Hogyan kell a testvérféltékenységet kezelni?
A testvérek rivalizálása általában a szülői figyelem megszerzésére irányul.
A testvérféltékenység rövid távon hisztikben, üvöltözésben, sőt, akár verekedésben nyilvánul meg, de ha nem teszünk ellene, hosszú távon alacsony önértékelést is okozhat, és a testvérek egy életre eltávolodhatnak egymástól. A kezelésében kiemelt szerep jut a szülőknek.
A cikk tanácsokat ad azoknak a szülőknek, akik két hasonlókorú gyermeket nevelnek, valamint azoknak is, akiknél néhány év eltéréssel érkezik a kisbaba a családba.
Lépések
- Ha kisbaba érkezik a nagyobb gyerek mellé:
- Készítsük fel a nagyobbat a kicsi érkezésére! A nagyobb gyerek gyakran már a kistestvér érkezése előtt háttérben érzi magát. Ezt ellensúlyozhatjuk, ha nem minden a kisbabáról szól. Ne csak róla beszéljünk, ne figyelmeztessük előre a gyerekünket, hogy mire kell majd figyelnie, ha megszületik a baba! Beszélgethetünk vele a kistestvéréről, de ne erről szóljon minden!
- A nagyobbat is babusgassuk! Természetes, hogy egy kisbabát sokat ölelgetünk, babusgatunk, de ez a nagyobb gyerek számára bántó lehet. Hogy érezze, őt is ugyanannyira szeretjük, öleljük meg őt is naponta többször, és mondjuk el neki, mennyire szeretjük! Így azt fogja érezni, hogy a kistestvér születésével nem csökkent a figyelem iránta sem.
- Ne legyünk szigorúak a nagyobb testvérrel sem! Amikor a picibabával foglalkozunk (például szoptatunk, pelenkázunk stb.) akkor se küldjük el a nagyobb testvért! Soha ne ripakodjunk rá, hogy zavarja a kicsit (pl. hangoskodik, rohangál stb.), helyette türelmesen, szeretettel beszéljük meg vele, hogy miért okoz gondot a viselkedése!
- Maradjanak meg a régi szokások! Fontos, hogy a kicsi érkezése ne borítsa fel a nagyobb testvér életét! Például ha addig minden este meséltünk neki lefekvés előtt, akkor ez maradjon meg a kisbaba születése után is!
- Ne csak a kisbabát csodáljuk! Ha vendégek érkeznek, jó, ha nem csak a picinek hoznak ajándékot, de valami aprósággal a nagyobb testvérnek is készülnek. Emellett jó, ha a vendégek először a nagyobb testvérhez mennek, vele beszélgetnek el, megnézegetik a rajzait, meghallgatják, ha új verset tanult, stb. Így nem fogja magát háttérben érezni.
- Ha a kicsi nőni kezd: Előfordulhat, hogy a nagyobb testvért csak akkor kezdi el idegesíteni a kistestvér, amikor elkezd aktívabb lenni. Ilyenkor zavarhatja, hogy mindig láb alatt van, bemegy a szobájába, esetleg lerombolja a játékait. Ilyenkor érdemes szabályokat bevezetni, amik a nagyobb testvért védik. Határozzuk meg, mikor mehet be a kicsi a nagyobb szobájába, mivel játszhat, és mi az, amit magasra kell pakolni, hogy ne érje el!
- Nem mindig a nagyobb a hibás! Ha a testvérek összevesznek, ne mindig a nagyot szidjuk meg! Kérdezzük meg először, hogy mi történt pontosan! A kicsik ugyanis könnyen megtanulják, hogy ha sírni kezdenek, akkor a szülők azonnal ugranak, így pedig könnyen lehet, hogy a nagyobb testvért ártatlanul büntetjük meg.
- Ha hasonló korúak a testvérek:
- Egyenlő figyelem és idő: A testvérekre fordítsunk egyenlő figyelmet és időt! Lehetőség szerint minden testvérrel töltsünk együtt külön-külön ugyanannyi időt, szervezzünk egyénre szabott programokat! Ha ez nem megoldható, akkor lefekvés előtt egyenként beszélgessünk a kicsikkel, hallgassuk meg mindkettőjüket külön-külön!
- Ne hasonlítsunk össze! Fontos, hogy a gyerekeket egyenként dicsérjük meg, emeljük ki külön az értékeiket, és biztosítsuk őket külön-külön a szeretetünkről! Soha ne hasonlítsuk őket össze, hiszen az azt erősíti bennük, hogy versenyezniük kell egymással!
- A sikerek megélése: Ha az egyik testvér sikert ér el valamiben, természetes, hogy az egész család őt ünnepli. Ilyenkor ugyanakkor a másik gyerek háttérben érzi magát. Hogy tompítsuk ezt az érzést, menjünk oda hozzá is, és emlegessük fel neki egy korábbi sikerét, miközben hangsúlyozzuk, hogy ő is milyen értékes! Így majd ő is együtt tud örülni a családdal a testvére sikerének anélkül, hogy kevesebbnek érezné magát.
- Nincs állásfoglalás: Ne avatkozzunk bele a csemeték vitájába! Ha állást foglalunk, az csak jobban elmélyíti a problémákat. Hagyjuk, hogy megoldják egymás között a gondjukat, csak akkor avatkozzunk be, ha az egyikük csúnya szavakkal illeti a másikat, vagy verekedni kezdenek. A büntetést ilyenkor is négyszemközt osszuk ki!
- Szócsata jöhet: Nem baj, ha a gyerekek néha összecsapnak, hiszen a vita normális. Amíg csak szócsatáról van szó, addig hagyjuk őket, így megtanulják, hogy a problémáikat máskor is így oldhatják meg!
http://www.hogyankell.hu
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése