Miért vagy ilyen hülye?

Mi, szülők gyakran szeretnénk változtatni gyermekünk viselkedésén. Úgy látjuk, hogy fegyelmezetlen, lusta, rendetlen, esetleg gyakran hazudik. Talán képes lenne jobb jegyeket szerezni, vagy lehetne kedvesebb a társaival, udvariasabb a felnőttekkel.

Azonban ahhoz, hogy gyermekünk viselkedését meg tudjuk változtatni, sokszor előbb nekünk magunknak kell megváltoznunk.

Te rossz vagy!

Amikor szülőként megszidjuk gyermekünket, vagy éppen veszekszünk vele, akkor gyakran hajlamosak vagyunk észrevételeinket közvetlen állításként megfogalmazni:

- Annyira rendetlen vagy!

- Elegem van belőle, hogy ilyen lusta vagy!

- Miért vagy ilyen szemtelen?

- Mit vétettem, hogy csak egy ilyen hazudós gyereket érdemlek?

- Ne legyél már ilyen hülye!

A probléma ezzel a fajta szidással az, hogy gyermeke agya, tudatalattija szivacsként issza be ezeket a szavakat, és beépíti őket saját önképébe.

Megtanulja!

Az a gyerek, akinek a fejére rendszeresen olvasnak hasonló tartalmú szavakat, hamar úgy fog gondolni magára, mint aki valóban rendetlen, szemtelen, hazudós vagy lusta. Ezek a tulajdonságok válnak majd az életprogramjává.

Megtanulja, hogy a problémákat legegyszerűbben hazugsággal tudja megoldani.

Rájön, hogy lustának lenni kellemesebb, mint dolgozni.

Nem is próbál küzdeni az őt körülvevő káosz ellen, hiszen ő úgyis rendetlen.

Így éppen mi alakítjuk ki azt a viselkedésformát, melyet meg akarunk szüntetni.

Gondolja végig!

Legközelebb, ha rajtakapja magát, hogy így szidja gyermekét, álljon meg egy pillanatra, és gondolkodjon el.

Valóban gyermeke hibája ez?

Nem lehet, hogy csak az Ön türelme fogyott el?

Nem lehet, hogy valamilyen más probléma miatt feszült?

Nem lehet, hogy csak a saját álmait, vágyait vetítette ki gyermekére?

Ha valamelyik kérdésre igennel válaszol, akkor nem gyermeke viselkedésén kell először változtatnia, hanem a sajátján.

Önnek is fejlődnie kell!

Ahelyett, hogy a saját negatív érzéseit öntené rá, próbáljon meg beszélgetni vele. Ne gyermeke személyét minősítse, hanem csak a tetteit.

Gondoljon csak bele:

Időnként Ön is elfárad, és szeret vasárnap lustálkodni. 
De ettől még nem lusta.

Biztosan előfordult már az is Önnel, hogy valakinek nem mondott igazat. 
De ettől még nem hazug.

Ön is válaszol néha türelmetlenül, udavriatlanul.
De ettől még nem szemtelen.

Miért ne?

Próbálja meg elmagyarázni gyermekének, miért hibás a viselkedése. Magyarázza el a következményeket, mondja el, miért vannak a szabályok.

Ha gyermeke szobája rendetlen, akkor mondja el neki, hogy addig nem tudják áthívni a szomszéd Sanyikát, amíg rendetlenség van, mert nem lehet bemenni a szobába, és nem tudnak játszani.

Ha gyermeke nem csinálja meg a házi feladatot, akkor magyarázza el neki, hogy így egyest fog kapni, ami lerontja az év végi jegyét, ami pedig a későbbi továbbtanulása szempontjából lehet fontos.

Ez a fajta korholás a viselkedésre vonatkozóan hordoz csak üzenetet, ez pedig megváltoztatható. Ráadásul a viselkedés elutasítása nem jelenti egyben az ember elutasítását is, azaz gyermeke nem vonja le belőle azt a következtetést, hogy engem nem szeretnek.

Ezt is gyakorolni kell!

Nem állítom, hogy azonnal sikerrel fog járni. Ezt a módszert is gyakorolni kell, ráadásul gyermekének is meg kell szoknia, hogy máshogy kezeli őt. De még mindig jobb így próbálkozni, mint szóbeli pofonokkal döngölni őt a földbe.

Gyermekének meg kell tanulnia, hogy felelős a saját életéért, és ahogy növekszik, a felelősség is egyre nagyobb lesz.

Mi szülőként azzal tehetjük a legtöbbet, ha megpróbálunk saját viselkedésünkön változtatni, saját nevelési módszereinket fejleszteni. Hiszen a célunk az, hogy boldog gyermekből boldog felnőttet neveljünk.

#1 Dr.BauerBela

---