Immár jóleső érzés a helyi sajtóban
olyan írásokat olvasni amelyek nem a múlt helyrehozhatatlan nyavalyáin
kecmeregnek,hanem a ma vagy elkövetkezendő idők vasfogait csiszolgatnák a
hétköznapi ember igazságérzetére hagyatkozva. Két méltányos-csontosdobozú-szatmári
születésű és szellemiségű barátomról van szó,nevezetesen Dr.Zagyva Miklósról és
Szerémy Péterről akik nem tartják ildomosnak hogy csak úgy némán settenkedve
átvonuljanak a hontársaik által ácsolt társadalomi színpadon. Mély emberi
igazságokról írnak amiket a ma embere érez de vagy nem tud megfogalmazni vagy
nem mer kimondani. Irásaik olyannyira élményszerűek,tényfeltáró jellegűek.olyan
mértékben előbukkan közös nyelvtanáraink pedagógiai hagyatéka,a szatmári
zsiványnyelv íze,hogy ha eszembe jutnak napokig mosolyra derítenek.De
ugyanakkor feltevődik a kérdés hogy miért nem vagyunk többen az igaz szó
védelmében.Talán még mindig a félelem árnyéka kísért bennünket.??
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése