EZ A HASONLAT EZZEL A KÉPPEL A -HOMO SAPIENS-SZÁMÁRA SÉRTŐ LEHET.DE EZEKNEK A KIS BIOLÓGIAI LÉNYEKNEK AZ ANYAI ÉS UTÓD SZERETETE ÖRÖKKÉVALÓ.!!!
Szeretet a szülők és a gyermek közt
Nem olyan régen megjelent egy írás 'Anya csak egy van' címmel.Mint a társadalmi büntudat tehetetlen átélője aki napi sztereotipiával veszi tudomásul azt a tényt hogy anyákat,apákat tesvéreket gyilkolnak a családi közösségük leszármazottai ,k0telességemnek érzem hogy megszólaljak.
Születése pillanatában a csecsemő halálfélelmet érezne, ha a kegyes sors nem óvná meg őt mindannak a szorongató tudatától, ami együtt jár az anyától való elszakadással és a méhen kívüli létezéssel. Miután megszületett, a csecsemő még alig különbözik attól, ami a születése előtt volt; nem ismeri fel a tárgyakat, még nincs tudatában önmagának és a rajta kívüli világnak. Csak a melegség és a táplálék biztonságos ingerhatását érzi, és még nem különbözteti meg a meleget és az élelmet a forrásától: az anyától.
Az anya a meleg, az anya az élelem, az anya a kielégülés és a biztonság jóleső állapota..
Ahogy a gyerek nő és fejlődik, képessé válik a dolgokat olyanoknak észlelni, amilyenek; az elégedettség, hogy etetik, különválik a mellbimbótól, az emlő az anyától. A gyermek végül is megtapasztalja, hogy a szomjúság, a szomjúságát oltó tej, az emlő és az anya: különböző létezők. Sok egyéb dologról is megtanulja, hogy különböznek egymástól, hogy önállóan léteznek. Ekkor tanul meg nevet adni nekik. Egyszersmind megtanul bánni velük; megtanulja, hogy a tűz forró és fájdalmas, hogy az anyja teste meleg és jóleső, hogy a fa kemény és súlyos, a papír viszont könnyű és széttéphető.
Megtanul bánni az emberekkel; hogy mikor eszem, anya mosolyog; hogy a karjába vesz, mikor sírok; hogy meg fog dicsérni, ha rendben a székletem.
Mindezek a tapasztalatok abban az élményben kristályosodnak ki és összpontosulnak, hogy szeretnek engem. Szeretnek, mert anyám gyereke vagyok. Szeretnek, mert védtelen vagyok. Szeretnek, mert szép vagyok, kedves vagyok. Szeretnek, mert anyámnak szüksége van rám.
Hogy anyám szeret, ez passzív élmény. Semmit se kell tennem annak érdekében, hogy szeressenek - az anyai szeretet feltétlen.
Mindössze az a teendőm, hogy legyek - hogy az ő gyereke legyek. Az anyai szeretet üdvösség, béke, nem kell megszerezni, nem kell kiérdemelni.
De van az anyai szeretet feltétlenségének egy negatív oldala is. Nemcsak nem kell kiérdemelni - nem is lehet megszerezni, kicsikarni, irányítani. Ha van, az maga az üdvösség; ha nincs, akkor oda az élet minden szépsége - és nem tehetek semmit, amivel megteremthetném.
Abban egyetértünk, hogy a szeretet tárgya (a gyermek) nem képes szeretetet "kicsikarni" a szeretet alanyából (az anyából), de a szeretet alanya (az anya) igenis képes lehet szeretni gyermekét akkor is, ha korábban nem szerette, vagy "nehéz volt" szeretnie
A tragédia, ha egy anya nem szereti a gyermekét, s valóban ezt nem tudja kicsikarni belőle a gyermek; én csak azt tagadom, hogy ebbe bele kell törődjön.
A legtöbb gyerek számára nyolc és fél-tízéves koráig a szeretet szinte kizárólag azt jelenti, hogy őt szeressék – szeretik azért, mert van.
A gyerek eddig a korig még nem szeret; hálásan és vidáman elfogadja, hogy szeretik. A gyerek fejlődésének ezen a pontján egy új elem kerül a képbe: az az új érzés, hogy az ember a saját tevékenységével szeretetet tud létrehozni. A gyereknek először jut eszébe, hogy adjon valamit az anyjának (vagy az apjának), hogy produkáljon valamit - egy verset, egy rajzot, akármit. A szeretet eszméje, először a gyerek életében, átalakul abból, hogy szeretik, azzá, hogy szeret; hogy szeretetet teremt.
Évekbe telik, amíg ezekből a kezdetekből a szeretet megérlelődik. Végül is a gyerek, akkor talán már serdülő ifjú, úrrá lesz egocentrizmusán; a másik személy már nem elsősorban szükségletei kielégítésének eszköze.
Új egyesülés, részvétel, összeforrottság érzése alakul ki benne. Mi több, érzi a képességet, hogy szeretetével szeretetet tud életre hívni; összeforrtság érzése alakul ki benne. Mi több, érzi a képességet, hogy szeretetével szeretetet tud életre hívni.
Megszűnt az a kiszolgáltatottság, hogy csak elfogadta a szeretetet - és ennek érdekében kicsinek, védtelennek, betegnek vagy "jónak" kellett lennie.
A gyermeki szeretet logikája: "Szeretek, mert szeretnek." Az érett szeretet logikája: ,Szeretnek, mert szeretek." Az éretlen szeretet azt mondja: "Szeretlek, mert szükségen van rád" Az érett szeretet azt mondja: "Szükségem van rád, mert szeretlek."
Továbbá a "megérdemelt" szeretet könnyen együtt járhat azzal a keserű érzéssel, hogy az illető nem önmagamért szeret, hogy csak azért szeret, mert a kedvében járok, hogy - végső soron - nem is szeret, hanem kihasznál.
Nem csoda, hogy valamennyien áhítozzuk az anyai szeretetet, nemcsak gyerekként, hanem felnőttkorunkban is. A legtöbb gyerek szerencsére megkapja az anyai szeretetet de nem mindegy milyen mértékben,
Egészen más az apához való viszony.
Az anya az otthon, ahonnan származunk, ő a természet, a talaj, az óceán; az apa nem jelenít meg ilyen természeti otthont.
Élete első éveiben a gyereknek kevés kapcsolata van vele, számára az apa jelentősége ebben a korai szakaszban nem hasonlítható az anyáéhoz.
Az apa nem képviseli a természeti világot, képviseli azonban az emberi lét másik pólusát: a gondolkodás, az ember készítette dolgok, a törvény és a rend, a fegyelem, az utazás és a kaland világát.
Az apa tanítja a gyereket, ő az, aki megmutatja neki az utat a világba.
Szorosan összefügg ezzel a szereppel egy másik, amely a társadalmi-gazdasági fejlődéssel kapcsolatos. Amikor létrejött a magánvagyon, és amikor a magánvagyont valamelyik fiú örökölhette, az apa elkezdte keresni azt a fiát, akire a vagyonát hagyja. Természetesen azt tekintette a legalkalmasabb örökösének, aki a legjobban hasonlított rá, és akit épp ezért a legjobban szeretett.
Az apai szeretet feltételes szeretet. Elve ez: "Szeretlek, mert megfelelsz a várakozásaimnak, mert teljesíted a kötelességedet, mert olyan vagy, mint én."
A feltételekhez kötött apai szeretetnek éppúgy, mint a feltétlen anyai szeretetnek megvan a pozitív és a negatív oldala.
A negatív oldala az a tény, hogy az apai szeretetet ki kell érdemelni, hogy el lehet veszíteni, ha az ember nem azt csinálja, amit várnak tőle. Az apai szeretet természetéhez hozzátartozik az a tény, hogy az engedelmesség a fő erény, és az engedetlenség a fő bűn - büntetése pedig az apai szeretet megvonása.
A pozitív oldal ugyanilyen fontos. Mivel apám szeretete feltételes, tennem kell valamit, hogy megszerezzem, meg kell dolgoznom érte; a szeretete nem irányíthatatlan, mint az anyai szeretet.
Végül is az érett embernek el kell jutnia odáig, hogy ő maga legyen a tulajdon anyja és apja. Hogy meglegyen, mondhatni, az anyai és az apai lelkiismerete.
Az anyai szeretetről azt írják: "Nincs az a vétek, nincs az a bűn, ami megfoszthatna a szeretetemtől; a te életed és boldogságod a mindenem."
A mondat első fele nagyon szép, a valódi szeretetről szól! De az a hiány, hogy nincs benne igazságosság, hanem inkább "bármit tehetsz, nekem akkor is te vagy a mindenem", közelebb van az önzéshez, mint a szeretethez.
Ez a fajta szeretet (az anyai) szemet huny az igazságtalanság, az önzés és minden gonoszság felett! Azt mondja "nincs az a bűn amit ha elkövetsz is, elválasztana tőlem" És ez szép! De az a hiány már nem szép, hogy szó sincs arról, hogy fontos lenne egy anyának igaz emberré nevelnie gyermekét. (Ezt inkább átengedik az apának.) Ebből viszont az következik, hogy az anyai szeretetben nem szerepel központi helyen az igazságosság, hanem inkább az érzelmek.
Nagyon jól ismerjük az anyai szeretetnek azt a megnyilatkozását, hogy "te vagy az én untyuli-puntyuli kis csemetém". Ebben a szeretetben inkább az anyai önzés dominál és nem a szeretet! Az anyai prüntyörgés (érzelmek) elsősorban azért olyan amilyen, mert ez az állapot inkább az anyának jó.
Tehát nem azért szeret feltétlenül, mert ez egy elvi elhatározás és belátás a lelkében, hogy a "szeretet nem függ semmitől, hanem mindennek alapja, s ezért a valódi szeretet soha nem merül ki", hanem prüntyörög, óvja, dajkálja csemetéjét, mert neki az anyának ez olyan kellem érzés! Ezért ez egy nagyon csonka és önzés által lerongált szeretet!
Az apai szeretet pedig így szól:
"Rosszat cselekedtél; a vétked nem maradhat következmények nélkül, és mindenekelőtt meg kell változnod, ha azt akarod, hogy szeresselek."
Itt van "morális tükör", van igazságos emberré nevelés. Létezik annak az ideálja is, hogy az embernek változnia kell, mert az ember nem lehet tespedt állóvíz!
Az apai szeretet tehát igazságos szeretet lenne, ha nem fejeződne be a mondat második felével úgy, ahogy; ami mindent elront. "... meg kell változnod, ha azt akarod, hogy szeresselek." Azzal, hogy az apai szeretet feltételekhez szabja szeretetét, elront mindent. Ezzel pontosan ugyanolyan önzéssel fertőzötté teszi szeretetét, mint az anya!
Tehát az apai szeretet tulajdonképpen azért önzés, mert feltételei vannak, az anyai pedig azért, mert leginkább csak érzelem, igazság nélkül.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése