A KARRIERISTA NŐ ÉS A PÁRVÁLASZTÁS

A karrierista nő és a párválasztás

Ma egy férfi életében a főszerepet a kreativitás, a mozgékonyság játssza. Miért ne lenne így a nőknél? Az aranykalitkából nekik is ki szabad lépni. Ám a közvélemény szerint a karrierista nő jéghideg perszóna, aki minden bizonnyal elijeszti a férfiakat. Lehet-e és milyen társa egy karrierista nőnek?

 Az elismerés és a siker elérésére irányuló harcban mindig az érzelmi élet húzza a rövidebbet – állítják a szociológusok –, így az egzisztenciáért folytatott harc súlyos érzelmi hiányokat okoz. A fittséget, sikerességet és szabadságot gyakran magánnyal, boldogtalansággal és kétségbeeséssel kell megfizetnünk.

A sikeres női önmenedzselés tréningem egyik sarkalatos pontja a magánélet és a munka összehangolásának kérdése.

A csoporttal ilyenkor beszéljük meg, milyen társa lehet egy karrierista nőnek?

Négy alapesetből indulunk ki (Marylin Machlowitz amerikai szociológusnő szerint):

1.       Egy teljesítményorientált férfi, aki partnernőjének karrierjét konkurenciának véli, és ezért blokkolja és gátolja.

2.       Egy teljesítményorientált férfi, aki partnernőjének karrierjét, mint a saját karrierjének járulékos fölértékelését szemléli, és ezért elősegíti azt.

3.       Egy nem teljesítményorientált férfi, aki az újfajta szerep- és munkamegosztás során partnernőjének karrierjét támogatja.

4.       Egy nem teljesítményorientált férfi, aki partnernőjének sikerét elutasítja, illetve fenyegetve érzi magát általa, ezért gátolja azt.

A csoportok összetételéből adódóan mindig más kap hangsúlyt. De nagy általánosságban elmondhatom, hogy a legtöbb nő úgy véli, hogy a harmadik típussal vergődnének leginkább zöldágra, mert ők töltenék be leginkább azokat a funkciókat, amelyek a karrierjükhöz kellenek.

A vita aztán sokáig arról folyik, hogy ilyen egyáltalán létezik-e. Azt hiszem, azzal sem okozok meglepetést, hogy legtöbbjük az elsővel érezné magát a legjobban.

Tovább bonyolítja a helyzetet, ha nem induló kapcsolatról van szó, hanem esetleg több évi együttélés után változnak meg a relációk.

Mit tegyen tehát egy nő, ha boldogulni akar a mai, modern társadalomban?

A legfrappánsabb megfogalmazást a "Miért szalasztják el az alkalmat a nők?" (Ann Dally, General Press Kiadó, 1994) c. könyvében olvastam.

A szerző is abból indul ki, amit minden szakember állít: ahhoz, hogy boldog és tartalmas életet éljünk, fejlett személyiséggel kell rendelkeznünk. Ugyanígy alapkövetelmény a magas fokú önismeret, az önérzet és az önbizalom.

Ha ez mind nem elég, akkor a nőknek is alkalmazkodniuk kell a gyors társadalmi változásokhoz, ugyanakkor fel kell használniuk azt az erőt, amit a hagyományokból és a saját múltjukból meríthetnek. Mindehhez nagyfokú tűrőképesség és előrelátás szüksége. Tudniuk kell elviselni a konfliktusokat, számolniuk a lehetséges következményekkel, alkalmazkodni ezekhez, azonban az a legfontosabb, hogy a bizonytalanságot és a szorongást is képesek legyenek elviselni és átvészelni.

Itt szoktam nagy levegőt venni. Mennyire felelnek meg ennek a szerepnek a nők? Tényleg erre neveljük a lányainkat?

De ezzel még nincs vége.

Ugyanis a mai nő kénytelen elfogadni a társadalom elvárásait, akár egyetért ezekkel, akár nem. A média minden eszközzel arra sarkallja, hogy legyen elegáns, szexis és karcsú, ékeskedjék minden hagyományos női erénnyel, de legyen egyszersmind önálló, tehetséges, mégse tűnjék túlságosan intelligensnek.

Tehát újból felteszem a kérdést:

Lehet-e és milyen társa egy karrierista nőnek?

A lehetséges válaszokat ismét szociológusoktól idézem. Sebő József szerint két trend tapasztalható a családok életében.

Az egyik: Fogyassz még többet, majd dobd el!

A fogyasztói társadalom infantilis személye viselkedik így, akinek nincsenek hosszú távú céljai, aki manipulálható, nincs valódi társa, a jobb kocsi, a jobb mobiltelefon mintájára a jobb pasi vagy jobb nő is jobbra cserélhető.

 Ez a „Használd ki a másikat!” mentalitás kikezdi a család intézményét, hiszen a család lényege a másikért való felelősségvállalás.

A férfi és női szerepek is tisztázatlanok: a férfi igyekszik magától elhárítani a kötelezettséget, kiváltképp az apaszerepet. A nő pedig szerepjátszmákba bonyolódik: anyaszerep és önkiteljesítés, családszeretet és nyitott kapcsolatok, újat keresés vagy beletörődés között vergődik.

A másik, a liberális modell szerint egy házasság felbomlását nem kell feltétlenül tragédiaként megélni, hiszen egy pszichésen jobban megalapozott új kapcsolat, legyen az akár élettársi is, nemcsak a felek, hanem a gyerekek javát is szolgálja. És jobb lenne, ha a válást nem öveznék előítéletek, mely szerint a válás szégyen, a kudarc nyílt bizonyítéka, bűnös dolog.

Ki, mikor, kivel (nem) házasodik?

A férfiak és nők humántőke-beruházásai eltérőek, mert különbözőek a munkaerő-piaci részvétellel kapcsolatos ambícióik és családi szerepvállalásaik.

Mindenki számára a lehető legképzettebb házastárs felkutatása a fő érdek, mert egy ilyen partner nagymértékben segítheti jövőbeni munkapiaci-gazdasági karrierjüket.

A globalizáció átstrukturálta az egyének életlehetőségeit: a munkalehetőségek többsége a szolgáltatói ágazatokhoz kapcsolódik, az ipar, a mezőgazdaság egyre kevesebb álláshelyet kínál. Vagyis nem tehetünk mást, mint tudomásul vesszük a tradicionális foglalkoztatási formák hanyatlását, és a korábbi atipikus munkaerő-piaci jelenségek (önfoglalkoztatás, részidős állások, szerződéses, megbízásos munka stb.) térnyerését.

.

Hogy hol találhatjuk meg azt a férfit, akivel hosszabb-rövidebb időre életünket érdemes összekötni?

Leginkább a felsőoktatási intézmények illetve a munkahelyek azok a fórumok, amelyek összehozhatják az életkor, a kulturális magatartás, a jövőbeni karrierkilátások, a kereseti potenciál, a családi háttér szempontjából egymáshoz hasonló férfiakat és nőket.

Mi marad hátra? Ha társra vágysz, nézz így körbe közvetlen környezetedben!

#1 Dr.BauerBela

---