BŐVEBBEN A HERPES GENITÁLISRÓL.-
A SZEMÉREMTEST HERPES VIRUSSAL TÖTÉNŐ FERTŐZÉSE
Herpes genitalis: a herpes simplex vírus által okozott szexuális úton terjedő fertőzés, mely az első fertőzés esetén szeméremtesti fájdalmat, oedemat, a szeméremtesten hólyagokat okoz, melyek felszakadását követően fájdalmas fekélyek keletkeznek, a lágyéki nyirokcsomók fájdalmas duzzanatával
ÖSSZEFOGLALÁS
A herpes genitalis világszerte egyre növekvő gyakorisággal fordul elő. A fejlett országokban a genitalis fekély leggyakoribb kórokozója a herpes simplex vírus (HSV), főleg a 2. típus, de növekszik az 1. típus gyakorisága is..
A herpes genitalis klinikuma egyénenként változó, az egyes epizódok között is adódhatnak különbségek.
A fertőzés érinti a nyálkahártyákat, a bőrt és a központi idegrendszert. A HSV-infekció igazolásának alapja a vírus kimutatása tenyésztéssel
Az antiviralis terápiával a tünetek enyhíthetők, csökkenthető a reaktiváció gyakorisága és a transzmisszió. Ebben a kórképben a három leggyakrabban alkalmazott antiviralis készítmény az acyclovir, a valaciclovir és a famciclovir. A foscarnetet az acyclovirrezisztens HSV-infekciók kezelésére használják. A HSV-fertőzés további terjedésének megakadályozása a vakcinációtól várható.
herpes genitalis, herpes simplex vírus, klinikai tünetek, megelőzés
A genitalis traktus herpes simplex vírus okozta fertőződése az egyik leggyakoribb szexuálisan átvihető megbetegedés.
Az ép immunitású felnőtteknél a genitalis elváltozások általában jóindulatú bőrsérülés ként jelentkeznek, azonban a bőr integritásának sérülése megteremti az alapját egyéb kórokozók szervezetbe jutásának.
Hasonlóan fontos, hogy a genitalis fekély jelentős pszichés traumát okoz a betegnek. Szintén nem elhanyagolható, hogy a terhes nő megfertőzheti újszülöttjét, és súlyos neonatalis infekciót okozhat.
Az ajak herpeses elváltozását már a régi görögök és a rómaiak is ismerték. A genitalis herpes első leírása 1736-ból származik a francia király orvosától, Astructól. Száz évvel később szintén francia orvosok figyelték meg a zosteres elváltozások és a genitalis herpes közötti különbséget. A herpes genitalis jelentőségére utal, hogy már 1886-ban könyv foglalkozott ezzel a témával (Les Herpes Genitaux). Itt írták le, hogy a bőrelváltozások gyakran kiujulnak menstruáció idején (1). Az utóbbi évtizedekben gyógyíthatóvá vált több, szintén genitalis ulceratióval járó megbetegedés (például a syphilis), ezáltal a herpes genitalis relatíve a leggyakoribb, fekélyt okozó, szexuálisan átvihető betegséggé vált a fejlett országokban.
Emellett, vélhetően a szexuális szabadosságnak következtében, abszolút mértékben is növekedést tapasztaltak a megbetegedések számában. Így nem véletlen, hogy jelentős kutatások folytak és folynak a hatékony gyógyítás és megelőzés terén.
A kórkép felismerése, a betegség és szövődményeinek kezelése több orvosi szakágat érint.
Igen fontos szerep jut a családorvosoknak, a bőrgyógyászoknak, a szülész-nőgyógyászoknak, az urológusoknak és a mikrobiológusoknak. Az infektológus ismeretlen eredetű lázas állapotként vagy differenciáldiagnosztikai problémaként kerül szembe a kórképpel, s mint fertőző betegségekkel leggyakrabban találkozó orvos, ennél a betegségnél elsősorban integráló szerepet játszik; járványtani ismeretekkel, a megelőzés általános elveivel és az antiviralis kezelésben szerzett tapasztalatokkal tudja segíteni az említett szakágak orvosait, összehangolva azok gyógyító és megelőző tevékenységét is.
A kórokozó
Korábban azt gondoltuk, hogy a herpes genitalist csak a Herpesviridae családba tartozó herpes simplex vírus-2 (HSV-2) okozza. Ma már világos, hogy a primer fertőzések egyre növekvő számában a herpes simplex vírus-1 (HSV-1) is kórokozó. A klinikum alapján nem tudjuk eldönteni, hogy a két vírus közül melyik felelős a genitalis laesio kialakulásáért. A két vírusnak azonban eltérő szerep jut a recidívákban.
A Herpesviridae család tagjainak száma körülbelül száz.
JÁRVÁNYTAN
A HSV-1 típusosan fertőzött nyállal terjed, a genitalis ulcus kialakulásához általában orogenitalis kontaktus szükséges. A HSV-2 fertőzött genitalis váladék vagy szövetek útján okoz megbetegedést. Fontos, hogy fertőzőforrásként nemcsak a jellegzetes klinikai tüneteket mutató betegek szerepelnek, hanem a tünetmentes vírusürítők is. A betegség autoinokuláció útján is szóródhat a betegen (például: ujjak, comb stb.)
Az ép bőr igen ellenálló a vírusfertőzéssel szemben, de a sérült bőr és a nyálkahártyák már fogékonyabbak a fertőzésre
Észak-Amerikában a Szexuálisan Terjedő Betegségek (STD) ambulanciáján genitalis ulcus miatt megjelent betegek 60-70%-a szenved herpesvírus okozta fertőzésben.
Klinikum
Típusos esetben a herpes genitalis klinikailag erythemás alapon kialakuló papulák képében nyilvánul meg, amelyek vesiculákká alakulnak. A vesiculákat szürkésfehér lepedékkel fedett, erythemával körülvett fekélyek követik, amelyek pár nap alatt gyógyulnak. A primer fertőzést az inguinalis nyirokcsomók megnagyobbodása és láz kísérheti. Az inkubáció hozzávetőleg 2-20 nap, a tünetek 10-12 nap alatt szűnnek meg. Ez általában a primer herpes genitalisra jellemző (8). A herpes genitalist a szerológiai status, a klinikai kép és az előfordulás első vagy visszatérő jellege alapján több csoportba sorolják (9):
- Primer herpes genitalis: első genitalis lokalizációjú herpeses epizód olyan betegnél, akinek nincsen HSV-1- vagy HSV-2-antitestje.
- Nem primer herpes genitalis: első genitalis lokalizációjú herpeses epizód olyan betegnél, akinél már kimutatható HSV-1- vagy HSV-2-antitest.
- Herpes genitalis első epizódja: első klinikailag igazolt herpes genitalis, lehet primer, nem primer vagy latens HSV-infekció első reaktivációja.
- Rekurráló herpes genitalis: herpes genitalis rekurrálása/reaktiválódása.
- Atípusos vagy fel nem ismert herpes genitalis: nem típusos helyen vagy tünetekkel zajló herpes genitalis.
- Aszimptomatikus herpes genitalis: szerológiailag vagy virológiailag igazolt HSV-fertőzés, tünetek nélkül.
Ez nem öncélú beosztás, mert klinikai jelentősége van.
Ha pozitív beteg fertőződik a másik HSV-törzzsel, az infekció enyhébb lefolyású lesz
A primer herpes genitalis klinikumában különbség észlelhető férfiak és nők között. Általánosságban elmondható, hogy férfiaknál ritkábban fordulnak elő szisztémás tünetek (dysuria, meningitis), mint nőknél. Férfiaknál a tünetek is valamivel enyhébbek, a panaszok is hamarabb megszűnnek A fekélyek a nyálkahártyákon heg nélkül, a bőrön hegesedéssel gyógyulnak.
A tünetmentes herpes genitalisnak klinikai tünetei természetesen nincsenek. Legalább ennyire fontos az atípusos kórlefolyás. Az esetek egy részében a nyálkahártya-elváltozások nem eléggé jellegzetesek (dörzsöléses fekély, candidafissura); máskor nem típusos helyen (például a végbél körül) elhelyezkedő elváltozást nem ismernek fel .
A herpes genitalis terjedése
Látható bőrelváltozás esetén igen nagy a HSV-infekció átadásának esélye a szexuális partnerre. A vírus a fekélyek gyógyulása után közvetlenül még 15-20 napig általában kimutatható az érintett bőrterületenA fertőzés terjedése szempontjából rendkívül fontos, hogy vírusürítés tünetmentes esetben is előfordulhat. Azaz, aki egyszer HSV okozta genitalis ulceratión (akár tünetmentesen) átesett, bármikor vírusürítővé válhat.
A visszatérő fertőzések.
Bizonyos tényezők (menstruáció, stressz stb.) hatására a vírus reaktiválódik, s a korábban leírt mechanizmussal a bőrbe vagy a nyálkahártyába kerül. Itt kialakítja a primer fertőzéshez hasonló bőr-, illetve nyálkahártya-elváltozást. A kiujulást általában lokális fájdalom előzi meg, de az egyéb tünetek rendszerint jóval enyhébbek vagy hiányoznak. A recidíva leggyakrabban az elsődleges elváltozás helyén vagy annak közelében jön létre.
Szövődmények
A szövődmények három részre bonthatók:
- Az infekció következtében közvetlenül kialakuló tünetek és panaszok. Legjelentősebb a HSV-2 okozta primer fertőzés után mintegy 25%-ban kialakuló agyhártyagyulladás. Igen fontos a vizeletretenció, amely egyrészt a mictio utáni fájdalom miatt alakulhat ki.
- Herpes genitalist követően autoinokuláció révén egyéb régióban is kialakulhat a HSV-fertőzés (például herpeses keratitis).
- Az infekció késői következményeként a herpes genitalis diagnózisa gyakran okoz depressziót. Ez különösen gyakori recidíva esetén jelentős. Nem kellő felvilágosítás, stigmatizáció tovább súlyosbíthatja a képet; ilyenkor megfelelő pszichés vezetés sokat segíthet. A bőrre lokalizált HSV-infekció hegesedéssel gyógyul; gyakori recidívák után leírtak torzító hegeket is.
Herpes genitalis és a terhesség
A terhesség alatt kialakuló primer herpes genitalis súlyosabb lefolyású lehet, mint a nem terheseknél fellépő fertőzés (14).
Úgy tűnik, az első trimeszterben lezajló fertőződés esetén gyakoribb a spontán abortusz; reaktiváció esetén ez a kockázat nem nagyobb.
Terhesség alatt a rekurráló infekciók számának növekedését észlelték.Az újszülöttre nézve elsősorban ez utóbbi igen veszélyes.
Az újszülöttkori HSV-fertőzés, előfordulása az USA-ban 100000 élveszülésre vetítve 20-50 Svédországban 6,5 Hollandiában 2,8 az Egyesült Királyságban 1,6 A különbségeket a HSV-pozitivitás gyakorisága önmagában nem magyarázza.
Az újszülöttkori herpes három formában fordulhat elő :
- bőrre, szemre és szájra lokalizált forma; ezek a fertőzések antiviralis terápiával sikeresen gyógyíthatók;
- disszeminált infekció (érintheti a májat, tüdőt, mellékvesét, agyat), bőr- és nyálkahártya-tünetekkel vagy azok nélkül; a halálozás e megjelenési formában terápia mellett is eléri az 50%-ot, és a túlélők csaknem felénél (45%) neurológiai maradványtünetekkel jár;
- központi idegrendszert érintő fertőzés, bőr- és nyálkahártya-tünetekkel vagy azok nélkül; a halálozás 15%-os, azonban a betegek 65%-ánál súlyos neurológiai tünetegyüttes (hydrocephalus, porencephalia, vakság stb.) alakul ki.
Tekintettel arra, hogy az újszülöttkori fertőzések nagyobb hányadában a tünetmentes vírusürítés a fertőzés oka, nem világos, mi a teendő, ha az anya anamnézisében herpes genitalis szerepel.
Diagnózis
Típusos klinikai tünetek esetén a HSV okozta infekció diagnózisa pusztán a klinikum alapján megállapítható. Differenciáldiagnosztikai probléma esetén a vírus kimutatása segít. Gyanú esetén az egyéb fertőző megbetegedés (például syphilis, candidiasis) a megfelelő mikrobiológiai vizsgálatokkal igazolható vagy kizárható.
A biztos diagnózis alapja a vírus kimutatása
Terápia
Olyan terápia, amely a vírust eliminálja a szervezetből, nincs.
Az antiviralis kezelés célja a vírus szaporodásának csökkentése, a tünetek enyhítése. Az antiviralis terápia fontos szerepet játszik a transzmisszió mérséklésében is.
Az antiviralis terápia bázisát a guanozinanalóg vegyületek (acyclovir, valaciclovir, famciclovir, penciclovir) képezik..
- Az acyclovir biológiai elérhetősége 15-30%. Felezési ideje rövid, három óra. Mellékhatásai csekélyek, nephrotoxicus gyógyszerekkel nem célszerű együtt adni. A legtöbb klinikai tapasztalatot az acyclovirrel szerezték eddig.
Megelőzés
A terjedési mód ismeretében (genitogenitalis, anogenitalis, orogenitalis) biztos védekezési módszer nincs.
Hasznosnak tartják a felvilágosítást, a partnerek megfontolt választását, óvszer használatát
| A közlemény főbb megállapításai
|
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése