Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2014. július 10., csütörtök

GYERMEKKORI ELAKADÁSAINK BÉNITÓ EREJE.

Gyermekkori elakadásaink bénító ereje




Számos nő szeretne arra választ  kapni, hogy, hogyan tudná feléleszteni magában a nőies oldalt, megtanulni a befogadást, elfogadást. Elmondják hogy férfias harcos hozzáállással tekintenek a külvilágra és tulajdonképpen fogalmuk sincs arról, hogy hogyan kellene nővé válniúk.
Felszínre kerülnek azok a gyermekkori traumák, amelyek eljuttatták őket abba a lelki állapotba, mely végül kialakította náluk azt a túlélési stratégiát, amelyet a mai napig is alkalmaznak, annak dacára, hogy az a bizonyos konfliktus helyzet már régen nincs jelen az életükben.
                              
Egy gyermek lelki fejlődésében az okozza a legmélyebb sebet, ha az általa leginkább szeretett két személy, akiknek az lenne a dolguk, hogy biztonságos közeget nyújtsanak számára, egymás ellen fordulnak és a dolgok ráadásul tettlegességig fajulnak.
A gyermek lelkivilága ilyenkor alapjaiban rendül meg. Elveszíti a felnőttek jóságában és mindenhatóságába vetett hitét. Többé már nem képes bízni bennük. Úgy érzi, saját kezébe kell venni sorsa irányítását, amire ekkor természetesen még nem képes.
 Az agresszió hatására - főleg, ha ő maga is veszélyben van - működésbe lép egy, az állatvilágban is megfigyelhető ösztönös válaszreakció: vagy megpróbál láthatatlanná válni és beolvadni a környezetébe, (Szó szerint kővé dermed ilyenkor az alany a félelemtől.) vagy harcba bocsátkozik.  Az, hogy a két lehetőség közül ki mit választ, jórészt attól függ, hogy élete első ilyen szituációjában ösztönösen melyik útra lépett. ( Persze ezt elsősorban a habitus és a pillanatnyi energia szint határozza meg.)
 Úgy érzik gyermekként, hogy nem csak önmagukat, de édesanyjukat is meg kell védenie ezektől a szituációktól, így a harcot választják. Édesanyjukon keresztül - aki képtelen  megvédeni magát a férje felől érkező durva befolyástól - az a kép alakult ki benne a nőiességről, hogy az egyenlő a gyengeséggel.
Ha pedig valaki gyenge, akkor mindig ki lesz szolgáltatva a durva, méltatlan bánásmódnak. Az elszenvedett gyermekkori trauma hatására az a gondolati minta rögzül bennük, hogy lelkileg nagyon erőssé és ellenállóvá kell válniuk, hogy bármilyen szituációban képes legyenek megvédeni magukat.
 Az életét tudattalan szinten az a félelem irányítja, hogy nem veszítheti el a kontrolt, minden esetben neki kell irányítania élete eseményeinek alakulását.
Ilyen előzmények után nem is csoda, hogy fogalma sincs a befogadás és elfogadás mikéntjéről. Ezek után talán az sem nem meglepő, hogy felnőttként, olyan szakmát választott, melynek segítségével szolgálhatja az elesettek, kiszolgáltatottak, vagy gyengék érdekeit. Bár élete későbbi szakaszában láthatta, amint édesanyja, megtanul kiállni önmagáért, de a korai gyermekkorban rögzült védekezési mechanizmust ez az esemény már nem tudja felülírni.
Minden ember életében létezik valami olyan kora gyermekkori történés, amely meghatározza egész későbbi életét. Sajnos kevesen vannak azok, akik segítség nélkül is felismerik az életüket tudattalanul irányító gyermekkori hatások bénító, sokszor önsorsrontó szerepét.
 Olyanok vagyunk ilyenkor, mint a marionett bábok. Nem ismerjük fel, hogy a gyermekkorban elszenvedett traumák hatására hozott tudattalan döntéseink rángatják a drótjainkat, így azok határozzák meg mozdulatainkat, cselekedeteinket. Ezenközben pedig nem értjük meg életünk eseményeit. Csak állunk a partvonalon és döbbenten figyeljük, mi történik velünk és körülöttünk.
                            
Pedig módunkban áll változtatni. Ehhez nem kell más, mint felismerni és elengedni önsorsrontó mechanizmusainkat. Ebben több módszer is képes kézzelfogható segítségként szolgálni, mint pl: családállítás, kineziológia, energetikai gyógyászat stb. De a legfontosabb – és nem utolsósorban a legolcsóbb is – az, hogy miután felismertük, hogy milyen a gyermekkori tapasztalatok által kialakított gondolati mintákat követtünk tudattalanul, felismerjük azt, hogy időközben felnőttünk és van saját választásunk.
 Jogunkban áll megváltoztatni a múlt tapasztalatai alapján meghozott téves döntéseinket. (Hiszen minden döntésünk a tudat szintjén születik, még azok is melyeket idővel a tudattalan régiókba száműzünk.) 
Amikor ez megtörténik és elengedjük bénító félelmeinket, akkor másfajta tapasztalatok érkeznek az életünkbe…



#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése