MONDJUK MEG AZ APÁNAK…
Sok nő számára ismerős a naponta ismétlődő telefonüzenet: "Drágám, ma később jövök haza." Már megint, gondolja ilyenkor a feleség, és már maga előtt látja gyermeke csalódott arcát, hogy apa ma este megint nem fog neki mesét olvasni.
Mindennapi történet ez olyan férfinál, akivel szemben magas követelményt támasztanak a munkahelyén, karriert akar csinálni, vagy félti az állását, és ezért panaszkodás nélkül hagyja, hogy túlórát és többletmunkát varrjanak a nyakába.
Ezt a helyzetet a nők többsége el tudja fogadni.
A gyerek viszont nem - és igazán meg sem ismeri az édesapját.
Sok édesanya elbeszéléséből kitűnik, hogy a férj a gyerek megszületése után egyre több időt tölt házon kívül.
Mintha a munkába menekülne,
- mivel így távol kerülhet a gyereksírástól,
- a gondterhelt anyától
-és a kellemetlen házimunkától.
A nők megértőbb része a túlzott mértékű felelősségvállalással magyarázza ezt a menekülést. Szerintük a férfi úgy érzi, még többet kell dolgoznia, hogy képes legyen egyedül eltartani a családját.
Az eddig végzett számos közvélemény-kutatás eredménye viszont hűen dokumentálja azt az ellentmondást, ami a családos férfiakat jellemzi.
Manapság divatos aktív apának lenni, az elméletnek a mindennapi gyakorlatba történő átvitele azonban akadozik.
"Ellentmondás, hogy az egyik oldalon az apától több részvételt várnak el a család életében, ugyanakkor az idő, amit otthon tölthet, egyre kevesebb"
Azoknak a nőknek, akik ezt az ellentmondást fel akarják oldani, harcolniuk kell.
: "Mondják meg a párjuknak világosan, mit várnak el tőle, miben kell megváltoznia. Nem kell lelkiismeret-furdalást érezniük, hogy sokat követelnek mindjárt az első időben. Apának lenni ugyanolyan komoly kötelesség, mint a férfi hivatása. A munkahely tehát nem lehet fontosabb, mint a gyermekhez fűződő kapcsolata."
- A férfiak annyiban vesznek rész a gyermek gondozásában, amennyi gyengédségre vagy játékra igényük van, és ameddig a kedvük tartja –
A legtöbb apának ritkán van saját feladata a családon belül. - Ha mégis volna, az még a modern házaspárok esetén is a tiszta munkára korlátozódik: sétál a picivel, focizik a nagyobbal, elviszi az óvodába, vagy elmegy a szülői értekezletre. Viszont az anya eteti, méri a lázát, esténként ő fekteti le. Messzemenőleg rá marad a háztartás és gyereknevelés legtöbb gondja - akkor is, ha ő maga is dolgozik.
A leginkább szenvedő alany azonban a gyermek.
-Ő ezt úgy éli meg, hogy az apa velük lakik ugyan, de alig törődik valamivel. Ez pedig nyomot hagy a lelkében. Az apa fontos példakép a gyermek személyiségének fejlődésében, főleg azokban a családokban, ahol ő az egyetlen férfi. A gyermekeknek szükségük van az édesapára, hogy megtanulják, mi a különbség férfi és nő között.
A lányoknak is szükségük van apjuk másságára, hogy saját női mivoltukkal azonosulni tudjanak. A családterápiával foglalkozó pszichológusok gyakran tapasztalják, milyen következményekkel jár, ha kevés figyelmet kapnak a lányok az édesapjuktól. A leggyakoribb baj, hogy felnőve kevés az önbizalmuk, de a táplálkozási zavar is erre vezethető vissza.
A kisfiúk az apától tanulhatják meg, mit jelent férfinak lenni. Ha ez a példa hiányzik a családból, máshol keresnek maguknak ideált, mondjuk a filmekből, a televízióból vagy a reklámokból. Csakhogy ezek a férfialakok gyakran egyoldalúan tárulkoznak fel, a szerető édesapa egészen más példát mutat a gyermekeinek.
Forrás: origo
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése