Hogyan vészelhetik át a szülők a kamaszkort?

Ha ön már átélte a csecsemővel járó gondokat (2 óránkénti etetés, sírás, hiszti), az óvoda és általános iskola kezdésével járó nehézségeket, akkor miért van az, hogy mégis aggodalom tölti el a tinédzser szó hallatán?

Ha végiggondolja, akkor könnyen érthető miért okoz akkora felfordulást a családok életében az, amikor a gyerekek elérik a tinédzserkorszakot. Hiszen a tini korszak nem csak intenzív fizikai fejlődéssel, hanem komoly szellemi-érzelmi változásokkal is jár, ami szüntelen összetűzést és lázadozást eredményez családon belül és kívül is.

A tinik, (a velük kapcsolatos negatív dolgok ellenére) kirobbanó energiában vannak, sok minden foglalkoztatja az elméjüket, idealisztikusan látják a világot, nagy érdeklődéssel vannak a dolgok iránt, keresik a jó-rossz összefüggéseit. Habár a konfliktusok és a viták elkerülhetetlenek, mégis ez az időszak az, amikor a szülő a legjobban tud hatni gyerekére, hogy az egészséges felnőtté váljon.

A tini korszak megértése

Tehát konkrétan mikor is kezdődik a kamaszkor?

Amit mindenképp érdemes rögzíteni a gyerekben, hogy minden ember egyedi és eltérő a másiktól. Vannak korán érők, későn érők, gyorsabban-lassabban fejlődők. Tehát, nem lehet egyértelműen kijelenti, hogy mi a normális és mi nem, hiszen a dolgok széles skálán mozognak, mindenkinél más és más a kezdete és a vége.

Azonban mindenképp kell valamilyen, akár mesterséges elkülönítést felállítani, hogy mikortól kezdődik a pubertás, valamint a kamaszkor.

A legtöbben a pubertáskor alatt a kívülről is látható változásokat értik (intenzív növekedés, testszőrzet fejlődésnek indul, mellek megnőnek, menstruáció), azonban a 8-14 év közötti gyerekeknél jelentős változások mennek végbe belül is, melyek nem vehetőek észre olyan könnyen, ilyenkor alakul ki a jellemük, gondolkodásmódjuk, fejlődik az értelmük, érzelmi világuk, ez a kamaszkor.

A legtöbb gyereknél a változások drámai fordulatot vesznek, elkezdik magukat elszeparálni a szülőktől, hogy függetlenné váljanak (persze ez nem megy az egyik napról a másikra).

Valamint folyton azt nézik, hogy társaik mit gondolnak róluk, beleférnek e a közösségbe, ugyanis mindent meg fognak tenni azért, hogy „valahová” tartozzanak (csoportszellem).

A társaik véleménye sokszor fontosabb, jobban számít nekik, mint amit a saját a szülei mondanak neki és ez befolyásolja a döntéshozatalukat is.

Ilyenkor gyakran változtatnak az öltözködésükön, frizurán, megjelenésen, próbálják megtalálni önmagukat. A társaknak való megfelelés gyakran a kiindulópontja a szülőkkel való összetűzésnek.

Összecsapások

Az egyik kamaszokkal kapcsolatos sztereotípia, hogy a gyerek folyton a bajt keresi, lázadozó, vad kamasz, aki csak veszekedni tud a szüleivel. Ez ugyan jellemző némely gyerekre, de nem a nagy többségre. Valamint mindenkinek lehetnek jó vagy rossz napjai, tiniknél pedig igen kifejezett az érzelmi hullámvasút.

Azonban a tinik elsődleges célja a függetlenség kivívása. Ezért van az, hogy a tini gyerek kezd elhúzódni szüleitől, főként attól a szülőtől, akivel azelőtt a legszorosabb volt a kapcsolata. Ez pedig úgy néz ki, hogy folyton ellenkezik, más véleményen vannak, nem akarnak közös programokat csinálni a szüleikkel, nagyobb magánszférát akarnak (például külön, zárható szobát).

Ahogy a tinik fejlődnek egyre jobban megváltozik a gondolkodásmódjuk, racionálisan látják a dolgokat és képesek lesznek elvonatkoztatva több irányba gondolkodni is, igaz ez csak a késői szakaszra jellemző csak. Saját normáikhoz kezdenek igazodni.

Ez a szülők szemszögéből úgy néz ki, hogy az addig aranyos és engedelmes gyermek hírtelen elkezd ellent mondani neki, lázadozni és ellenezni a szülői felügyeletet.

Ilyenkor szülőként jobb ha átgondolja, átértékeli a helyzetet, hogy mennyi szabadságot engedjen tini gyerekének, és hogy hol húzza meg a határokat. Ehhez hasonló kérdések kavaroghatnak a fejébe ilyenkor: „szigorú szülő vagyok? Meghallgatom e a gyerekemet? Megengedem, hogy a gyerekem más véleményen legyen, mint én?”

Tippek tini gyereket nevelő szülők részére

Képezze ki magát! Olvasson tinikről szóló könyveket. Gondoljon vissza az ön tini éveire.

Számoljon a nehézségekkel és a kihívásokkal. Minél jobban megismeri a folyamatot, annál többet tud majd segíteni gyerekének és teheti könnyebbé a saját dolgát.

Lehetőleg minél korábban kezdjen el beszélgetni a gyerekével!

Ha már benne van a gyerek a szokásos tini problémákban (menstruáció, nedves álom), akkor már túl késő ezekről beszélni. Már kicsi korban le kell ülni vele és megbeszélni a testét és lelkét érintő változásokat, valamint megválaszolni az olyan kéréseket, hogy „mi a különbség a fiúk és lányok között” vagy, hogy „honnan jönnek a kisbabák”.

Azonban ne zúdítson rá nagy mennyiségű információt, mert azzal még nem tud mit kezdeni. Csak válaszolja meg a kérdéseit, értelmi szintjének megfelelő válaszokkal. Ha nem tudja a választ, akkor együtt keressék meg a megoldást vagy egy olyan személyt, aki tudhatja.

Ahogy hallgatja gyerekeit egyből tudhatja, hogy mikor érkezett el az idő a felvilágosításra, például szexuális tartalmú vicceket mesélnek, vagy elkezdi foglalkoztatni a kinézete.

Ilyenkor ön is rákérdezhet a dolgokra.

- „Észrevettél valamilyen változást a testeddel kapcsolatban?”

- „Furcsa érzéseid vannak?”

- „Néha szomorú vagy és nem tudod, hogy miért?”

Az éves egészségügyi felmérés jó alkalom, hogy felhozza ezeket a kérdéseket.

Az orvos segíthet elmagyarázni önnek és a gyerekének a bekövetkező változásokat.

A vizsgálat jó kiindulópont lehet egy beszélgetéshez.

Minél később beszél a gyerekével a kamaszkori változásokról, annál rosszabb lesz a gyereknek, nem fog annyira bízni önben, valamint téves elképzelései alakulhatnak ki az egyes dolgokról, szégyenlőssé válhat vagy félelmet okozhat neki a testi-lelki változás folyamata.

Másrészről, minél korábban kialakítja a bizalmi kapcsolatot gyerekével, az annál erősebb lesz a későbbiek során. Adjon tiniknek szóló felvilágosító könyvet a gyerekének, hogy tisztában legyen a dolgokkal. Ossza meg vele a saját gyerekkori élményeit. Semmi sem nyugtatja meg annyira a gyereket, mint az a tudat, hogy anya és apa is keresztülmentek ezeken a változásokon fiatalkorukban.

Képzelje magát a gyereke helyébe!

Gyakoroljon empátiát azzal, hogy megérteti gyerekével, hogy teljesen normális folyamat az, ami vele történik, és hogy előbb-utóbb kinövi, de addig tekervényes ösvény vezet, ami tele van buktatókkal, de ön ott lesz mellette és segít a bajban.

Vegye fel a kesztyűt!

Ha a tini gyereke be akarja festeni a haját, kifesteni a körmeit feketére vagy rózsaszínűre és mindenféle rongyot akar felvenni magára, akkor vegyen egy nagy levegőt és gondolja át még egyszer a dolgokat, ne pedig reakcióból küldje melegebb égtájakra.

A gyerekek néha szeretnék sokkolni a szüleiket, ezért kicsit hagyni kell őket, inkább valami átmeneti, kevésbé ártalmas dolgot tegyenek, mint valami veszélyeset. De a kockázatos cselekményeket mindenkép utasítsa el, álljon ellent ilyenkor amennyire csak lehet (alkohol, drog, dohány, vagy maradandó változtatások: tetoválás).

Kérdezze meg tőle, hogy most ezt miért teszi, mit akar ezzel elérni, mutasson megértést és érdeklődést irányába. Próbálja meg megértetni vele, hogy mi helyes, elfogadott és mi nem az, említse meg neki, hogy mások milyen véleménnyel lehetnek róla, ha így vagy úgy változtat a kinézetén és az milyen hatással lesz rá.

Állítson elvárásokat a gyerekével szemben!

A tinik többnyire úgy tesznek, mint aki nagyon boldogtalan, ha a szülők elvárásokkal vannak feléjük.

Azonban ezekkel tisztában vannak és kell számukra (igénylik) a visszajelzést, hogy a szüleik igen is törődnek velük, ezért várnak el velük szemben olyanokat, hogy jó tanulmányi eredmények, elfogadható magaviselet, szabályok betartása. Ha a szülők teljesíthető, valós elvárásokat támasztanak, akkor a tinik megpróbálnak a lehető legjobban megfelelni nekik. Viszont, megfelelő elvárások hiányában a gyerekek úgy érzik, hogy szüleik nem törődnek velük eléggé.

Legyen tájékozott a gyerekével kapcsolatban és tájékoztassa őt is!

A tini évek a kísérletezgetésről szólnak, sajnos ebbe beletartozik a kockázatos viselkedési minták követése is (szex, drog, alkohol, dohány).

Ezekről beszélgessen el vele, mondja el, hogy milyen veszéllyel járhat használatuk, még mielőtt érintené őket a dolog, nehogy túl késő legyen. Ismertesse gyerekével az elfogadott társadalmi és családi normákat, mi az, amit nem tart helyesnek és mi az, ami igen. Így növelheti az esélyét annak, hogy majd az adott helyzetben felelősségteljesen tud dönteni a gyereke.

Nem árt, ha ismeri gyereke barátai és azok szüleit, hová, milyen társaságba jár el.

A szülők közötti rendszeres kommunikáció segíthet, hogy biztonságba tudják gyermekeiket. A szülők segíthetnek egymásnak, hogy kölcsönösen figyelemmel kísérik egymás gyerekeit, anélkül, hogy a gyerek úgy érezne, hogy minden lépését követik.

Ismerje meg a figyelmeztető jeleket!

Bizonyos fokú változás normális dolog a tini évek alatt, azonban a drasztikus vagy túl hosszú ideig tartó változások, személyiséget, viselkedést érintők bizony figyelmeztető jelek lehetnek, hogy valami baj van.

Figyelje ezeket a jeleket, mert lehet, hogy közbe kell avatkoznia:

- extrém súlynövekedés, csökkenés

- alvást érintő problémák

- gyors, drasztikus változás a személyiségben

- barátok hírtelen megváltoztatása

- gyakori lógás az iskolából

- csökkenő tanulmányi eredmények

- beszélgetés vagy viccelődés az öngyilkosságról

- alkohol, drog, dohány fogyasztás jelei

- szembe kerül a törvénnyel (lopás)

Bármelyik fenti problémás viselkedés, ami 6 hétnél tovább tart, már jelzés lehet valamilyen, a háttérben meghúzódó problémára. Vannak ugyan visszaesések a gyerek előmenetelében, de ha ezek rendszeressé vagy túl súlyossá válnak, akkor ideje beavatkozni, akár érdemes szakértő személy segítségét is kikérni.

Tartsa tiszteletben gyereke magánéletét!

Némely szülőnek ez igen nehezen szokott menni, néha érthetően. Úgy érzik, hogy amit gyerekük tesz az rájuk is tartozik.

De ahhoz, hogy a gyereke egészséges fiatal felnőtté váljon, ahhoz némi teret és magánéletet kell engedni neki. Ha problémákat tapasztal, még akkor sem szabad egyből belegázolni a gyerek magánszférájába, csak akkor, ha már tisztában van a probléma természetével. De mindenképp jó dolog, ha néha meghátrálnak és teret engednek a tininek (inkább laza és hosszú pórázon legyen, mint elszökjön).

Vagyis, mit is jelent ez? A tini gyerek szobája, levelezései, telefonja, mind magánjellegű dolog. Nem gondolhatja, hogy a gyereke mindent elmondjon önnek és mindenről részletesen beszámoljon (hová megy, mit csinál). Azonban biztonsági okokból sose árt, ha tudja merre kószál a gyereke, kikkel barátkozik, mikor jön haza stb. Azonban, nem kell tudnia minden egyes részletről. És ne is gondolja, hogy gyereke ebbe beavatja, netán elhívja magával.

Kezdje a bizalom kiépítésével. Tudassa gyerekével, hogy önben megbízhat, számíthat önre. Azonban azt is tudnia kell, hogy ha eljátssza a bizalmát annak komoly következményei lesznek és a szabadsága is könnyen odaveszhet.

Felügyelje, hogy a gyerek miket láthat, olvashat!

Egyes Tv adások, magazinok és könyvek, de manapság leginkább az internet az, ami a lehető legtöbb, legszínesebb információhalmazt kínálja a gyerekeknek. Figyeljen oda, hogy a fiatalok miket néznek, olvasnak. Ne féljen attól, hogy korlátokat kell állítani a számukra, mennyi ideig lehetnek a számítógép, Tv előtt. Tudjon arról, hogy milyen információk birtokába kerülhetnek a média közvetítésével és kikkel lépnek kapcsolatba a világhálón keresztül.

A tiniknek nem szabadna korlátlanul Tv-t nézniük vagy netezniük, főleg nem egyedül. Ezeknek közös elfoglaltságoknak kell lenniük. A technikai eszközök használatát limitálni kell a számukra (ne legyenek fenn késő estig). Nem valóságtól elrugaszkodott dolog, hogy bizonyos idő után (este) kapcsolják ki a telefonjaikat, Tv-t, számítógépet.

Alkalmazzon megfelelő szabályokat, követelményeket velük szemben !

Például az esti takaródónak összefüggésbe kell lennie a gyerek korával. A tiniknek nagyjából 8-9 óra alvásra van szükségük a normális fejlődéshez. Jutalmazza gyerekét, ha betartja a határidőket, adjon engedményeket neki. Szervezzen közös családi eseményeket, amikből neki is ki kell vennie a részét.

Döntse el, hogy mit vár a gyerekétől, ne vegye sértésnek, ha tini gyereke nem akar állandóan a szoknyája mellet lenni. Gondoljon csak vissza, bizonyára ön is hasonlóan érzett a szülei iránt még gyerekkorába.

Valaha is vége lesz ennek?

Ahogy a gyerekek fejlődnek a tini éveik során, idővel észreveheti, hogy a kamaszkor buktatói lassan el elmaradnak. Végezetül pedig megtanulják, hogy mit is jelent függetlennek, felelősségteljesnek lenni, hogyan kommunikáljanak másokkal.

Emlékezzen arra, amit a többi szülő is mondogat önmagának:” ezen együtt kell túljutnunk és meg is tesszük, együtt, közösen.”

(N. L., kidshealth.org)

#1 Dr.BauerBela

---