Gyermekkori elakadásaink bénító ereje
Számos nő szeretne arra választ kapni, hogy, hogyan tudná feléleszteni magában
a nőies oldalt, megtanulni a befogadást, elfogadást. Elmondják hogy férfias
harcos hozzáállással tekintenek a külvilágra és tulajdonképpen fogalmuk sincs
arról, hogy hogyan kellene nővé válniúk.
Felszínre kerülnek azok a gyermekkori
traumák, amelyek eljuttatták őket abba a lelki állapotba, mely végül
kialakította náluk azt a túlélési stratégiát, amelyet a mai napig is alkalmaznak,
annak dacára, hogy az a bizonyos konfliktus helyzet már régen nincs jelen az
életükben.
Egy gyermek lelki
fejlődésében az okozza a legmélyebb sebet, ha az
általa leginkább szeretett két személy, akiknek az lenne a dolguk, hogy
biztonságos közeget nyújtsanak számára, egymás ellen fordulnak és a dolgok
ráadásul tettlegességig fajulnak.
A gyermek lelkivilága
ilyenkor alapjaiban rendül meg. Elveszíti a felnőttek
jóságában és mindenhatóságába vetett hitét. Többé már nem képes bízni bennük.
Úgy érzi, saját kezébe kell venni sorsa irányítását, amire ekkor természetesen
még nem képes.
Az agresszió hatására - főleg, ha ő
maga is veszélyben van - működésbe lép egy, az állatvilágban is megfigyelhető
ösztönös válaszreakció: vagy megpróbál láthatatlanná válni és beolvadni a környezetébe, (Szó
szerint kővé dermed ilyenkor az alany a félelemtől.) vagy harcba
bocsátkozik. Az, hogy a két lehetőség
közül ki mit választ, jórészt attól függ, hogy élete első ilyen szituációjában ösztönösen melyik útra
lépett. ( Persze ezt elsősorban a habitus és a pillanatnyi energia
szint határozza meg.)
Úgy érzik gyermekként, hogy nem csak önmagukat,
de édesanyjukat is meg kell védenie ezektől a szituációktól, így a harcot választják.
Édesanyjukon keresztül - aki képtelen megvédeni magát a férje felől érkező durva
befolyástól - az
a kép alakult ki benne a nőiességről, hogy az egyenlő a gyengeséggel.
Ha pedig valaki
gyenge, akkor mindig ki lesz szolgáltatva a durva, méltatlan bánásmódnak. Az
elszenvedett gyermekkori trauma hatására az a gondolati minta rögzül bennük,
hogy lelkileg nagyon erőssé és ellenállóvá kell válniuk, hogy bármilyen
szituációban képes legyenek megvédeni magukat.
Az életét tudattalan szinten az a félelem irányítja,
hogy nem veszítheti el a kontrolt, minden esetben neki
kell irányítania élete eseményeinek alakulását.
Ilyen előzmények után
nem is csoda, hogy fogalma sincs a befogadás és elfogadás mikéntjéről. Ezek után talán az sem
nem meglepő, hogy felnőttként, olyan szakmát választott, melynek segítségével
szolgálhatja az elesettek, kiszolgáltatottak, vagy gyengék érdekeit. Bár élete
későbbi szakaszában láthatta, amint édesanyja, megtanul kiállni önmagáért, de a korai gyermekkorban rögzült védekezési mechanizmust ez
az esemény már nem tudja felülírni.
Minden ember
életében létezik valami olyan kora gyermekkori történés, amely meghatározza
egész későbbi életét. Sajnos kevesen
vannak azok, akik segítség nélkül is felismerik az életüket tudattalanul
irányító gyermekkori hatások bénító, sokszor önsorsrontó szerepét.
Olyanok vagyunk ilyenkor, mint a marionett bábok.
Nem ismerjük fel, hogy a gyermekkorban elszenvedett
traumák hatására hozott tudattalan döntéseink rángatják a drótjainkat, így azok
határozzák meg mozdulatainkat, cselekedeteinket. Ezenközben pedig nem értjük
meg életünk eseményeit. Csak állunk a partvonalon és döbbenten figyeljük, mi
történik velünk és körülöttünk.
Pedig módunkban áll
változtatni. Ehhez nem kell más, mint felismerni és elengedni önsorsrontó
mechanizmusainkat. Ebben több módszer is képes kézzelfogható segítségként
szolgálni, mint pl: családállítás, kineziológia, energetikai gyógyászat stb. De a legfontosabb
– és nem utolsósorban a legolcsóbb is – az, hogy miután felismertük, hogy
milyen a gyermekkori tapasztalatok által kialakított gondolati mintákat
követtünk tudattalanul, felismerjük azt, hogy időközben felnőttünk és van saját
választásunk.
Jogunkban áll megváltoztatni a múlt
tapasztalatai alapján meghozott téves döntéseinket. (Hiszen minden döntésünk a tudat
szintjén születik, még azok is melyeket idővel a tudattalan régiókba
száműzünk.)
Amikor ez
megtörténik és elengedjük bénító félelmeinket, akkor másfajta tapasztalatok
érkeznek az életünkbe…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése