EGY HITES VALLOMÁS……
Életem orvosi tevékenységének a kezdete úgymond a vidékhez,az orvos
egészségügyi ellátás első vonalához köthető. Itt igyekeztem mindennap a saját
belső énem és környezetem mindennemű elvárásainak megfelelni, tisztességgel és
a hivatásommal együtt járó gyötrődéseivel. Nem erre készültem. Tele voltam a
orvosi kutató munka utáni vággyal. Sorsom úgy ítélkezett hogy az előbbieken kellett túl legyek,hogy becsülni
tudjam az emberi lét értelmét,nagy igazságainak erkölcsi értékét. Hála érte.a
sorsnak.
Miközben minden tanulmányomat az elemi iskolától az egyetemig magyar
nyelven végeztem, ahhoz hogy megjelenjek a román orvosi irodalom számottevő
értékrendjén, el kellet sajátítanom kifogástalanul a román nyelvet.
A tudományos munkával való kacérkodás,amit az élcelődők mindvégig
különcködésnek tartottak belefért a
mindennapjaimba és egész orvosi ténykedésem lételemévé vált. Talán az is
hozzájárult hogy már egyetemista koromban,mint a Marosvásáhelyi Orvotudományi
Egyetem hallgatójaként a gyermekgyógyászati karon, Szentkirályi István
professzor úr munkatársává fogadott egy bizonyos közleménye kapcsán a mi a
német szakirodalomban jelent meg.
Életem, hivatásom eredményei és sikertelenségei ebben a korban már
összegzésre várnak, és kötelességem ezt megtenni,az elmúlás tarsolyával az
oldalamon,már csak azért is mert értéktartó alkotások
Emberi létem legmegbecsülendőbb
érdeme mégis csak az 55 éves napi gyógyító tevékenységem volt amit a beteg
gyermekek ágya mellett töltöttem. Megérte a sok tépelődés, önemésztés, a sok fehér
éjszaka /ügyeletek/, és pirkadatkor az öröm, a tiszta gyermeki tekintet
észlelése és átélése. A sok barát, aki közel került hozzám és még felnőtt
korban is megkeres és háláját fejezi ki. Ezt tartom a legfontosabbnak.
Ami utána következik az már a mulandó emberi örömök,vagy gyarlóságok
szegényebb vagy gazdagabb tárháza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése