HOGYAN FEGYELMEZZÜK GYERMEKEINKET
A gyermekbántalmazás nemzetközi megítélése,
- avagy hogyan fegyelmezzük gyermekeinket
„Napi négy ölelés kell a túléléshez,
Nyolc a szinten tartáshoz,
És tizenkettő a gyarapodáshoz”
(Virginia Satir)
1. A testi fenyítésről általában
A gyermekek testi fenyítése integráns része a szülő-gyermek kapcsolatnak. A megkérdőjelezhetetlen szülői erő a mindennapi életben és az azt szabályozó törvényekben évszázadokig jelen volt, hiszen a bántalmazásukat sokáig a nevelés eszközének tekintették. A rossz magaviseletű gyermekeket korbácsolással, vagy más testi fenyítéssel büntették, esetleg kizárták őket az örökségből, vagy kitaszították a családból.
A gyermekbántalmazás fogalma a gyermekgyógyászati szakirodalomban régóta ismert.
Az első esetet 1946-ban Caffey amerikai gyermek-röntgenorvos írta le subduralis haematoma és végtagtörések együttes előfordulása kapcsán. Ezek a képek eltértek a baleseteknél megszokott röntgenképektől, és bizonyítást nyert a gyermekbántalmazás ténye.
A megvert gyermek szindróma „ Battered Child Syndrome” elnevezés Henry Kempetől származik
Történelmi.társadalmi értékelése a gyermekbántalmazásnak.
1. szint: a testi vagy szexuális bántalmazás (abúzus) létezésének tagadása.
2. szint: a társadalom felfigyel a bántalmazás durvább formáira, a gyermekverésre.
3. szint: egyre többet foglalkoznak a testi bántalmazással és a figyelem az elhanyagolt gyermekekre irányul.
4. szint: a társadalom felismeri az érzelmibántalmazás, az elhanyagolás és az elutasítás, a bűnbakkeresés és az érzelmi depriváció súlyosabb megjelenési formáit.
5. szint: a társadalom szembesül a szexuálisan zaklatott gyermek súlyos helyzetével.
6. szint: előtérbe kerül, hogy az egészséges személyiség fejlődéséhez nemcsak megfelelő táplálásra, megelőző-gyógyító egészségügyi gondozásra van szükség, hanem szerető gondoskodásra és érzelmi biztonságra.
A huszadik század közepéig egyértelmű volt, hogy a gyermekeknek engedelmeskedniük kell szüleiknek, és tiltakozás nélkül az ő fennhatóságuk alá tartoznak.
A szülők többsége, amikor a gyermeknevelésről elmélkedik, tulajdonképpen a gyerek irányítására, illetve fegyelmezésére gondol.
Sok szülő a gyermekei testi fenyítését hatékony, szociálisan elfogadott gyermeknevelési módszernek tekinti. A szülők nem azért ütik gyermekeiket, mert ezt akarják tenni, vagy bántani akarják őket, hanem sokkal inkább azért, mert úgy hiszik, a testi fenyítés pozitív viselkedésmintát tanít gyermekeiknek, és megvédi őket a különböző fenyegetésektől. A szülők gyakran nem ismernek más módot, hogy a gyerekkel való elégedetlenségüket, vagy a saját tehetetlenségüket más módon fejezzék ki.
Ritkán gondolkoznak el azon, mit érezhet a gyerekük, amikor verést kap, vagy az elkerülhetetlen pofont várja. A mai szülőkben azonban, a fegyelmezés kérdése belső konfliktust okoz, mert elveik a szigorúság és az engedékenység között ingadoznak.
A közvélemény szerint a testi fenyítés a fegyelmezés és a nevelés szükséges része.
A gyermek a verésből és a pofonokból tanulja meg tisztelni a szüleit. A fizikailag bántalmazott gyerekek helyzetének javításához szükség van az ilyen viselkedésmódok iránti szociális attitűdök megváltoztatására, és arra, hogy a szülők megtanulják ezeknek a negatív hatásait..
A testi fenyítés, mint a gyermekek fegyelmezésének eszköze, nem fog azonnal eltűnni a szülők gyermeknevelési repertoárjából. Sőt, amint azt kutatások és szakértők véleménye is alátámasztja, az állandó és következetes felvilágosító munka eredményeképpen a szülők hozzáállása és viselkedése apránként változik csak. A világ, ha lassan is, de változik.
A gyermek bántalmazása és/vagy elhanyagolása (rossz bánásmód) lehet fizikai, érzelmi, szexuális és egyéb jellegű, és megvalósulhat aktív (cselekvő) és passzív (elhanyagoló) magatartással, a gyermeket rossz bánásmód érheti családon belül, illetve családon kívül. A WHO a gyermekbántalmazást és elhanyagolást népegészségügyi problémának tekinti, és az egészségügyi szempontok mellett családi és közösségi tényezőket is figyelembe kell venni.
A gyermekbántalmazás azt jelenti, ha valaki sérülést, fájdalmat okoz egy gyermeknek, vagy ha a gyermek sérelmére elkövetett cselekményt - bár tud róla, vagy szemtanúja - nem akadályozza meg, illetve nem jelenti.
Fizikai bántalmazás az a szándékos cselekedet, vagy gondatlanság (így különösen ütés, rázás, mérgezés, égés, fulladás, közlekedési baleset, stb.), amely a gyerek fizikai sérüléséhez, halálához vezet vagy vezethet, és amely a szülő, vagy más olyan, gondozási-nevelési feladatot gyakorló személy felelősségi körébe tartozik, akiben a gyerek bízik, illetve akivel alá-fölérendeltségi viszonyban van. A fizikai bántalmazás lehet egyszeri és lehet ismételt esemény. Az érzelmi bántalmazás azt a rendszeres, hosszú időn át tartó érzelmi rossz bánásmódot jelenti, amely súlyos, és tartósan káros hatással van a gyermek érzelmi fejlődésére.
Ez magában foglalhatja annak közvetítését a gyermek felé, hogy értéktelen, el nem fogadott, nem szeretett, és csak akkor és annyiban elfogadható, amennyiben valaki másnak a szükségleteihez és igényeihez igazodik. Ugyancsak tartalmazhat a gyerek korának és fejlettségének meg nem felelő elvárásokat, olyan helyzeteket, amelyekben a gyermek fél, továbbá fenyegetett, veszélynek kitett, vagy kizsákmányolt, illetve megvesztegetett.
Elhanyagolást jelent, ha a szülő vagy a gondviselő rendszeresen elmulasztja a gyermek alapvető szükségleteinek kielégítését, védelmét, felügyeletét, amely súlyos ártalmat okoz, vagy ennek veszélyével fenyeget bármelyik területen: egészség, oktatás, érzelmi fejlődés, táplálkozás, lakhatás és biztonságos körülmények, amely veszélyt jelent, vagy nagy valószínűséggel jelenthet a gyermek egészségi állapotára, mentális, lelki , erkölcsi és szociális fejlődésére. Érzelmi elhanyagolást jelent az érzelmi biztonság, az állandóság, a szeretetkapcsolat hiánya, a gyermek érzelmi kötődésének durva mellőzése, elutasítása, a gyermek jelenlétében történő erőszakos, durva, támadó magatartás más családtaggal szemben..
A gyermekek fegyelmezése az egyes országokban
Bár az európai intézmények és nemzetközi szervezetek növekvő érdekeltségének eredményeként születtek javaslatok a gyermekek ellen irányuló erőszak legyőzésére és gyermekvédelmi normák felállítására, a testi fenyítés sok országban a mai napig nem törvénybe ütköző cselekedet.
A gyerekek testi fenyítése azonban egy nagyon érzékeny, személyes kérdés. A testi fenyítés, és a gyermekekkel szembeni erőszak megítélése a társadalmak műveltebbé válásával változott meg.
A fegyelmezés és büntetés körüli vita messze átnyúlik országunk határain, igazi nemzetközi kérdés vált belőle. Jogszabályokkal nehéz megváltozatni egy kultúra normarendszerét, és ha mégis sor kerül rá, nehéz eldönteni, hogy a jog melyik ága foglalkozzon a gyermekek testi fenyítésével.(családi jog, polgárjog, büntetőjog). Nézzük, hogyan viszonyulnak e kérdéshez egyes országokban.
Az első lépéseket az egyes országok a gyermekek iskolai fenyítésének tilalma terén tették meg. Az USA-ban az ötven közül, csak nyolc állam iktatta törvénybe a testi fenyítés teljes betiltását az iskolákban. Amerikai adatok szerint, a háromévesek 86%-a áldozata a szülői erőszak valamilyen formájának, az ötévesek 82%-át verik rendszeresen, az iskolákban a tanulók 3,5%-át verik el évente, 3,1--4 millió azoknak a gyerekeknek a száma, akiket valamikor életében ököllel ütött már meg valamelyik szülője.
A megelőzés azért rendkívül nehéz, mert a gyermekbántalmazások és elhanyagolásuk nagy része nehezen ismerhető fel.
Kínában azok a tanárok, akik kijönnek a sodrukból és kezet emelnek a tanulókra, szintén büntetésre számíthatnak.
Szingapúrban csak az iskolaigazgatók és az idősebb tanárok vannak felhatalmazva arra, hogy nádpálcával elverjék a komolyabb iskolai kihágást elkövető, tíz évesnél idősebb fiúkat, a lányokat azonban ők sem üthetik meg.
Japánban a második világháború után betiltották a testi fenyítést, de a törvényt gyakran figyelmen kívül hagyják, inkább a "testi fenyítés mértékének kérdésével" foglalkoznak.
Latin-Amerikában, noha a testi fenyítés hivatalosan tiltott, némely vidékeken mégis alkalmazzák.
Thaiföldön pedig csak háromnegyed hüvelynél kisebb átmérőjű bottal szabad verést végezni. A legtöbb fejlett országban az iskolás gyermekek fizikai büntetését törvényben tiltják. Lengyelországban 1783-tól tiltják az iskolai testi fenyítést. Maga Anglia 1986-ban vetett véget a testi fenyítésnek, még pedig kizárólag az állami iskolában.
Magyarországon a közoktatási törvény rendezi a tilalmat 1993-óta.
Jelenleg a világ tizennégy országának jogrendje tilalmazza a gyermekek testi fenyítését, vallja a zéró tolerancia elvét. (Ausztria 1989; Belgium 2001; Ciprus 1994; Dánia 1997; Finnország 1983; Horvátország 1999; Izrael 2000; Lettország 1998; Magyarország 2005; Németország 2000; Norvégia, 1987; Skócia 2003; Svédország, 1979;). megelőzése vagy megakadályozása terén.
Az egyik irányvonalat általában családjogi szabályozás jelenti, így Finnországban a gyermekek jogai átfogó reformja keretében tiltották meg a testi fenyítést. Minden gyermeknek megértő, biztonságos és szerető légkörben kell felnőnie, nem lehet velük szemben testi fenyítést alkalmazni, megalázni, vagy más módon lealacsonyítani őket.
Svédországban a családjogi törvény módosítása szerint a gyermekeket a személyiségük iránti tisztelettel kell nevelni, és nem lehet testi fenyítést vagy más megalázó bánásmódot alkalmazni velük szemben.
A gyermeket érintő programok céljai különösen:
· segítése a fájdalommal, félelemmel, bűntudattal, szégyennel vagy elszigeteltséggel kapcsolatos érzéseinek kifejezésében,
· segítése az egészséges önkép, önbecsülés kialakításában,
· segítése az események valós képének kialakításábansegítése egy támogatói környezet kialakításában,
· közreműködés a biztonságos környezetének és személyes biztonságának megteremtésében, a családi kapcsolatok megerősítésében;
· közreműködés a gyermek szocializációs és kapcsolatteremtő képességének fejlesztésében, a konfliktus feloldási módok és düh kezelési technikák tekintetében.
A bántalmazót érintő programok céljai különösen:
· az erőszak természetének és hatásának megértése,
· a családon belüli erőszak jogi rendelkezéseinek megértése,
· az erőszaknak az áldozatokra - beleértve a gyermeket is - gyakorolt hatásainak megértése;
· a konfliktus feloldás nem erőszakos módjainak elsajátítása.
1981 óta a gyermekek ellen elkövetett erőszak miatti feljelentések száma nőtt, ahogy mindenütt a világon, a családon belüli erőszak előtérbe kerülése miatt. A feljelentések legnagyobb része kisebb jelentőségű bűncselekményre vonatkozik, ami arra enged következtetni, hogy a veszélyben lévő gyermekekre hamarabb ráirányul a figyelem, minthogy súlyos sérüléseket szenvednének. A szociális munkások beavatkozásának eredményeképpen az sem tapasztalható, hogy nagyobb számban kellett volna kiemelni a gyermekeket a családból.
A gyermekek bántalmazásával foglalkozó néhány kampány
A közvélemény tájékoztatása kulcsfontosságú az attitűdök megváltozatásában és következésképpen az emberek viselkedése szempontjából. A testi fenyítés negatív hatásaira és az alternatív módszerek ismertetésére összpontosító szociális kampányok nem hoznak azonnali eredményt, de hatékony eszközei a kívánt változások megvalósításának.
A kampány oktatási eszközei megmutatták, mennyire céltalan, hatástalan és veszélyes a testi fenyítés. A kampány megvalósulása és a szociológiai változások felmérése szociológiai mélyinterjúk tárgya volt. A médialefedettség és a médiaüzenetek közönség általi befogadása azt mutatta, hogy a brit közönség főként a helyi és regionális sajtóból értesült a gyermeknapi ünnepről és a szervezetek ehhez kapcsolódó kampányáról (ez az üzenetek 53%-a). 2002 februárja és júliusa között, de főként májusban a brit média 453 cikket jelentetett meg a témában.
A kutatás öt fő üzenetcsoportot azonosított, amelyet a felnőtt közönség befogadott:
- a gyerekeket verni rossz és hatástalan (63%);
- a kormánynak meg kellene reformálnia a gyermekvédelmi törvényt (62%);
- be kell fejezni a gyermekek verését (57%);
- a szülők főként azért verik gyermekeiket, mert tehetetlenek (43%);
- a testi fenyítés alkalmazásának nincs semmi értelme (28%).
A kampányok témaköre
Bocsáss meg nekem, hogy én is meg tudjak bocsátani másoknak.
Hallgass meg engem, hogy én is meg tudjak hallgatni másokat.
Ne üss meg engem, hogy én se üssek meg másokat.
Ne alázz meg engem, hogy én se alázzak meg másokat.
Beszélj hozzám, hogy én is beszélhessek másokhoz.
Ne nevess ki engem.
Ne tekints engem közömbösnek.
Szeress engem, hogy én is képes legyek szeretni.
Én tőled tanulom az életet.
Zárógondolatként megállapíthatjuk, hogy a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy minél szélesebb körben és minél érthetőbben, ugyanakkor szakszerűen esik szó a gyermekek bántalmazásáról, annál több jelzés, segélykérés érkezik a hatóságokhoz, vagy a segítő szervezetekhez, és annál nagyobb remény van a szülői attitűd megváltoztatására is.
A gyermekek jóléte érdekében nevelésük, gondozásuk során merjünk segítséget kérni, és merjük a segítséget el is fogadni.
Átvéve-röviditve.-szerzők-DR.Katonáné-Dr Pehr Erika
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése