Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2014. július 18., péntek

SZEMTELEN ÉS ELLENSÉGES KAMASZ.MIT CSINÁLJAK VELE??

Szemtelen és ellenséges a kamasz – Mit csináljak?



A HOGY ÉRHETSZ EL VÁLTOZÁST A KAMASSZAL?

Nem kell válaszolni minden kritikára, amit a fejedhez vág. A határokat jelöld ki: legyen tere érzései kifejezésére, de az indulatait ne zúdíthassa rád…
Hogy viselkedj, amikor sértő módon támad a kamasz gyereked?
1. Húzd ki a kanócot a petárdából!

Amikor a gyereked olyanokat mond, hogy szánalmas vagy, válaszold neki, hogy “Tudom.” Talán nem igaz?
Amikor olyasmivel vádol, ami nem igaz, sőt, egy csöpp igazság sincs benne, tanuld meg ráhagyni. Nem hadakozhatsz vele egyfolytában. Ha minden sértő megjegyzése miatt felveszed a kesztyűt, akkor a gyereked sikeresen eléri, hogy rendre elveszítsd a beszélgetés eredeti fonalát.
Miért kellene az igazadat bizonygatnod minden alkalommal, amikor valaki megvádol valamivel? Rá is hagyhatod.
A fontos dolog most az, hogy gyereked lássa: őt is meghallgatod, nemcsak a magadét mondod; és azt is lássa, hogy nem muszáj mindig kijavítani azt, akinek nincs igaza. Gyakorolj önuralmat, és gondolkozz, mielőtt reagálsz! Csak olyan ügyért harcolj, amiért érdemes!
Mindenkinek vannak gyönge pontjai. Minél előbb beismered a sajátjaidat, annál hitelesebb szülő leszel. Nem baj, ha egy kicsit sebezhető vagy a gyerekeid előtt. Sőt, segít is, hogy jobban bízzanak benned; végre láthatják, hogy te is ember vagy, aki szintén küszködik magával.
620531k4433
Amikor tehát a kamaszod elkezd rád kígyót-békát fröcsögni, hagyd rá, és ne vitatkozz. Tanuld meg kihúzni a petárda kanócát.


2. Jelöld ki világosan a határokat!

Ha egy elégedetlen alkalmazottad felhív, és önkritikátlanul beolvas neked, mit csinálsz? Valószínűleg igyekszel a lehető leghiggadtabb hangon tudatni vele, hogy a kritikai észrevételek közlésének nem ez a módja, elköszönsz tőle, és leteszed a telefont.
Nem helyénvaló, ha az alkalmazottad csak úgy felhív és nyakon önt a szidalmaival. Nem engedheti meg magának. Neked pedig nem kötelességed minden egyes vádra érdemben reagálni, amit így vágnak a fejedhez.
Hasonló a helyzet a serdülő gyerekeddel szemben is. Nem kötelességed érdemben válaszolni minden egyes kritikára, amit a fejedhez vág. Húzd meg, hol a határ, és definiáld szülői tekintélyedet. A határokat úgy jelöld ki, hogy a kamaszodnak legyen elég tere gondolatai és érzései őszinte kifejezésére, de odáig már ne terjedjen a szabadsága, hogy az indulatait kontrollálatlanul rád is zúdítsa, amikor csak jólesik neki.
A legtöbb serdülő úgy érzi, hogy a szabadságába ez is beletartozik. Éretlen és gyerekes elképzelés, hogy bármikor odamehet Anyuhoz, vagy Apuhoz, és rájuk okádhat mindent, amit csak érez velük kapcsolatban. Egy bizonyos ponton meg kell vele értetned, hogy ez nem így van. El kell kezdenie belülről uralkodni a magatartásán.

A fenti két javaslat együtt azt jelenti, hogy egyensúlyt kell kialakítanod a kamaszoddal való kapcsolatodban. Jelöld ki a határokat: legyen világos a számára, hogy beszélhet veled és hogy nem; ugyanakkor hatástalanítsd megjegyzései robbanóerejét azzal, hogy bizonyos megnyilvánulásokat egyszerűen ráhagysz. Ha megtalálod ezt a kényes egyensúlyt, nemcsak ő fogja megtenni az önuralom-gyakorlás első tétova lépéseit, de te is jobban fogsz tudni uralkodni magadon.
Ezzel el is érkeztünk a kamasz támadó kirohanásainak kezelését megkönnyítő harmadik javaslathoz:
3. NE ROBBANJ!

A dühkitöréssel, még akkor is, ha minden okod megvan rá, mindig ártasz a kapcsolatotoknak. Semmi jó nem származik belőle. Meg kell őrizned a lélekjelenlétedet, és ebben segítségedre lesz, ha az első két javaslatot alkalmazod. A szülői dühkitörést majdnem mindig ezek az érzelmi játszmák okozzák.
A haragot az a frusztráció váltja ki, hogy nem kapjuk meg, amit akarunk. Amikor valaki méregbe gurul, akár te magad is, próbálj belátni az indulati zuhatag mögé, és gondold végig, milyen frusztráció táplálja a haragodat. Azután a valós problémát próbáld meg orvosolni, ne az érzelmi reakciót!
Remélem, megérted, hogy nem tudod megváltoztatni sem a gyereked indulatait, sem az őt ért múltbeli hatásokat; a gondolkodásán és a hozzáállásán viszont még nem késő változtatni.
Ahhoz, hogy hatni tudj a gondolkodásmódjára és a hozzáállására:
1. Bocsáss meg neki, és adj neki elegendő (de nem korlátlan) teret arra, hogy kifejezze magát (akkor is, ha fáj!);
2. Jelöld ki a határokat: “Ezt nem csináljuk tovább!”;
3. Őrizd meg a hidegvéredet: NE ROBBANJ!
Amit teszel, (és főleg a lelkület, ahogy teszed), megmutatja a gyerekednek, hogy az elfogadható viselkedés hogy néz ki a gyakorlatban olyankor, amikor valakinek minden oka megvolna a nem elfogadható viselkedésre.


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése