A gyermekkori tüdőgyulladás
Az őszi, téli hónapok nemcsak az ünnepek hangulatát idézik fel, hanem a nyirkos, hideg időnek köszönhetően támadásba lendülnek a különféle légúti megbetegedéseket előidéző korokozók. A közösségben lévő gyermekeknél szinte elkerülhetetlenek a légúti fertőzések, melyek elsősorban a kicsik kevésbé érett immunrendszerének tulajdoníthatók. A legtöbben viszonylag enyhe panaszokkal átvészelik a fertőzést, de van, akinél súlyosabb megbetegedés alakul ki.
Okok
A tüdőgyulladást többnyire mikroorganizmusok okozzák, leggyakrabban baktériumok (Streptococcus pneumoniae, Streptococcus haemolyticus, Staphylococcus aureus, Haemophilius influenzae), vírusok (RS-, adeno-, influenza-, parainfluenzavírus), és mycoplasmák (nagyságrendben és sajátosságaikban a baktériumok és a vírusok között állnak).
Ezen kórokozók legtöbbször cseppfertőzéssel, inhaláció útján jutnak a tüdőbe. Tüdőgyulladást okozhat még a - főleg újszülötteknél és fiatal csecsemőknél gyakori - félrenyelésből származó aspiráció. Kémiai anyagok (izgató, maró gázok) belélegzése, szerves oldószerek lenyelése következtében is létrejöhet a kórkép.
Fajtái, tünetek, vizsgálatok
A tünetek szerint a megbetegedésnek két formáját különítjük el: a heveny és az atípusos formát.
A heveny tüdőgyulladást többnyire baktériumok okozzák, általában felső vagy alsó légúti hurut előzi meg.
A bevezető légúti gyulladás enyhe jelei után a beteg állapota hirtelen súlyosabbá válik: a láz emelkedik, a köhögés fokozódik - jellemző a puha, erőtlen köhögés -, az esetek egy részében légzéssel összefüggő mellkasi fájdalom jelentkezik.
A beteg elesett, bágyadt, légzése szaporább, gyakran nehézlégzés is társul - ezt jelzi az orrszárnyi légzés, a mellkas különböző részein belégzéskor látható behúzódások.
A kórokozó méreghatása és az agy csökkent oxigénellátottsága miatt idegrendszeri tünetek: nyugtalanság, vagy éppen aluszékonyság, tudatzavar is felléphetnek.
Csecsemőkorban gyakran hányás, hasmenés jelentkezik első kísérő tünetként.
Fizikális vizsgálat során a betegségre jellemző kopogtatási illetve hallgatózási eltérés észlelhető. Szerencsére a tüdőgyulladás nagy része csak mérsékelt tünetekkel jár, a súlyos formák ritkábbak, ezeket gyakran a Staphylococcus aureus nevű baktérium okozza.
Az atípusos tüdőgyulladás
kórokozói leggyakrabban vírusok és a Mycoplasma pneumoniae.
Az általános tünetek (láz, rossz közérzet, fejfájás, izomfájdalmak) állnak előtérben, a légúti tünetek közül legfeljebb a köhögés számottevő. A tüdőgyulladásra jellemző fizikális leletek csaknem mindig hiányoznak, vagy az eltérés szerény.
A tüdőgyulladás kivizsgálásához tartozik még a mellkasi röntgenfelvétel, illetve a különböző laboratóriumi vizsgálatok.
Oki diagnózisra, a kórokozó kimutatására törekszünk. Ez tenyésztéses vizsgálattal lehetséges, melynek előnye, hogy nemcsak a kórokozót mutatja ki, hanem lehetővé teszi a baktériumok gyógyszerérzékenységének meghatározását, és így a beteg "célzott" kezelését.
Elhúzódó vagy ismételten előforduló gyulladásnál tüdőgyógyászati kivizsgálás szükséges, mert ilyenkor nagyon valószínű, hogy a tüdőgyulladás másodlagos, a gyermeknek erre hajlamosító alapbetegsége van (krónikus hörghurut, mucoviscidosis, veleszületett szívbetegség, hörgők szűkülete illetve tágulata, immunhiányos állapot).
Kezelés
A kezelés során az antibiotikus terápiát azonnal - még a kórokozó meghatározása előtt - megkezdjük.
Az antibiotikum megválasztása során figyelembe vesszük a tüdőgyulladás jellegét, kiterjedését, az esetleges szövődményt (pl. mellüregi gennygyülem), a beteg életkorát, általános állapotát.
Egyszerűbb esetekben a szájon át történő gyógyszeres kezelés is elegendő,
Súlyosabb esetben, injekció formájában, intravénásan adjuk a szükséges antibiotikumot. Az antibiotikus terápiát tüneti kezeléssel egészítjük ki, ezek közé tartozik a lázcsillapítás, a váladékoldás, szükség esetén folyadék- és elektrolitpótlás, valamint oxigén belélegeztetése. A kezelés során kiemelkedő szerepet kap a megfelelő ápolás: a gyermeknek ágynyugalomra és megfelelő táplálásra van szüksége.
Diéta, folyadékpótlás
Csecsemőknél a legkevésbé megterhelő és egyben legértékesebb táplálékot, az anyatejet illetve a női tejet javasoljuk. Amennyiben ez nem áll rendelkezésre, csecsemőtápszert adunk.
Csecsemőkoron túl kímélő étrend szükséges, vagyis szénhidrátdús, zsírszegény és megfelelő fehérjetartalmú táplálék.
Az első napokban a beteg többnyire étvágytalan, ilyenkor felesleges erőltetni a táplálást, csupán a szükséges folyadékmennyiség (víz, tea, limonádé) elfogyasztásáról kell gondoskodnunk. Ha ez mégsem sikerül, vagy a gyermek ismételten hány, akkor a hiányzó folyadékot kórházi körülmények között, infúzió formájában kell a szervezetbe juttatni.
Gyakran szellőztessünk; hacsak lehet, feküdjön a beteg a teraszon, vagy legalább nyitott ablaknál!
Megelőzés
Ezen sorokat olvasva, bizonyára felmerül a kérdés, hogy mit tehetünk a betegség megelőzése érdekében.
Javaslataink:
a csecsemőket próbáljuk minél hosszabb ideig anyatejjel táplálni
biztosítsunk gyermekeinknek megfelelő mennyiségű és minőségű táplálkozást (vitaminok, nyomelemek)
őszi, téli időben is gyakran menjünk friss levegőre, használjuk ki a szép, napsütéses órákat
gyermekeinkkel kerüljük a zárt légterű, zsúfolt helyeket (pl. bevásárlóközpontok)
kezdődő hurutos tünetekkel se adjuk be a kicsiket bölcsödébe, óvodába
Kell-e védőoltás?
Gyakran érdeklődnek a Pneumococcus illetve az influenza elleni védőoltással kapcsolatban.
Ezeket általánosan nem, csak bizonyos alapbetegség esetén javasoljuk (cukorbetegség, veleszületett szívbetegség, krónikus máj- illetve vesebetegség, súlyos vérszegénység, immunhiányos állapot esetén, valamint a lép eltávolítását követően).
Kedves Szülők, a megelőzés terén tehát Önökön nagyon sok múlik! Ezen javaslatokat "megszívlelve" jó esélyük van a tüdőgyulladás elkerülésére.
http://www.anya.abbcenter.com
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése