Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2014. július 19., szombat

A GYERMEKBÁNTALMAZÁS NEMZETKÖZI MEGITÉLÉSE

A gyermekbántalmazás nemzetközi megítélése,- avagy hogyan fegyelmezzük gyermekeinket

KITEKINTÉS

A gyermekbántalmazás nemzetközi megítélése,
- avagy hogyan fegyelmezzük gyermekeinket


„Napi négy ölelés kell a túléléshez,
Nyolc a szinten tartáshoz,
És tizenkettő a gyarapodáshoz”
(Virginia Satir)

1.    A testi fenyítésről általában 

A gyermekek testi fenyítése integráns része a szülő-gyermek kapcsolatnak. A megkérdőjelezhetetlen szülői erő a mindennapi életben és az azt szabályozó törvényekben évszázadokig jelen volt, hiszen a bántalmazásukat sokáig a nevelés eszközének tekintették.  A rossz magaviseletű gyermekeket korbácsolással, vagy más testi fenyítéssel büntették, esetleg kizárták őket az örökségből, vagy kitaszították a családból. 

Köztudomású, hogy a testi fenyíték kérdését nemcsak a pedagógia-tankönyvek lapjain tárgyalták a szerzők. A verés, úgy látszik, kedvelt vitatéma volt a XIX. század nemzetközi publicisztikai irodalmában is. Egy angol folyóirat például a század nyolcvanas éveiben körkérdést intézett olvasóihoz a testi fenyíték ügyében, s csak a megkérdezettek ötven százaléka utasította el felháborodva a verést, mint fegyelmezési módszert. A családban előforduló verés lelki hatásaival önéletrajzok, levelek, memoárok és szépirodalmi művek sora foglalkozott. A téma még a XX.század pedagógiai irodalmában is tovább él, és ebben a körben is találhatunk szélsőséges véleményeket. Ezt példázza egy német szerző – Sachse –, aki ”A testi büntetés története és elmélete” című könyvében magabiztosan deklarálja a testi fenyíték szükségességét: „a testi fenyíték általában jogos, sok esetben ajánlatos, némelykor pedig elengedhetetlen”. Ugyanakkor a múlt században sok társadalomtudós, pszihológus és orvos figyelmeztette a szülőket a büntető fegyelmezés veszélyeire. A büntető intézkedéseknek, akár a szülők vagy a tanárok hajtják végre, jól ismert következményei vannak, úgy, mint csavargás, vagy iskolakerülés, ellentámadás, apátia.

A gyermekbántalmazás fogalma a gyermekgyógyászati szakirodalomban régóta ismert. Az első esetet 1946-ban Caffey amerikai gyermek-röntgenorvos írta le subduralis haematoma és végtagtörések együttes előfordulása kapcsán. Ezek a képek eltértek a baleseteknél megszokott röntgenképektől, és bizonyítást nyert a gyermekbántalmazás ténye. A megvert gyermek szindróma „ Battered Child Syndrome” elnevezés  Henry Kempetől származik. 1979-ben Henry Kempe leírta azokat a specifikus fejlődési szinteket, amelyeken a társadalomnak keresztül kell mennie ahhoz, hogy felismerhesse a gyermekbántalmazás létezését.

1.  szint: a testi vagy szexuális  bántalmazás (abúzus)  létezésének tagadása.
2.  szint: a társadalom felfigyel a bántalmazás durvább formáira, a gyermekverésre.
3. szint: egyre többet foglalkoznak a testi bántalmazással és a figyelem az elhanyagolt gyermekekre irányul.
4.  szint: a társadalom felismeri az érzelmi bántalmazás, az elhanyagolás és az elutasítás, a bűnbakkeresés és az érzelmi depriváció súlyosabb megjelenési formáit.
5.  szint: a társadalom szembesül a szexuálisan zaklatott gyermek súlyos helyzetével.6. szint: előtérbe kerül, hogy az egészséges személyiség fejlődéséhez nemcsak megfelelő táplálásra, megelőző-gyógyító egészségügyi gondozásra van szükség, hanem szerető gondoskodásra és  érzelmi biztonságra.

A huszadik század közepéig egyértelmű volt, hogy a gyermekeknek engedelmeskedniük kell szüleiknek, és tiltakozás nélkül az ő fennhatóságuk alá tartoznak.
Henry Kempe felvetése kapcsán
jogos kérdésként fogalmazhatja meg sok gyermek, szülő és szakember vajon az egyes országok hol is tartanak a gyermekbántalmazás felismerésében, és vajon mit is értünk a gyermekbántalmazás fogalma alatt, hiszen a gyermekek helyzete a történelem során sokat változott. 

A szülők többsége, amikor a gyermeknevelésről elmélkedik, tulajdonképpen a gyerek irányítására, illetve fegyelmezésére gondol. Sok szülő a gyermekei testi fenyítését hatékony, szociálisan elfogadott gyermeknevelési módszernek tekinti. A szülők nem azért ütik gyermekeiket, mert ezt akarják tenni, vagy bántani akarják őket, hanem sokkal inkább azért, mert úgy hiszik, a testi fenyítés pozitív viselkedésmintát tanít gyermekeiknek, és megvédi őket a különböző fenyegetésektől. A szülők gyakran nem ismernek más módot, hogy a gyerekkel való elégedetlenségüket, vagy a saját tehetetlenségüket más módon fejezzék ki. Ritkán gondolkoznak el azon, mit érezhet a gyerekük, amikor verést kap, vagy az elkerülhetetlen pofont várja. A mai szülőkben azonban, a fegyelmezés kérdése belső konfliktust okoz, mert elveik a szigorúság és az engedékenység között ingadoznak.

A közvélemény szerint a testi fenyítés a fegyelmezés és a nevelés szükséges része. A gyermek a verésből és a pofonokból tanulja meg tisztelni a szüleit. A fizikailag bántalmazott gyerekek helyzetének javításához szükség van az ilyen viselkedésmódok iránti szociális attitűdök megváltoztatására, és arra, hogy a szülők megtanulják ezeknek a negatív hatásait. A másik kulcsfontosságú feladat a szülőket megtanítani az alternatív gyermeknevelési módszerekre. A testi fenyítés, mint a gyermekek fegyelmezésének eszköze, nem fog azonnal eltűnni a szülők gyermeknevelési repertoárjából. Sőt, amint azt kutatások és szakértők véleménye is alátámasztja, az állandó és következetes felvilágosító munka eredményeképpen a szülők hozzáállása és viselkedése apránként változik csak. A világ, ha lassan is, de változik.


2.) Nemzetközi elvárások és tendenciák

a.)    Nemzetközi dokumentumok és fogalmak 

A gyermekek szociális státusza, valamint a társadalmi és jogi normák sokkal lassabban változnak, mint a politikai és gazdasági rendszerek
.
A gyermekkor jelentőségét csak alig néhány évtizeddel ezelőtt ismertük fel először, ekkor kezdődött meg a gyermekek jogainak fokozatos elismerése. Ezek a változások persze nem mindenhol jelentenek jogi és morális garanciát a gyerekek számára a felnőttek erőszakos viselkedésével szemben. 
Az  ENSZ Gyermek Jogairól szóló Egyezmény - óta nem lehet kérdés, hogy a gyermekek az emberi jogok alanyai. Az Egyezmény - ami a gyermekek alapvető jogainak minimum szabályait jelenti mind a mai napig - az első nemzetközi emberi jogi dokumentum, amely a gyermekeket érő erőszak elleni védelmet egyértelműen kimondja. A 19. Cikk szerint az államoknak valamennyi szükséges jogalkotási, adminisztratív, szociális és oktatásügyi lépést meg kell tenniük annak érdekében, hogy a gyermekeket megvédjék a fizikai és lelki erőszak, testi fenyítés és fizikai bántalmazás, veszélyeztetés és elhanyagolás valamennyi formájától. Az Egyezmény 28,cikkének megfelelően az iskolákban is csak olyan bánásmód megengedett, ami nem sérti a gyermekek emberi méltóságát.  
A gyermekeket érő erőszak, testi fenyítés gyakran válik embertelenné, vagy megalázóvá, és mindig megsérti a gyermek testi integritását és emberi méltóságát. Az Egyezmény más cikkelyei is megerősítik a gyermekek jogát a fizikai integritáshoz és az emberi méltóság védelméhez, azaz az erőszakmentes élethez.
A nemzetközi dokumentumok a családon belüli erőszakot, a gyermekek bántalmazását az emberi jogok durva megsértésének tekintik. Az Európa Tanácsnak a családon belüli erőszakkal kapcsolatos R(90)2 számú ajánlása felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Szociális Karta 16. és 17. szakaszai szerint a családnak joga van a szociális, jogi és gazdasági oltalomra, éppúgy, mint az anyáknak és a gyermekeknek a megfelelő szociális és gazdasági védelemre. Az Európa Tanács R(93)2 számú ajánlása értelmében a gyermekek elleni erőszak és az elhanyagolásuk hatékony megelőzése érdekében olyan rendszert kell kialakítani, amely képes a problémák észlelésére, azonosítására, értékelésére és a megfelelő, lehetőleg korai beavatkozásra, valamint az utógondozásra. Az ajánlás szerint a rendszer csak akkor lehet működőképes, ha több szakma tudását egyesíti, és világosan meghatározza az érintett szervezetek, hatóságok szerepét és felelősségét. 
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1582 (2002) számú ajánlásában kifejtette, hogy a családon belüli erőszak fizikai bántalmazásként, nemi erőszakként, fenyegetésekként és megfélemlítésként egyaránt megnyilvánulhat. Felszólította a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a családon belüli erőszak áldozatainak ingyenes jogi tanácsadásról, az áldozatoknak nyújtandó pszichológiai és pénzügyi segítségről, az áldozatok hatékony védelméről a sérelem elkövetése után és a jogi eljárás alatt, az áldozatokkal foglalkozó nem- kormányzati szervezetek támogatásáról és megfelelő szakemberek képzéséről.

 A WHO – az ENSZ Egészségügyi Világszervezete - definícióját tartjuk elfogadhatónak: „A gyermek bántalmazása és elhanyagolása (rossz bánásmód) magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmódot, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapul.”

A gyermek bántalmazása és/vagy elhanyagolása (rossz bánásmód) lehet fizikai, érzelmi, szexuális és egyéb jellegű, és megvalósulhat aktív (cselekvő) és passzív (elhanyagoló) magatartással, a gyermeket rossz bánásmód érheti családon belül, illetve családon kívül
. A WHO a gyermekbántalmazást és elhanyagolást népegészségügyi problémának tekinti, és az egészségügyi szempontok mellett családi és közösségi tényezőket is figyelembe kell venni.

A gyermekbántalmazás azt jelenti, ha valaki sérülést, fájdalmat okoz egy gyermeknek, vagy ha a gyermek sérelmére elkövetett cselekményt - bár tud róla, vagy szemtanúja - nem akadályozza meg, illetve nem jelenti. Fizikai bántalmazás az a szándékos cselekedet, vagy gondatlanság (így különösen ütés, rázás, mérgezés, égés, fulladás, közlekedési baleset, stb.), amely a gyerek fizikai sérüléséhez, halálához vezet vagy vezethet, és amely a szülő, vagy más olyan, gondozási-nevelési feladatot gyakorló személy felelősségi körébe tartozik, akiben a gyerek bízik, illetve akivel alá-fölérendeltségi viszonyban van.
A fizikai bántalmazás lehet egyszeri és lehet ismételt esemény. Az érzelmi bántalmazás  azt a  rendszeres, hosszú időn át tartó érzelmi rossz bánásmódot jelenti, amely súlyos, és tartósan káros hatással van a gyermek érzelmi fejlődésére. Ez magában foglalhatja annak közvetítését a gyermek felé, hogy értéktelen, el nem fogadott, nem szeretett, és csak akkor és annyiban elfogadható, amennyiben valaki másnak a szükségleteihez és igényeihez igazodik.
Ugyancsak tartalmazhat a gyerek korának és fejlettségének meg nem felelő elvárásokat, olyan helyzeteket, amelyekben a gyermek fél, továbbá fenyegetett, veszélynek kitett, vagy kizsákmányolt, illetve megvesztegetett. Az érzelmi bántalmazás mindezen komponenseket magában foglalhatja, de egymagában is jelentkezhet. Szexuális bántalmazás a gyermek bevonását jelenti olyan szexuális aktivitásba, amelyet a gyermek nem képes megérteni, felfogni, amelyhez nem tudhatja az érdemi beleegyezését adni, vagy amelyre a gyerek koránál, fejlettségi állapotánál fogva nem érett, továbbá amelyet tilt az adott társadalom/közösség jog- és szokásrendje, illetve az adott környezetben elfogadott tabuk.

Elhanyagolást jelent, ha a szülő vagy a gondviselő rendszeresen elmulasztja a gyermek alapvető szükségleteinek kielégítését, védelmét, felügyeletét, amely súlyos ártalmat okoz, vagy ennek veszélyével fenyeget bármelyik területen: egészség, oktatás, érzelmi fejlődés, táplálkozás, lakhatás és biztonságos körülmények, amely veszélyt jelent, vagy nagy valószínűséggel jelenthet a gyermek egészségi állapotára, mentális, lelki , erkölcsi és szociális fejlődésére.
Érzelmi elhanyagolást jelent az érzelmi biztonság, az állandóság, a szeretetkapcsolat hiánya, a gyermek érzelmi kötődésének durva mellőzése, elutasítása, a gyermek jelenlétében történő erőszakos, durva, támadó magatartás más családtaggal szemben. Fizikai elhanyagolást jelent az alapvető fizikai szükségletek, higiénés feltételek hiánya, a felügyelet hiánya, a gyermek védelmének elmulasztása olyan esetekben, amikor veszélynek van kitéve. Ide sorolható az orvosi ellátás késleltetése, az orvosi utasítások be nem tartása, a védőoltások beadatásának indokolatlan elmulasztása, késleltetése.

b.)    Nemzetközi kutatások megállapításai

A gyermekbántalmazás különleges esetei között kell beszélnünk arról, ha gyermek bántalmaz gyermeket (bullying). A probléma kezelésénél igen fontos, hogy az áldozat és az elkövető is kapjon megfelelő segítséget. A felnőtt elkövetők vizsgálata azt mutatja, hogy sokan gyermekkorban bántalmazók vagy maguk is abúzus áldozatai voltak.

3.) A gyermekek  fegyelmezése az egyes országokban 

Bár az európai intézmények és nemzetközi szervezetek növekvő érdekeltségének eredményeként születtek javaslatok a gyermekek ellen irányuló erőszak legyőzésére és gyermekvédelmi normák felállítására, a testi fenyítés sok országban a mai napig nem törvénybe ütköző cselekedet. 
A nemzeti törvényhozások nemzetközi konvenciókban való alkalmazása időigényes folyamat, csakúgy, mint a felnőttek lassú magatartásbeli változásai. Ennek ellenére a közvélemény egyre nagyobb mértékben érdekelt abban, hogy a büntetések ilyen formája csökkenjen. Habár az Európa Tanács 46 tagállamának csak mintegy negyedében tiltják a gyermekek verését, az EU-állampolgárok közel 60%-a tekinti a gyermekek verését az erőszak megnyilvánulásának. Közel ugyanennyien vélik úgy, hogy a gyermekek ellen irányuló erőszak minden formáját büntetni kellene. 

A gyerekek testi fenyítése azonban egy nagyon érzékeny, személyes kérdés. A testi fenyítés, és a gyermekekkel szembeni erőszak megítélése a társadalmak műveltebbé válásával változott meg.  A fegyelmezés és büntetés körüli vita messze átnyúlik országunk határain, igazi nemzetközi kérdés vált belőle. Jogszabályokkal nehéz megváltozatni egy kultúra normarendszerét, és ha mégis sor kerül rá, nehéz eldönteni, hogy a jog melyik ága foglalkozzon a gyermekek testi fenyítésével.(családi jog, polgárjog, büntetőjog). Nézzük, hogyan viszonyulnak e kérdéshez egyes országokban.

Az első lépéseket az egyes országok a gyermekek iskolai fenyítésének tilalma terén tették meg. Az USA-ban az ötven közül, csak nyolc állam iktatta törvénybe a testi fenyítés teljes betiltását az iskolákban. Amerikai adatok szerint, a háromévesek 86%-a áldozata a szülői erőszak valamilyen formájának, az ötévesek 82%-át verik rendszeresen, az iskolákban a tanulók 3,5%-át verik el évente, 3,1--4 millió azoknak a gyerekeknek a száma, akiket valamikor életében ököllel ütött már meg valamelyik szülője.
A megelőzés azért rendkívül nehéz, mert a gyermekbántalmazások és elhanyagolásuk nagy része nehezen ismerhető fel.
Kínában azok a tanárok, akik kijönnek a sodrukból és kezet emelnek a tanulókra, szintén büntetésre számíthatnak. Szingapúrban csak az iskolaigazgatók és az idősebb tanárok vannak felhatalmazva arra, hogy nádpálcával elverjék a komolyabb iskolai kihágást elkövető, tíz évesnél idősebb fiúkat, a lányokat azonban ők sem üthetik meg.
Japánban a második világháború után betiltották a testi fenyítést, de a törvényt gyakran figyelmen kívül hagyják, inkább a "testi fenyítés mértékének kérdésével" foglalkoznak.
Latin-Amerikában, noha a testi fenyítés hivatalosan tiltott, némely vidékeken mégis alkalmazzák. Thaiföldön pedig csak háromnegyed hüvelynél kisebb átmérőjű bottal szabad verést végezni.  A legtöbb fejlett országban az iskolás gyermekek fizikai büntetését törvényben tiltják. Lengyelországban 1783-tól tiltják az iskolai testi fenyítést. Maga Anglia 1986-ban vetett véget a testi fenyítésnek, még pedig kizárólag az állami iskolában. Magyarországon a közoktatási törvény rendezi a tilalmat 1993-óta. 

Jelenleg a világ tizennégy országának jogrendje tilalmazza a gyermekek testi fenyítését, vallja a zéró tolerancia elvét.  (Ausztria 1989; Belgium 2001; Ciprus 1994; Dánia 1997; Finnország 1983; Horvátország 1999; Izrael 2000; Lettország 1998; Magyarország 2005; Németország 2000; Norvégia, 1987; Skócia 2003; Svédország, 1979;). A gyermekek elleni erőszak, ezen belül a testi fenyítés kérdésének megközelítése, s ez által a szabályozás metódusa az egyes országokban eltérő. Azonban hangsúlyozni kell azt a fontos tényt, hogy a jog csak másodlagos eszköz a gyermekbántalmazások megelőzése vagy megakadályozása terén.


4.) A „Zéró tolerancia”  elve Svédországban 

Svédországban 1979. július 1-én lépett hatályba az a törvény, amely kifejezetten megtiltja a testi büntetés alkalmazását minden gyermekekről gondoskodó személy számára, így a szülők számára is. A törvényt a Parlamenti képviselők 98%-a támogatta annak idején.
A nemzetközi megítélés vagy nevetségesnek nevezte a tilalmat, vagy a magánéletbe való beavatkozás, illetve a szülők gyermeknevelési szabadságának korlátozása miatt támadták. 
A törvényi tilalom több célt szolgált, így többek között, hogy megváltoztassa az emberek testi fenyítésről alkotott véleményét, továbbá, hogy a gyermeke védelme érdekében lehetővé tegye a legkorábbi beavatkozást 
A tilalom bevezetésekor tehát nem a büntetés kiszabása volt az elsődleges cél. Az intézkedések arra irányultak, hogy a szülőket arra bátorítsák, hogy kérjenek segítséget, ha problémáik vannak a gyermekeikkel, valamint arra ösztönözzék őket, hogy elsajátítsák a fegyelmezés alternatív módszereit. 

b) Eredmények 
A Gyermekjogi Bizottság ajánlásában megfogalmazta, hogy indítsanak a módosítással párhuzamosan egy olyan kampányt, amely keretében mindenki informálódhat az új szabályokról és annak céljairól. Ennek hatására Svédországban egy igen költséges kampányt indítottak el, melynek keretében egy színes kiadványt is eljuttattak a gyermekes háztartásokba. A kiadvány a jogszabályokról nyújtott tájékoztatást, valamint alternatív fegyelmezési stratégiákat mutatott be, vagyis tanácsot nyújtott ezekkel kapcsolatban. A segítő szakembereknek ma már nem okoz gondot az, hogy a tanácsadással a család magánéletébe avatkoznak be. A korai beavatkozásnak tehát két fontos eredménye van, egyrészről csökken a gyermekbántalmazások száma, másrészt nagyobb a családokat támogató intézkedések száma.
Mindennek hatására elmúlt harminc évben igen jelentősen csökkent a testi fenyítés alkalmazásának támogatottsága. Míg 1965-ben a svédek 65%-a támogatta a büntetés eme formáját, addig ma már csak 10%-a támogatja alkalmazását. 

1981 óta a gyermekek ellen elkövetett erőszak miatti feljelentések száma nőtt, ahogy mindenütt a világon, a családon belüli erőszak előtérbe kerülése miatt. A feljelentések legnagyobb része kisebb jelentőségű bűncselekményre vonatkozik, ami arra enged következtetni, hogy a veszélyben lévő gyermekekre hamarabb ráirányul a figyelem, minthogy súlyos sérüléseket szenvednének.  A szociális munkások beavatkozásának eredményeképpen az sem tapasztalható, hogy nagyobb számban kellett volna kiemelni a gyermekeket a családból. 

5.) A gyermekek  bántalmazásával foglalkozó néhány kampány

A közvélemény tájékoztatása kulcsfontosságú az attitűdök megváltozatásában és következésképpen az emberek viselkedése szempontjából. A testi fenyítés negatív hatásaira és az alternatív módszerek ismertetésére összpontosító szociális kampányok nem hoznak azonnali eredményt, de hatékony eszközei a kívánt változások megvalósításának. 

a.)    A gyermekek verését meg kell szüntetni. Teljesen meg kell szüntetni. (Nagy-Britannia)

Nagy-Britannia legnagyobb gyermekek bántalmazásával foglalkozó kampányának szervezője már ezt megelőzően is széleskörűen, nemzeti szinten foglalkozott a témával. Fő célja a gyermekek bántalmazásának különböző formáinak teljes felszámolása. A programban részt vesznek más civil szervezetek, egyéni, a témával foglalkozó szakértők, politikusok, kormányzati szervek, hírességek csakúgy, mint önkéntesek ezrei. A testi fenyítés elleni kampány kezdete a gyermeknapra, 2002. május 5-ére esett. A kampány fő céljai: meggyőzni a társadalmat, hogy a testi fenyítés a gyermeknevelésnek szegényes eszköze csupán; megtanítani a szülőket, hogyan kell jó szülőnek lenni; lobbizni a gyermekek testi fenyítéstől való jogi védelméért. 

A kampányt megelőzően a gyermekek testi fenyítését rendszeres kutatásokkal tanulmányozták. A tanulmány megállapításai a gyermeknapon médiaüzenetek formájában jutottak el az emberekhez. A tanulmány nem a gyermekek testi fenyítésének formáira fókuszált, mivel ezek az adatok akkorra már rendelkezésre álltak. A kutatók inkább a szülők testi fenyítéshez való hozzáállására voltak kíváncsiak, valamint a testi fenyítés alkalmazásának szülőkre gyakorolt hatására. A kutatásról készült tanulmány címe ez volt: „A gyerekek verése a szülőket is bántja”, mivel a kutatásokból kiderült, hogy a szülők több mint háromnegyede (79%) maga is fizikailag kényelmetlenül érezte magát, amikor megverte gyermekét. Tíz szülőből hét (73%) szomorú volt, 67%-uk sajnálta a dolgot, 65%-uk bűnösnek érezte magát. A szülők közel fele (44%) nem tartotta jó gyermeknevelési eszköznek a verést, több mint felük frusztráció miatt (49%) vagy méregből (56%) verte meg gyermekét. Továbbá, erős összefüggést figyeltek meg aközött, hogy aki szülőként a testi fenyítést alkalmazta, korábban gyerekként is átélte azt. 

A kampány alapgondolata az volt, hogy a gyermekek testi fenyítése irracionális. A kutatások igazolták a feltételezést, demonstrálva azt, hogy a szülőknek valójában csak segítségre van szükségük, hogyan irányítsák gyermekeiket a testi fenyítés nélkül, és hogyan kontrollálják saját mérgüket és frusztrációjukat. A kampányt lefolytató szervezet ezért fontosnak látta kezdeményezni az állami oktatási programok szervezését szülőknek a gyermeknevelésről. A kampány keretei közt megjelent egy kiadvány: „A jobb viselkedés bátorítása. Gyakorlati útmutató a pozitív gyermekneveléshez”. A kiadvány a szülőkhöz szólt, hogyan legyenek jó nevelők, és hogyan kezeljék negatív érzelmeiket, egyúttal bírálta a testi fenyítés pozitív eredményeiről szóló sztereotípiákat. A kiadványból több tízezer példányt osztottak szét. 

A legfőbb médiaeszköz volt a Nagy-Britanniában a mindenhol terjesztett óriásplakát, valamint a rádióspot, amelyet több tucat helyi és országos rádióállomás sugárzott két héten át.  A rádióreklám egy vidám gyermekdallal kezdődik. A dal egy kisfiúról szól, aki egy tortát  készül megenni. Hirtelen a dal elhallgat. A narrátor elmondja, hogy a gyerek anyja pofon üti fiát, mert nem használ evőeszközt. A gyerek, észrevéve, hogy a kistestvére sem használ evőeszközt, pofon üti öccsét. A szöveg ezt mondja: A gyermekek verését meg kell szüntetni. Teljesen meg kell szüntetni. Ezt egy gyerek is megérti. Nem könnyű szülőnek lenni. Tanácsért forduljon szakembereinkhez ezen és ezen a telefonszámon. 

A kampány oktatási eszközei megmutatták, mennyire céltalan, hatástalan és veszélyes a testi fenyítés. A kampány megvalósulása és a szociológiai változások felmérése szociológiai mélyinterjúk tárgya volt. A médialefedettség és a médiaüzenetek közönség általi befogadása azt mutatta, hogy a brit közönség főként a helyi és regionális sajtóból értesült a gyermeknapi ünnepről és a szervezetek ehhez kapcsolódó kampányáról (ez az üzenetek 53%-a). 2002 februárja és júliusa között, de főként májusban a brit média 453 cikket jelentetett meg a témában.
 A kutatás öt fő üzenetcsoportot azonosított, amelyet a felnőtt közönség befogadott: 
- a gyerekeket verni rossz és hatástalan (63%); 
- a kormánynak meg kellene reformálnia a gyermekvédelmi törvényt (62%); 
- be kell fejezni a gyermekek verését (57%); 
- a szülők főként azért verik gyermekeiket, mert tehetetlenek (43%); 
- a testi fenyítés alkalmazásának nincs semmi értelme (28%). 

A gyermeknapi ünnepeket és üzeneteket a felnőttek 65%-a észlelte az Egyesült Királyságban, amely sikernek értékelendő
. Továbbá, a válaszadók legalább 53%-a legalább három üzenetet értett meg. Ezen adatok alapján megállapítható, hogy a brit kampány elérte célját: a gyermekek testi fenyítésének problémájára felhívta a média, a közvélemény és a politikusok figyelmét, és megjelölte a hosszú távú feladatokat, azaz a szülők oktatásának és a törvény módosításának szükségességét. 

b.) Gyermekkor erőszak nélkül (Lengyelország)

A „Gyermekkor erőszak nélkül” című, egész országra kiterjedő szociális kampány volt az első Lengyelországban, ami a gyermekek zaklatását volt hivatott csökkenteni. A minisztérium által támogatott kampányban  közel ezer civilszervezet is részvett. Néhány hónap előkészítő munka után a kampány hivatalos kezdete 2001 márciusában volt. Egy speciális konferencia került megrendezésre Varsóban, az Elnöki Palotában. A gyermekek zaklatásának szentelt konferencián részt vettek a lengyel kormány és az elnöki hivatal képviselői, így a kampány egésze széles médiafigyelmet kapott. A „Gyermekkor erőszak nélkül” zászlaja alatt 2002 februárjáig zajlottak rendezvények. 

A kampány nem korlátozódott pusztán csak a gyermekek testi fenyítésének problémájára. Foglalkozott a legfiatalabb családtagok felé irányuló erőszakkal, és fő célcsoportjai voltak a szülők, a gyermekekkel foglalkozó szakemberek és a nagyközönség. További cél volt megszólítani a gyermekvédelemben döntéshozó helyi és nemzeti hatóságokat is.

A kampány a Lengyelországban gyermekbántalmazásra vonatkozó gyakorlati tudásra és a csekély mértékű kutatásra alapult. A meglévő adatok alapján: 
- a felnőtt lengyelek 60%-a bünteti gyermekét fizikailag, annak 19 éves koráig; 
- a tizenkét évesek között minden hatból egy számolt be olyan sérülésről, ütésről vagy karcolásról, amelyet szülei erőszakos viselkedése következtében szerzett; 
- a lengyel diákok közel 23%-a számolt be a családok belüli erőszak jelenlétéről otthonukban.
 
Ezeket az adatokat kiegészítették az első valóban nemzeti, a kampány keretei közt készített tanulmány eredményeivel, amelyet a gyermekek elleni erőszak tárgyában készítettek. A kutatások azt mutatták, hogy bár a felnőttek relatíve csekély százaléka (36%) támogatta a testi fenyítést, a szülők 80,4%-a fenekelte el gyermekét, 24,8%-uk derékszíjjal ütötte őket, és 7,8% pofozta fel gyerekét .Ezek a számok, és további kutatási eredmények alátámasztották a kampány keretei közötti tevékenységek szükségességét. 

A „Gyermekek erőszak nélkül” kampány főbb célkitűzései tartalmazták többek közt: a közvélemény érdeklődését és szerepének növelését a gyermekek ellen irányuló erőszak csökkentésében; a gyermekek elleni erőszak problémájára vonatkozó pozitív koncepcionális, szervezeti és jogi megoldások javaslatát; a helyi közösségek és szervezetek mozgósítását a bántalmazott gyerekek védelme érdekében; a szülői hozzáállás megváltoztatását, pozitív szülői képességek fejlesztését. Ezeket a célokat két formában kívánták megvalósítani. Az első volt, hogy helyi szinten, a problémával foglalkozó helyi megbeszéléseket szerveztek. A szervezők támogatására sietett 550 „követ”, akik 230 ilyen gyűlést szerveztek Lengyelország-szerte, melyeken oktattak, és oktatási anyagokat osztottak szét: posztereket, prospektusokat és videokazettákat. Ezeken a gyűléseken részt vettek a helyi hatóságok képviselői, az intézmények, szakszolgálatok munkatársai, a gyermekvédelemmel foglalkozó civil szervezetek, valamint a média. A résztvevők felvilágosítása mellett sok gyűlés eredményeképpen konkrét tevékenységekről született döntés a bántalmazott vagy a családon belül is elhagyott gyermekek megsegítésére. 

A kampány céljainak elérésére a másik módszer volt a média alkalmazása. A tévéreklám egy kislányt mutatott, aki a maciját etette. Amikor a macira pottyant egy kis étel, és foltot hagyott a maci bundáján, a kislány erőszakosan rángatni kezdte a macit, és ezt kiabálta: „Látod, mit tettél? Ne bámulj így! Süket vagy, vagy mi? Válaszolj!” A kislány viselkedése agressziót tükröz, amellyel a szülők gyakran válaszolnak gyermekeik természetes oda nem figyelésére vagy élénkségére. A jelenet végén ez a mondat hangzik el: „Lengyel gyerekek ezrei esnek áldozatul az otthoni erőszaknak. Támogassa ön is a „Gyermekek erőszak nélkül” kampányt.”

A kampány óriásplakátja a tévéreklám utolsó jelenetét ábrázolta: egy ijedt kisgyerek kuporgott a sarokban. A felirat szerint: „Lengyel gyerekek ezrei esnek áldozatul az otthoni erőszaknak. Ne legyünk közömbösek a szenvedéseik iránt.” A plakátokon, ugyanannak a kislánynak a képével, egy szülőknek szóló felhívásvolt olvasható:
Tisztelj engem, hogy én is tisztelni tudjak másokat.
Bocsáss meg nekem, hogy én is meg tudjak bocsátani másoknak.
Hallgass meg engem, hogy én is meg tudjak hallgatni másokat.
Ne üss meg engem, hogy én se üssek meg másokat.
Ne alázz meg engem, hogy én se alázzak meg másokat.
Beszélj hozzám, hogy én is beszélhessek másokhoz.
Ne nevess ki engem.
Ne tekints engem közömbösnek.
Szeress engem, hogy én is képes legyek szeretni.
Én tőled tanulom az életet.

Az egyik rádióreklámban a felhívás szövegét gyerekek olvasták fel. A másik reklámban, negatív üzenetet alkalmazva, a gyerekek elleni erőszakra hívták fel a figyelmet. Szülők szidalmait lehetett hallani: „te szemtelen! Elegem van belőled, te teljesen értéktelen vagy.” A hirdetés a narrátor figyelmeztetésével zárul: „vigyázz, a gyermeked tőled tanulja, milyen az élet”.  Lengyelország-szerte kb. ezer óriásplakátot helyeztek el. Több mint háromezer plakátot tettek ki busz- és villamosmegállókban, és a felhívás több mint húszezer kisebb másolatát nyomtatták ki és küldték el intézményeknek szerte az országban. A tévéreklámokat és rádióspotokat tucatnyi állomás sugározta.

A 2001 novemberében végzett felmérések szerint a szociális befogadás (láthatóság) magas volt. A 15 évesnél idősebb lengyelek kétharmada (66%) látta a tévéreklámokat. Egyharmaduk (33%) vette észre az óriásplakátokat, és egyötödük (20%) látta a megállókban elhelyezett plakátokat. Az első rádióreklámot, a litániát 30%-uk hallotta, a másikat 16%. A megkérdezettek pozitívan értékelték a kampányt, és a kampányt észrevevők 96%-a úgy értékelte, hogy arra nagy szükség volt. 

c.)  Náspángolás-mentes Nap (Egyesült Államok)

Az Amerikában megrendezésre kerülő Náspángolás-mentes Nap egy kicsit különbözik az eddig említett kezdeményezésektől. Ez nem egy figyelmesen összeállított, tervezett tevékenységsorozat, sokkal inkább egy éves „esemény”, amely felhívja a közvélemény figyelmét a gyermekek testi fenyítésének problémájára. Az alkalmi rendezvények alapja főként alulról jövő kezdeményezés. Az ilyen jellegű eseményekhez hasonlóan, a Náspángolás-mentes Nap célja, hogy hirdesse a testi fenyítéstől mentes nevelést, és megtanítsa a gondviselőket egyéb alternatív nevelési formákra, és lobbizik a gyermekek testi fenyítésének jogi megakadályozása érdekében. A számos helyi kezdeményezés igénybe veszi a média, a társadalmi hirdetések és a különböző oktatási eszközök segítségét.  Az elmúlt öt évben a rendezvény évente megrendezésre került. 

Az Egyesült Államokban a rendezvény megszervezését segítve tájékoztató füzeteket adtak ki, és az irányelveket az Interneten is közzéteszik. Az ötlet szerzői különböző tevékenységi formákat javasolnak, amelyek az intézmények és szervezetek megvalósíthatnak április 30-án, mint például a helyi média figyelmének felhívása, petíciók benyújtása a helyi és szövetségi hatóságoknak a testi fenyítés jogi megakadályozása érdekében, plakátok és óriásplakátok bemutatása, amely arra ösztönzi az embereket, hogy hagyjanak fel a gyermekük testi fenyítéssel járó büntetésével, valamint további megelőző tevékenységek szervezése. 

Az internetes honlap bemutatja a legérdekesebb helyi kezdeményezéseket, amelyek a Náspángolás-mentes Nap keretei közt valósultak meg, mint például az óriásplakát-kampány, melynek címe: „Soha nem helyes dolog megütni egy gyermeket”, vagy a katolikus iskolákban tanító tanárok között az olyan oktatási anyagok osztása, mint: A kéz nem az ütésre való, avagy a nem erőszakos szülők fesztiválja Los Angelesben, stb. 

Évről évre nő az érdeklődés a Náspángolás-mentes Nap rendezvényei iránt, és úgy tűnik, az ünnep megtalálta jól megérdemelt helyét az amerikai munkaszüneti napok között, mivel a gyermekek testi fenyítése nagy társadalmi probléma az egész országban. Ugyanakkor ez a kezdeményezés pozitív fogadtatásra talált az Egyesült Államokon kívül is, amely arra késztette a megalkotóit, hogy más országokra is kiterjesszék a kampányt. 2001. óta az Náspángolás-mentes Nap nemzetközi esemény, amelyet a világ számos országában megünnepelnek. 

Zárógondolatként megállapíthatjuk, hogy a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy minél szélesebb körben és minél érthetőbben, ugyanakkor szakszerűen esik szó a gyermekek bántalmazásáról, annál több jelzés, segélykérés érkezik a hatóságokhoz, vagy a segítő szervezetekhez, és annál nagyobb remény van a szülői attitűd megváltoztatására is. 
A gyermekek jóléte érdekében nevelésük, gondozásuk során merjünk segítséget kérni, és merjük a segítséget el is fogadni. 


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése