Alvási problémák csecsemőkorban

Sok édesanya küzd azzal a problémával, hogy kisbabája nem alszik éjjel vagy sokszor felébred.

Íme néhány jó tanács, hogyan szoktassuk le az éjszakai evésről kisbabánkat és hogyan nyugtassuk meg ha éjszaka felébred.

ÉJSZAKAI ETETÉS

A féléves csecsemő már kibírja reggelig evés nélkül, de beállíthatja magát úgy is, hogy felébred enni. Ha le akarjuk szoktatni ezekről az éjszakai szopásokról, akkor fokozatosan csökkentsük, majd hagyjuk el egészen. Kárpótlásul azért menjünk be hozzá, és maradjunk vele, amíg sír.

• Az esti szopásnál ne engedjük, hogy elaludjon a mellen vagy cumisüveggel a szájában. Meg kell tanulnia, hogy magától és akkor aludjon el, amikor itt az ideje. Ezért amint lehunyja a szemét, vegyük el tőle a bimbót vagy a cumit, és takaróba takarva tegyük az ágyába.
• Néhány éjszakán át etessük meg, ha felébred, de csökkentsük az adagját. Ha alszik, ha nem, tegyük az ágyába és hagyjuk ott.
• Nézzünk be úgy ötpercenként a gyermekhez, de csak akkor vegyük fel, ha magánkívül sír. Amint megnyugszik, tegyük vissza az ágyába, és valamivel hosszabb időre hagyjuk magára.
  Két órát is eltarthat, de tartsunk ki.
• Az utána következő éjszakákon ne kínáljuk a gyermeket. Alkalmazzuk ezt a taktikát mindaddig, amíg a gyermek megtanulja átaludni az éjszakát.

ÉJSZAKAI ÉBREDÉS

Előfordul, hogy gyermekünk éjszaka nyugtalanul alszik, felébred. Az alább közölt módszerek alkalmasak arra, hogy megnyugtassuk, minden rendben, nem hagyta el az anyja. Ugyanakkor értésére kell adnunk azt is, hogy ezekben az órákban nem foglalkozunk vele, ez a pihenés ideje.

• Ha a gyermek éjszaka nyöszörög, váljunk néhány percet, hátha visszaalszik.
• Ha rendesen rákezd a sírásra, menjünk be hozzá, hogy nincs-e valami baja. Ha nincs, akkor vigasztalgassuk meg. Néha elég a hátát megveregetni, esetleg felvenni és dajkálni. Ha már csak szipog, akkor tegyük vissza az ágyába, szorosan és melegen bugyoláljuk be, és puszival búcsúzzunk el tőle. Hagyjuk magára.
• Ha nem szűnik meg a sírása vagy újra felerősödik, akkor szóljunk ki hozzá bátorítón a saját ágyunkból, de váljunk öt percet, mielőtt újra bemennénk hozzá megvigasztalni.
• Ha ismét visszamegyünk, simogassuk meg, és csak akkor vegyük fel, ha magánkívül sír. Szorosan takarjuk be, és hagyjuk magára.
• Ily módon menjünk vissza a gyermekhez, ötperces megszakításokkal, mindaddig, amíg el nem alszik. Félóra elteltével növeljük a látogatásaink közti időközöket tíz percre, de 15 percnél tovább sose hagyjuk sírni. Ha eléggé következetesek vagyunk, egy hét elég ahhoz, hogy elviselhető alvási rendet alakítsunk ki.

RENDSZERTELEN LEFEKVÉS

Kilenc hónapos kortól alakítsuk ki a gyermek lefektetésének valamilyen rendjét, és ehhez ragaszkodjunk. Ha a gyermek már rászokott arra, hogy nem nyugszik el, amikor letesszük, akkor alkalmazzuk az alábbi módszereket, de kitartóan, esetleg egy hétig is, hogy megtörjön az ellenállása. Ily módon rövid idő alatt megérti, hogy mindig mellette vagyunk, ha sír, de nem vesszük fel újra.

• Alakítsuk ki a lefektetés szertartását, vigyünk bele mulatságot a gyermek számára, de egyben legyen oldott és szeretetteljes. Ha sír, miután betakartuk éjszakára, és ott akarjuk hagyni, akkor menjünk vissza hozzá.. adjunk neki egy vigaszpuszit, de ne vegyük fel, és ne maradjunk egy- két percnél tovább.
• Ha megint felsír, szóljunk neki néhány biztató szót, de váljunk öt percet, mielőtt újra bemennénk.
• Ha mégis bemegyünk, nézzük meg nincs-e valami baja – nedves pelenka vagy valami más kényelmetlenség. Ha minden rendben, akkor egy bátorító simogatással és puszival újra vegyünk tőle búcsút. Legyünk derűsek, de elszántak, és menjünk. Ne tétovázzunk, mert ebben a dologban a gyermek akarata az erősebb, és könnyen rávesz a maradásra.
• Ha nem hagyja abba a sírást, akkor folyamatosan kukkantsunk be hozzá ötpercenként, egy szempillantásra. Félóra után tartsunk hosszabb szüneteket, de negyedóránál tovább ne hagyjuk sírni.
• Előbb-utóbb a gyermek rájön, hogy az a szerény jutalom, amit rövid látogatásaink jelentenek,nem éri meg az erőlködést – és végül mély álomba merül.

(Forrás: Elizabeth Fenwick: Kismamák nagykönyve)

http://www.babasdolgok.com

#1 Dr.BauerBela

---