és kockázati helyzetek kulturális, politikai és gazdasági tényezõk következtében akár országonként, vagy kontinensenként is változhatnak.
Kulturális és szociodemográfiai tényezõk
A rossz szocioökonómiai helyzet, az alacsony iskolai végzettség és a családot érintõ munkanélküliség egyértelmû kockázatot jelent.
Az õslakos személyek és a bevándorlók gyakran kerülnek ilyen hátrányba; emellett esetükben nemcsak változatos érzelmi zavarokkal és nyelvi nehézségekkel, hanem társas támogatottságuk hiányával, és a társadalmi tevékenységekben való alacsony részvételükkel is számolnunk kell.
Vannak olyan esetek is, amikor a migráció hátterében háborús élmények, esetleg üldöztetés, kínzatás áll – azaz a múlt élményei járulékos terheket jelentenek.
A „kulturálisan más” csoportok esetében intenzív konfliktusforrás az egyéni- és csoportértékek közti ütközés. (Markáns példa erre azon fiatal lányok esete, akik származási országukhoz képest szabadabban nevelkednek; szüleik viszont õrzik az erõs konzervatív értékeket.)
A migránsok példája nyilvánvalóvá teszi, hogy minden fiatal személyiség fejlõdése szorosan összefonódik az õt befogadó kollektív kulturális hagyománnyal.
A „gyökértelen” gyermekek és serdülõk nyilvánvaló identitásproblémákkal küzdhetnek, és a konfliktusmegoldás kulturálisan közismert mintáiban is járatlanok (5). Az átlagnépességhez képest rájuk nézve jóval valószínûbb, hogy egy nehéz helyzetben nem találnak kiutat, így egyedüli menekülésnek az öngyilkosságot látják.
A kulturális másság és a migráció mellett társadalmi szinten a nonkonform magatartás is veszélyeket hordoz. Az átlagostól eltérõ szexualitású serdülõket például egyaránt nehezen fogadják el az iskolai közösségben, az osztályban és a családjukban; s emiatt önelfogadási nehézségeik vannak, negatív énképet alakítanak ki. Nemritkán, életükbõl általánosan hiányoznak az optimális fejlõdéshez szükséges támogató, segítõ modellek.
Családi élet és negatív élesemények
A zavart családi mintázatok, és a korai életkorban elszenvedett, feldolgozatlan traumák ( erõsen befolyásolják a felnövekvõ gyermek életét. Az alábbiakban összegezem az öngyilkos gyermekek és serdülõk családjának gyakori jellemzõit:
a szülõk súlyos pszichés zavara (pszichopatológiája, 7), például affektív kórképek általi érintettsége
alkohol és drogabúzus, vagy antiszociális viselkedés a családban
a családban bekövetkezett korábbi öngyilkosságok, vagy öngyilkossági kísérletek
agresszív, bántalmazó magatartás (pl. fizikai, szexuális bántalmazás)
a gyermek elhanyagolása, szegényes kapcsolattartás a gyermek nevelését ellátó oktatási intézménnyel
sûrûn elõforduló házastársi veszekedések; feszültség, agresszivitás
gyakori költözés, lakhelyváltás
túlságosan magas elvárások, vagy túlságos engedékenység a gyermek iránt
a szülõ tekintélyvesztése, vagy túlságosan merev, erõszak árán is fenntartott tekintély
elutasítást közvetítõ, elhanyagolásra utaló negatív érzelmi környezet, amelyben a szülõnek nincs kellõ ideje és energiája arra, hogy kielégítse a gyermek érzelmi szükségleteit, és a nehéz helyzetekben mellette álljon
családi rigiditás (merevség,8)
örökbefogadás
E családi mintázatok gyakran (de nem általánosan!) jellemzik az öndestruktív emberek környezetét. Több probléma együttes fennállása halmozódó veszélyt jelent, amelyet tovább nehezít, hogy az érintettek többsége a családja iránti lojalitástól vezérelve, családon kívüli személytõl nehezen kér segítséget.
Személyiségjegyek,és stílus
Egyes személyiségjegyekre egyrészrõl az a jellemzõ, hogy serdülõkorban hangsúlyosan kiütköznek, másrészrõl – fõleg pszichés betegségek esetén –összekapcsolódhatnak az önpusztító magatartással. (Természetesen az összefüggés nem törvényszerû!) E tulajdonságok és tényezõk a következõk:
1. hangulatváltozások
2. düh, agresszív viselkedés
3. antiszocialitás
4. ágálás (acting out)
5. erõs impulzivitás, lobbanékonyság
6. ingerlékenység
7. merev gondolkodás, egysíkú megküzdési módok
8. nehézségek esetén gyenge problémamegoldási képesség
9. gyenge realitásérzék
10. saját „képzelt világ” felépítése
11. fantáziák a saját kiválóságról, amelyek idõszakosan értéktelenség érzésbe váltanak
12. általános csalódottság érzés
13. apró fizikai sérülések, vagy enyhe lelki terhek hatására is könnyen kiváltódó, erõs szorongás
14. önelégültség
15. kisebbségi érzés, bizonytalanság, amelyet a veszélyeztetett a saját kiválóságának hangsúlyozásával, mások elutasításával vagy a társak és felnõttek felé mutatott provokatív viselkedéssel leplezhet
16. bizonytalan szexuális identitás és szexuális orientáció (9)
17. ellentmondásos érzelmekkel terhelt viszony a szülõkkel, más felnõttekkel és a barátokkal
Szükséges hangsúlyozni, hogy bár igen erõs az érdeklõdés az öngyilkosság a személyiség- és kognitív tényezõkkel való összefüggése iránt, egyes különálló személyiségjegyek hangsúlyos szerepére kevés egyértelmû bizonyíték van.
Pszichiátriai zavarok
A gyermek- és serdülõkori öngyilkosság bizonyos pszichiátriai zavarokban lényegesen gyakrabban fordul elõ. A következõkben ezekrõl a problémákról írunk.
Depresszió
Leggyakrabban a depresszió és az antiszociális viselkedés kombinációját jelölik meg a serdülõkori öngyilkosságot kísérõ mentális állapotként .
Több kutatás is megállapította, hogy az öndestruktív serdülõk mintegy háromnegyedénél depressziójegyek figyelhetõk meg, sõt sokan klinikai szintû tünetektõl szenvednek A depressziós tanulók azonban nem feltétlenül lelki segítséget keresnek, hanem inkább fizikai tüneteikkel fordulnak orvoshoz.. Általános panasz lehet náluk a fejfájás, a hasfájás, valamint a lábban és a mellkasban jelentkezõ lüktetõ fájdalmak.
A depressziós lányok többnyire visszahúzódóak, csendesek, levertek és passzívak.
Velük ellentétben, a depressziós fiúkat inkább jellemzi a rendbontó, agresszív viselkedés, aminek következtében igen sok figyelmet kapnak tanáraiktól és szüleiktõl. Agresszivitásuk következményeként magányossá válhatnak, ami már önmagában is öngyilkossági kockázatot jelez.
Fontos tudni, hogy a depresszió sem az öngyilkossági kísérleteknek, sem pedig az öngyilkossági gondolatok átélésének nem feltétele, és nem is szükségszerû velejárójuk
Szorongásos zavarok
Több tanulmány megerõsítette, hogy a szorongásos kórképek és az öngyilkossági kísérletek közt a férfiak esetében egyértelmû, nõknél viszont enyhébb összefüggés mutatkozik. A vonásszorongás és a depresszió egymástól viszonylag függetlenül veszélyeztet, ami azt sugallja, hogy az elõbbi problémát önmagában is érdemes vizsgálni és kezelni. A szuicid fiatalokra a pszichoszomatikus betegségek elõfordulása szintén jellemzõ.
Alkohol- és drogabúzus
Az öngyilkosok csoportjában az átlagnépességhez képest fokozottabb elõfordulást mutat az alkohol- és drogabúzus: minden negyedik érintett fiatal szereket fogyaszt tettének elkövetése elõtt .
Evészavarok
Igen sok serdülõre igaz, hogy elégedetlen a kinézetével, a testképével, ezért sokat foglalkozik az étrend, a diéta kérdésével, sõt akár fogyókúrába is kezd. A serdülõ lányok 1-2 százalékánál azonban ez a jelenség annyira extrém mértékû, hogy eléri a klinikai betegség, az anorexia vagy bulimia szintjét. Elõbbivel gyakran jár együtt a depresszió, és az öngyilkossági kockázat az átlagnépességhez képest mintegy húszszoros. Újszerû kutatások igazolják, hogy az evészavarok nemcsak lányoknál, hanem fiúknál is jelentkezhetnek.
Pszichotikus betegségek
A szkizofrénia és a mániás-depresszív pszichózis súlyos pszichiátriai zavarok Bár csak kevés gyermeket és serdülõt érintenek, érdemes tudni, hogy ezen állapotokban rendkívül gyakori az öngyilkosság, mint halálok. A legtöbb pszichotikus fiatalnál megjelenik a szerhasználat problémája (erõs dohányzás, alkohol- és drogabúzus) is.
Korábbi öngyilkossági kísérletek
Akár érintett pszichiátriai szempontból, akár nem, aki már egyszer próbálkozott az öngyilkosság elkövetésével, hajlamos egy következõ krízisben ismételten próbálkozni.
Negatív életesemények, mint az öngyilkosság elkövetését közvetlenül kiváltó tényezõk
Az öngyilkos gyermekeknél és serdülõknél világosan kimutatható a fokozott stresszérzékenység (ez részben genetikai eredetû, részben a korai életévekben megélt stresszhatások következménye,, amely a kognitív stílussal és a felsorolt személyiségvonásokkal együttesen hat. A sérültség megnehezíti a negatív életeseményekkel való megfelelõ megbirkózást, minek következtében az öngyilkosság sok esetben közvetlen kapcsolatban áll egyes stresszterhes élethelyzetek bekövetkeztével. A túlérzékeny emberbõl a megpróbáltatások tehetetlenséget, reménytelenséget, kétségbeesést váltanak ki, és öngyilkossági gondolatok hatalmasodhatnak el rajta
A következõ stresszor típusokról lehet szó:
családi problémák
elválás a barátoktól, osztálytársaktól, a szerelmi partnertõl
érzelmi szempontból jelentõs személy halála
szakítás, szerelmi kapcsolat felbomlása
személyközi konfliktusok
fegyelemproblémák, jogi következménnyel járó kihágások, szabálysértések
öndestruktív magatartás, amelyet az egyén a kortárscsoport nyomására, vagy annak elfogadása érdekében tanúsít (destruktív önelfogadás)
iskolai erõszak, viktimizáció
tanulási zavarok, csalódás a saját iskolai teljesítményben
túlságosan, irreálisan magas iskolai, tanári elvárások
munkanélküliség, rossz anyagi körülmények
nem kívánt terhesség és abortusz
HIV-fertõzés, egyéb szexuális úton terjedõ betegségek
súlyos fizikai betegségek
természeti katasztrófák
Hogyan ismerjük fel a lelki szempontból terhelt, és potenciálisan veszélyeztetett diákokat?
A lelki terheltség felismerése
A lelki terheltséget általában a gyermek vagy serdülõ teljesítményében, viselkedésében vagy óralátogatási szokásaiban bekövetkezett drámai változás jelzi , például a következõk:
1. a szokásos tevékenységek iránti érdeklõdés elvesztése
2. az iskolai teljesítmény általános romlása
3. a tanórákon felmutatott erõfeszítés csökkenése
4. iskolai rendbontás, deviáns viselkedés
5. ismétlõdõ igazolatlan hiányzások, iskolakerülés
6. erõs dohányzás, alkohollal, könnyû vagy kemény drogokkal való visszaélés
7. összeütközés a rendõrséggel, iskolai erõszak
A felsorolt tényezõk ismeretében lehetõségünk van rá, hogy még azelõtt azonosítsuk a mentális és szociális terhektõl szenvedõ, öngyilkos szándékú fiatalokat, mielõtt ez a gondolatuk cselekvésbe fordulna át.
Az öngyilkossági kockázat becslése
Az öngyilkossági rizikó mérlegelésénél több tényezõt is szem elõtt kell tartani, mivel a lelki problémák e típusa rendszerint többdimenziós, többtényezõs.
Korábbi öngyilkossági kísérletek
Egyik legjelentõsebb kockázati tényezõ a korábbi öngyilkossági kísérletek elõfordulása. A stresszhelyzetbe került fiatalok hajlamosak megismételni a régebbi élethelyzetekben használt problémamegoldási módjaikat – ezen belül az öngyilkossági kísérletet is.
Depresszió
Mint korábban is említettük, a depresszió igen erõs rizikót jelent. Amellett, hogy a diagnózist általános orvos vagy gyermekpszichiáter állíthatja fel, e betegség alapvetõ tüneteit és azok változatosságát a tanároknak és más iskolai szakembereknek is ismerniük kell(ene)..
Serdülõkorban a depressziós, sõt esetenként a szuicid gondolatok már azért is természetesek lehetnek, mert ebben az életkorban fokozottan foglalkoztatnak bennünket a létezés problémái. Érdemes mérlegelni, hogy mennyire intenzíven jelentkeznek, érzelmileg mennyire érintik és mennyi ideig terhelik az egyént, milyen kontextusban bukkannak fel, és el lehet-e róluk terelni a figyelmet. A felsorolt kérdések mentén megkülönböztethetjük a súlyos krízisben levõ fiatalokat a természetes fejlõdési krízist átélõktõl.
A diákok önértékelésének javítása
A jó önértékelés védi a gyermekeket és a serdülõket a mentális terhektõl és az elkeseredéstõl, stresszhelyzetekben pedig hozzájárul a megfelelõ problémakezeléshez. Az önértékelés javítása érdekében többféle technikát lehet alkalmazni, mint például:
Hangsúlyozzuk, tudatosítsuk a pozitív élményeket. A múltbéli pozitív tapasztalatok magabiztosságot eredményezhetnek.
Ne éljünk nyomásgyakorlással, kényszerrel az egyre jobb teljesítmény érdekében. Kerüljük a szélsõséges perfekcionizmust.
A diákok iránti szeretetünket ne csak szóban, hanem tettekkel is közvetítsük, ezzel megerõsítve a tanár-diák kapcsolatot.
Ne csak elfogadással, de kedves szavakkal is próbáljuk megnyerni a diákok bizalmát. A gyermek jóllétére kedvezõ hatással van, ha önmagában attól is különlegesnek érzi magát, hogy létezik, él.
Az iskolai agresszió megelõzése
Az iskolai agresszió megelõzése felelõs, nehéz feladat. Készségek egész sorát szükséges kiépíteni ahhoz, hogy az oktatási intézményekben intoleranciától mentes, biztonságos légkör uralkodjon.
.
Mit tegyünk, ha megállapítható az öngyilkosság veszélye?
Sok olyan helyzet van, amikor a terhelt gyermekek és serdülõk nemcsak lelki, hanem kommunikációs problémákkal is küzdenek; ennek megfelelõen a pedagógusok alapvetõ feladata, hogy párbeszédet kezdeményezzenek velük. Ha ez nem valósul meg, az érintettnél a társas kapcsolatok felbomlásával kell számolnunk, ami a következõ veszélyeket hozza magával:
A tanár-diák kapcsolaton eluralkodik a hallgatás és a feszültség. A párbeszéd ilyenkor már csak azért is hiányos, mert a felnõtt sokszor attól fél, ha egyáltalán említi a szuicid gondolatokat, ezzel provokálni fog.
Rendkívül változatos, ambivalens érzések gerjednek. Érthetõ módon, ha a pedagógusok szembesülnek tanítványaik önpusztítási szándékával, ez saját, esetlegesen megoldatlan lelki problémáikat is elõhívhatja, így a találkozás terhe számukra rendkívül nagy lehet.
Direkt vagy indirekt agresszió keletkezhet. Az érintettekkel kapcsolatba kerülõ felnõttek terheltség érzése gyakran annyira erõs, hogy spontán reakciójuk a nyers (verbális vagy nem verbális) agresszió.
Fontos észrevenni, hogy a tanár ebben a zavaros interakcióban nincs egyedül, mégis alapkérdés, hogy õ maga miképpen tudna „jól” kommunikálni. Minden körülmények közt törekedni kell a helyzetnek megfelelõ párbeszédre, ennek fõ alapja pedig a gyermekek és serdülõk identitásának fel- és elismerére, a sokszor rejtett segítségkérés meghallása, fogadása.
Sajátos jellegzetesség az is, hogy az öngyilkosságra készülõ gyermekek és serdülõk ingadoznak a segítség elfogadása és elutasítása, valamint a halálvágy és az életvágy közt. Viselkedésük ennek megfelelõen igen gyorsan válthat segítségkérésrõl elutasításra, ami a segítõ szándékú felnõttet igencsak összezavarja.
Szakorvosi segítség
Ha már tudjuk, hogy öngyilkossági veszély áll fenn, fontos az aktív, határozott, és tekintélyre alapuló beavatkozás. Az érintett fiatalt a legközelebbi általános orvoshoz, gyermekpszichiáterhez, vagy a legközelebbi általános orvoshoz kell vinni..
A veszélyes eszközök eltávolítása
Bármennyire triviálisnak is hat ez az intézkedés, a veszélyes kések, orvosságok, fegyverek, rovarirtók, robbanóanyag készítésére alkalmas anyagok, és más kárt okozó tárgyak elzárása, az otthoni és iskolai környezetbõl való eltávolítása jó módszer. Természetesen hosszú távon mindez nem megoldás, és nem pótolhatja a szakszerû pszichológiai segítséget.
.
Az ajánlások összefoglalása
Az öngyilkosság sohasem úgy következik be, mint derült égbõl a villámcsapás. A terhelt diákok környezetüknek figyelmeztetõ jelzéseket adnak le, és szerencsés módon, ezáltal terepet is felkínálnak az intervenció számára.
Összegzésként ismét felhívjuk a figyelmet a prevenció néhány fontosabb mozzanatára:
Ismerjük fel a személyiségzavarban érintett diákokat, és gondoskodjunk szakszerû segítségrõl.
Tartsunk fenn közeli tanár-diák kapcsolatot; beszélgessünk a problémákról, az érintetteket kezeljük empátiával, viszonyuljunk hozzájuk segítõ szándékkal.
A lehetõségekhez mérten csökkentsük a gyermekekre és fiatalokra nehezedõ lelki terheket.
Ismerjük meg, és ismerjük fel (pl. képzések által) az öngyilkossági szándék korai verbális és viselkedéses jelzéseit.
A gyengébb teljesítményû diákoknak nyújtsunk segítséget a tanulásban.
Figyeljünk oda az iskolakerülésre, a csavargásra – ez a magatartás krízisjegy.
Ha szükséges, csökkentsük a lelki betegségekkel járó megbélyegzettség érzést.
Törekedjünk az alkohol- és droghasználat megelõzésére.
Korlátozzuk az önkárosításra alkalmas anyagokhoz való hozzájutás lehetõségét (rovarirtó, fegyverek, gyógyszerek)
A tanárok számára tartsunk, szervezzünk stresszoldó foglalkozásokat
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése