A VÉDŐOLTÁSOK ELLENJAVALLATAI
Az védőoltás elvégzése előtt gondosan mérlegelni kell, hogy az egyén számára mi jelent nagyobb veszélyt, az oltás vagy annak elmaradása. A védőoltás ezért orvosi feladat.
A védőoltásoknak vannak általános ellenjavallatai és vannak olyanok amelyek csak bizonyos vakcinákra és bizonyos állapotokra vonatkoznak.
Hangsúlyozni kell, hogy abszolút ellenjavallat nincs, hiszen pl. a veszettségre gyanús vagy veszett állat marása utáni védőoltásnak semmiféle ellenjavallata nem lehet.
Ugyanakkor a nem vagy már nem ellenjavallt védőoltást el kell végezni, mert ha egyre több egyén nem részesül védőoltásban, az járványhelyzetet teremthet, és így fertőzési veszélynek éppen azokat tesszük ki, akiket még az oltás reakcióitól vagy szövődményeitől is meg akartunk óvni. Ez azt jelenti, hogy az oltásból kihagyott egyén védelmét (a tetanus kivételével) környezetének immunitása biztosítja.
A védőoltások általános ellenjavallatai az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása alapján a következők.
Oltások általános ellenjavallatai
1. Lázas állapot. ( kivétel: pl. veszettség )
2. Immunhiányos állapot.
3. Súlyos korábbi oltási szövődmény az adott oltóanyaggal
4. Idegrendszeri betegség.
5. Terhesség.
6. Túlérzékenység az oltóanyaggal, vagy komponenseivel szemben.
1. Lázas betegség. Jóllehet nincs bizonyíték arra, hogy a lázas beteg oltása nagyobb gyakorisággal okozna szövődményt, mint az egészségeseké, a beteget nem szabad még az oltási reakcióval is terhelni. Ez az ellenjavallat az orvos jogi védelmét is szolgálja, mert az alapbetegségben bekövetkező - bár az oltástól független - súlyosbodásért az oltó orvost tehetik felelősség. Ez az ellenjavallat egyébként is többnyire csak ideiglenes jellegű: a lázas betegség gyó gyulása után az oltás elvégezhető.
veleszületett immundefektusok,
malignus betegségek (leukaemia, Hodgkin kór, szolid tumorok),
autoimmun betegségek,
cytosztatikus és/vagy immunoszuppressziv kezelés,
sugárterápia.
Ezek az ellenjavallatok elsősorban az élő vakcinákra vonatkoznak, de a nem élő vakcinákkal való oltást is - azok reakciói és esetleges hatástalanságuk miatt - célszerű kerülni, illetve egy esetleges remisszió idejére halasztani.
Ez utóbbi különösen érvényes a tetanus elleni védőoltásra, mert e betegséggel szemben az egyént a környezet immunitása nem védi.
A fenti szabályok alól azonban vannak kivételek:
a tünetmentes HIV-pozitívak BCG kivételével élő vakcinákkal olthatók,
a remisszióban lévő leukaemiás és tumoros gyermekek varicella ellen olthatók
Számukra ugyanis a természetes fertőzés jóval nagyobb veszélyt jelent mint az oltás.
3. Súlyos oltási szövődmény előfordulása az azonos vakcinával végzett korábbi oltás során.
Tapasztalatok szerint ugyanis egy újraoltásnál hasonló, esetleg súlyosabb szövődményre lehet számítani.
Súlyos oltási reakciónak számít
az anafilaxiás shock,
encephalopathia,
encephalitis,
konvulzió,
thrombocytopenia.
Súlyos reakciónak tekintendők az alábbiak:
nem élő oltóanyagok esetében helyileg kiterjedt duzzanat és pír az oltás
területén, amely beszűrődött és a comb anterolateralis felszínének nagyobb
részét, illetve a felkar körfogatának nagyobb részét érintette.
Súlyos általános tünetnek tekintendő
a 39,5oC feletti láz az oltás után 48 órán belül,
anaphylaxia, bronchospasmus, gégeoedema, collapsus,
valamint elhúzódó hozzáférhetetlenség, tudatzavar,
hosszantartó, befolyásolhatatlan, magas hangú sírás 4 óránál hosszabb időre,
72 órán belül fellépő görcsök vagy encephalopathia.
(Élő vakcinák adása után a tünetek később jelentkezhetnek.)
4. A gyermek idegrendszeri betegségei:
a progresszív idegrendszeri betegségek,
a görcskészség,
a nem kontrollálható epilepsia.
Ez az ellenjavallat csak a pertussis komponens tartalmazó vakcinákra érvényes, de az oltási terv elkészítésekor célszerű azzal a gyermek- neurológussal konzultálni, aki a gyermeket kezeli.
5. Terhesség.
Nem abszolút ellenjavallat, de alapszabálynak fogadható el, hogy terhes nő csak komoly megbetegedési veszély esetén részesíthető aktív védő- oltásban. Különösen vonatkozik ez az élő vakcinákkal való immunizálásra.
6. A vakcina valamelyik komponensével szembeni anafilaxiás típusú túlérzékenység.
Amennyiben a kó anamnesisben ilyen szerepel az egyén csak előzetes bőrpróba negativitása esetén oltható.
Oltási intervallumok.
Korábbi védőoltás bizonyos időn belül szintén ellenjavallhat egy másik az oltást. A kérdésben nincs világszerte egységes álláspont Javasoljuk-
- nem élő vakcinák egyidőben vagy meghatározott időköz betartása nélkül adhatók;
- nem élő vakcinák élő vakcinákkal egyidejűleg adhatók;
- különböző élő vírustartalmú vakcinák (pl. MMR és OPV) egyidejűleg adhatók, de ha beadásuk nem egyszerre történik, közöttük 4 hét intervallum tartandó;
- ugyancsak 4 hét szünetet kell tartani a BCG és élő vírus vakcinák beadása között, de az OPV a BCG-vel egyidejűleg is adható;
- immunglobulin, vér vagy plazma adása után az MMR beadásával 3 hónapot kell várni, mert a bennük lévő ellenanyagok gátolhatják az oltóvírusok elszaporodását; ha az oltást követő 2 héten belül a gyermek immunglobulint vagy azt tartalmazó vérkészítményt kapott, az MMR oltást 3 hónap múlva meg kell ismételni.
Megjegyezzük, hogy MMR vagy morbilli oltás után 4 hétig a tuberkulin próba nem értékelhető, mert csakúgy mint a természetes kanyaró után, a korábban pozitív tuberkulin reakció átmenetileg negatívvá válhat.
Az ellenjavallatok értelmezése gyakori probléma. Az orvosok egy tekintélyes része nehezen fogadja el, hogy az általános kontraindikációk eddig szélesen alkalmazott köre jelentősen beszűkült és számos korábbi körülmény nem tekinthető ellenjavall atnak többé. A korábbi gyakorlatból és megszokásból eredő aggodalmakat csak alapos szakmai indokokkal lehet és kell eloszlatni, a korszerűbb szemléletet elfogadtatni.
Az oltási intervallumok is gyakran képeznek problémát. Ezzel kapcsolatosan az az álláspont, hogy a rutinoltásokban szereplő, élő, attenuált kórokozókat tartalmazó vírusvakcinák általában egyidejűleg adhatók. Ha viszont nem együtt kerülnek beadásra , legalább 1 hónapos időközt kell betartani, különösen fontos ez sárgaláz és BCG oltás esetében! Az inaktivált, illetve toxoidvakcinák egymás között is, és élő, attenuált vakcinákkal is együtt adhatók. Nem egyidejű beadás esetén időközt ugyan nem szükség es tartani, de mégis helyes - az oltott érdekében - az első oltás reakciójának lezajlását (1-2 hét) kivárni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése