Akaratos, makacs
gyermek
Levélváltás egy anyuka és óvónő között.
Zsu aggódva tapasztalja, hogy 3 és fél éves kisfia sokszor akaratos, makacs
a következetes szülői magatartás ellenére is...
Kedves Óvóno,
szerettel dvozlom es elore koszonom valaszat.
3 es feleves kisfiam ismet egy nehez idoszakban van. Sokszor kifejezi nem tetszeset ha nem ugy mennek a dolgok ahogy ő elvarna. Mar probaltam az ön altal javasolt jó tanacsokat is használni, de túl sok makacssag van benne, legalább is több mint amennyit el tudok viselni. Probálok következetes lenni, s megvárni amig kitombolja magat.
S utana csend es bekesseg honol.
Az oviban van egy testverpár es ők bizony sokat cikizik őt azért, hogy sir es toporzékol ha valamit el szeretne érni. Egy ideig panaszkodott is a lányokra, de ha ott van, akkor játszik velük, s o is megprobálja viszonozni ezt a nem szép módszert. Kb. 3 hete kint voltunk a parkban es láttam, hogy a ket lány hogy viselkedik vele, de más alkalommal pedig az én fiam viselkedik igy. S ez a viselkedés harmuk részéről hova tovább mind rosszabb. Ha érte megyek sokszor sir, nem tudni mi baja, nem tud értelmes valaszt adni, mert maga sem tudja, hogy mit is mondjon. A többi gyerek örömmel megy az anyjához, ő pedig mintha még gyorsan valamivel játszania kellene,mert talán lekésett erről arról az ovi alatt. S a hazamenetel nagyon sokszor sirás és toporzékolás közepette zajlik.
De amint elhagyjuk az ovit megnyugszik es mintha kicsereltek volna. Szeptember óta jár oda, szereti a tanitónénit, de látom azon is, hogy ez a "trio" nagyon kikésziti őt. A tanitónéni azt javasolta, hogy egy nap menjen be és legyen ott az egyik anyuka, majd másnap a másik. A másik anyuka kislányai nagyon beszédesek, s ha megyek akkor ők szaladnak hozzam és jelentik mi törtent.Sokszor alig hagynak szóhoz jutni, hogy beszéljek a fiammal. S persze nem akarom őket sem csak úgy figyelmen kivűl hagyni, igy egy kicsit odafigyelek arra amit mondanak. Ma nagyon nehéz volt a hazajövetel, s ezért is gondoltam irok Önnek, hátha tud valamit tanácsolni. Már az is megfordult a fejemben, hogy kiveszem a fiamat az ovibol.
Zsu
szerettel dvozlom es elore koszonom valaszat.
3 es feleves kisfiam ismet egy nehez idoszakban van. Sokszor kifejezi nem tetszeset ha nem ugy mennek a dolgok ahogy ő elvarna. Mar probaltam az ön altal javasolt jó tanacsokat is használni, de túl sok makacssag van benne, legalább is több mint amennyit el tudok viselni. Probálok következetes lenni, s megvárni amig kitombolja magat.
S utana csend es bekesseg honol.
Az oviban van egy testverpár es ők bizony sokat cikizik őt azért, hogy sir es toporzékol ha valamit el szeretne érni. Egy ideig panaszkodott is a lányokra, de ha ott van, akkor játszik velük, s o is megprobálja viszonozni ezt a nem szép módszert. Kb. 3 hete kint voltunk a parkban es láttam, hogy a ket lány hogy viselkedik vele, de más alkalommal pedig az én fiam viselkedik igy. S ez a viselkedés harmuk részéről hova tovább mind rosszabb. Ha érte megyek sokszor sir, nem tudni mi baja, nem tud értelmes valaszt adni, mert maga sem tudja, hogy mit is mondjon. A többi gyerek örömmel megy az anyjához, ő pedig mintha még gyorsan valamivel játszania kellene,mert talán lekésett erről arról az ovi alatt. S a hazamenetel nagyon sokszor sirás és toporzékolás közepette zajlik.
De amint elhagyjuk az ovit megnyugszik es mintha kicsereltek volna. Szeptember óta jár oda, szereti a tanitónénit, de látom azon is, hogy ez a "trio" nagyon kikésziti őt. A tanitónéni azt javasolta, hogy egy nap menjen be és legyen ott az egyik anyuka, majd másnap a másik. A másik anyuka kislányai nagyon beszédesek, s ha megyek akkor ők szaladnak hozzam és jelentik mi törtent.Sokszor alig hagynak szóhoz jutni, hogy beszéljek a fiammal. S persze nem akarom őket sem csak úgy figyelmen kivűl hagyni, igy egy kicsit odafigyelek arra amit mondanak. Ma nagyon nehéz volt a hazajövetel, s ezért is gondoltam irok Önnek, hátha tud valamit tanácsolni. Már az is megfordult a fejemben, hogy kiveszem a fiamat az ovibol.
Zsu
Válasz:
Kedves Zsu!
Az óvodából való hazamenetel nem csak az Ön kisfiánál, de nagyon sok más óvodásnál is gondot okoz. A szülők nem értik, néha talán kicsit szégyellik is, hogy miért nem siet hozzájuk is épp úgy gyermekük, mint a többiek a szüleikhez. Ne aggódjon, ez nem arról szól, hogy Önt kevésbé szereti a kisfia, hanem inkább arról, hogy akkor tud igazán felszabadultan játszani (meg persze anyuval is kicsit incselkedni), amikor szülője biztonságot adó jelenlétét élvezi. Ám mindezek ellenére meg kell tanulnia, hogy édesanyja megérkezésével véget ér az aznapi ovis játék, de másnap ugyanonnan folytathatja azt. Ennek elfogadtatásában az óvónőknek is partnernek kell lenniük. Amikor itt az ideje, közöljék a kisfiúval: "Nézd, itt van anyu, most már menned kell! Nagyon szépet építettél, ezt a lego várat el is teszem holnapig ide a szekrényre, hogy senki ne nyúljon addig hozzá. Rendben? Aztán reggel folytathatod az építést!" Újjátékot pedig semmiképpen ne vehessen elő a kisfiú.
Ha úgy látják, hogy ez sem hat, Ön csináljon úgy, mintha elindulna hazafelé: "Na jó, most már mennem kell, de ha gondolod, itt alhatsz az óvodában. Az igaz, hogy sajnos egyedül leszel, mert minden gyerek haza fog menni, de ha ezt szeretnéd, ám legyen!" És ezután induljon el kifelé. Ha a kisfiú tapasztalja, hogy édesanyja nem viccel, hanyatt-homlok szaladni fog utána, hogy inkább mégis hazamenne. Néhány ilyen nehéz eset után valószínűleg javulni fog a helyzet és kisfia megtanulja, hogy vannak szabályok, amiket muszáj betartani, muszáj hozzájuk alkalmazkodni.
A gyermek otthoni viselkedését illetően továbbra is legyen következetes. Ha a fiúcska megszokja, hogy hisztivel nem ér el eredményt, egyre kevésbé fog ezzel próbálkozni. A dacosság megszűnésével pedig remélhetőleg a testvérpárral is normalizálódni fog a helyzet.
Üdvözlettel: az Óvónő
Az óvodából való hazamenetel nem csak az Ön kisfiánál, de nagyon sok más óvodásnál is gondot okoz. A szülők nem értik, néha talán kicsit szégyellik is, hogy miért nem siet hozzájuk is épp úgy gyermekük, mint a többiek a szüleikhez. Ne aggódjon, ez nem arról szól, hogy Önt kevésbé szereti a kisfia, hanem inkább arról, hogy akkor tud igazán felszabadultan játszani (meg persze anyuval is kicsit incselkedni), amikor szülője biztonságot adó jelenlétét élvezi. Ám mindezek ellenére meg kell tanulnia, hogy édesanyja megérkezésével véget ér az aznapi ovis játék, de másnap ugyanonnan folytathatja azt. Ennek elfogadtatásában az óvónőknek is partnernek kell lenniük. Amikor itt az ideje, közöljék a kisfiúval: "Nézd, itt van anyu, most már menned kell! Nagyon szépet építettél, ezt a lego várat el is teszem holnapig ide a szekrényre, hogy senki ne nyúljon addig hozzá. Rendben? Aztán reggel folytathatod az építést!" Újjátékot pedig semmiképpen ne vehessen elő a kisfiú.
Ha úgy látják, hogy ez sem hat, Ön csináljon úgy, mintha elindulna hazafelé: "Na jó, most már mennem kell, de ha gondolod, itt alhatsz az óvodában. Az igaz, hogy sajnos egyedül leszel, mert minden gyerek haza fog menni, de ha ezt szeretnéd, ám legyen!" És ezután induljon el kifelé. Ha a kisfiú tapasztalja, hogy édesanyja nem viccel, hanyatt-homlok szaladni fog utána, hogy inkább mégis hazamenne. Néhány ilyen nehéz eset után valószínűleg javulni fog a helyzet és kisfia megtanulja, hogy vannak szabályok, amiket muszáj betartani, muszáj hozzájuk alkalmazkodni.
A gyermek otthoni viselkedését illetően továbbra is legyen következetes. Ha a fiúcska megszokja, hogy hisztivel nem ér el eredményt, egyre kevésbé fog ezzel próbálkozni. A dacosság megszűnésével pedig remélhetőleg a testvérpárral is normalizálódni fog a helyzet.
Üdvözlettel: az Óvónő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése