Az igazi,nagy barátságok már gyermekkorban
köttetnek
Él egy régi mondás: "Van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél"
-Talán első olvasatra furcsállhatnánk ezt a mondást, hisz a testvéri kapcsolat az egyik legszorosabb kapcsolati forma két ember között.
-Viszont van egy gyengéje, mégpedig, hogy nem önkéntességi alapon jött létre.
- Egész egyszerűen más valaki - nevezetesen a szüleink - döntött afelől, hogy legyen-e egy ilyen jellegű kapcsolatunk, vagy sem.
-Barátság, baráti kapcsolat, barátok közt, baráti viszonybarátjában, hogy nincs az a nehéz helyzet, amiben ne számíthatna rá, és ne lenne ott vele?
- Igen, attól válik testvérré a barát, ha azt tudja adni, amire a másiknak az adott helyzetben a legnagyobb szüksége van.
A szívben dől el
Lehetnek olyan helyzetek a barátok életében, hogy átmenetileg el kell, hogy váljanak egymástól, de ez egy igaz barátságot nem ingathat meg.
Sokan úgy gondolják, hogy attól barátság a barátság, hogy folyton egymás szoknyáján vagy gatyáján ülnek.
A barátságot nem korlátozza idő vagy tér.
A barátság a szívben dől el, a szív szándékán múlik és nem azon, hogy minden nap együtt töltik az idejüket.
Lehet, hogy évente egyszer tudnak csak találkozni, lehet, hogy több ezer kilométer választja el őket, de a szívükben megvan az a hely egymásnak, amit más nem tölthet be.
A barátság a legegyedibb kapcsolat, ami két személy között létezhet.
Minden más kapcsolattal ellentétben, a barátságnak nincs alá, vagy fölérendeltje. Ez egy olyan kapcsolat, ahol a résztvevők egyenlő szinten vannak.
Ha megnézünk más kapcsolatot, teszem azt, a főnök-beosztott, vagy férj-feleség, vagy szülő-gyermek kapcsolatát, láthatjuk, hogy ezeknek a kapcsolatoknak státusilag van egy fölé, és egy alárendeltje, hogy egészen pontos legyek: van vezetője és vezetettje.
A barátságban ezzel szemben, a felek abszolút egyenrangúak.
Az igazi barátság létre jöttéhez tehát, feltételnélküli szeretet, a másik felé való szolgálat, építés és bátorítás szükségeltetik. Egy olyan hozzáállás, mely a másik érdekeit helyezi előtérbe, ami azt kommunikálja a másik felé, hogy mindig számíthat rá.
Ennek a hozzáállásnak a kialakításához elengedhetetlen, hogy egészséges módon gondolkodjunk a másikról, és a minket körbevevő valóságról.
A helytelen életelvek használata, megfoszthat minket attól, hogy az életünket gazdagító kapcsolataink lehessenek. Ezért létkérdés mindnyájunk számára, hogy megtanuljunk helyesen, a valóságg #1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése