A fog eredetű gyulladások
A fog eredetű gyulladások itteni leírása egyfajta folyamatot alkot, ha a
gyulladás súlyosbodik, a gyulladásos folyamatok így haladnak előre:
- A fogbél gyulladását a fogszuvasodás mélyre terjedése
     váltja ki. (a fogbélgyulladása fájdalmas.) A
     gyulladás a fogbél elhalását idézheti elő.
     (Az elhalt fogbelű fog nem fájdalmas, mivel abban az idegszál már „nem él”.)
 - A
     gyulladás a fog gyökércsúcsán keresztül a gyökércsúcs körüli szövetekre
     terjed. Ilyenkor a fog nyomásra és kopogtatásra érzékeny.
 - A
     gyulladás a csontban kétféleképpen viselkedhet:
     vagy "kitör" a csontfelszín felé, és ekkor csonthártyagyulladás
     jön létre; vagy a csontvelőben marad és csontvelőgyulladást generál. A csonthártyagyulladás képe ijesztő
     lehet a nagymértékű feldagadás miatt. 
 - Azt,
     amikor ez a feldagadás tályoggá változik (vagyis belsejét genny tölti ki)
     beolvadásnak nevezzük. Utóbbi, bár nem gusztusos,
     de mégis igen kedvező folyamat, a gyógyulás fontos jele (a szervezet
     legyőzi a gyulladásos jelenséget és elhatárolja azt). A beolvadást meleg borogatással lehet elősegíteni (figyelem,
     nem hűtéssel!). A beolvadás után a tályogot meg kell
     nyitni, hogy a benne levő gennyet le lehessen „ereszteni”.
 -  A csontvelőgyulladás akkor jön létre, ha
     a gyulladásos folyamat nem tör át a csontfelszín felé, hanem ellenkezőleg,
     a csontban marad. Kezelése nehezebb,
     és következményei is messzebb hatóak, mint a csonthártyagyulladásé.
 - A gyulladás a lágyszövetekben halad tovább. Tályog
     vagy a nyaki szövetközi réseken keresztül terjedő súlyos gyulladásos
     folyamat indul el.
 
·        
További fog
eredetű gyulladások
·        
Granuloma – a fog
gyökércsúcsi részén elhelyezkedő krónikus gyulladásos képlet. Előfordul, hogy a
folyamat gennyessé válik, sipolyozik, de sok esetben nem mutat jeleket.
Terápiájáról és műtéti megoldásáról itt tudhat meg többet.
Gócfertőzés, gócbetegség – olyan krónikus gyulladás, amely másodlagos betegséget okoz, mégpedig oly módon, hogy belőle kórokozók (vagy azok méreganyagai) jutnak folyamatosan a szervezetbe. Góc lehet a szervezetben: vakbél, epehólyag, orrmelléküreg, mandulák iletve azok a fogak, amelyek gyökércsatornája nem élő, és nincsenek ellátva megfelelő gyökértöméssel sem. A kialakuló másodlagos panaszok általában reumás jellegű vagy bőrgyógyászati (ekcéma, foltos hajhullás, stb.) jellegűek. Agócbetegségről bővebben itt.
Pericoronitis - a kórkép leggyakrabban az alsó bölcsességfogak előtörésekor alakul ki. Erről bővebben itt olvashat.
Gócfertőzés, gócbetegség – olyan krónikus gyulladás, amely másodlagos betegséget okoz, mégpedig oly módon, hogy belőle kórokozók (vagy azok méreganyagai) jutnak folyamatosan a szervezetbe. Góc lehet a szervezetben: vakbél, epehólyag, orrmelléküreg, mandulák iletve azok a fogak, amelyek gyökércsatornája nem élő, és nincsenek ellátva megfelelő gyökértöméssel sem. A kialakuló másodlagos panaszok általában reumás jellegű vagy bőrgyógyászati (ekcéma, foltos hajhullás, stb.) jellegűek. Agócbetegségről bővebben itt.
Pericoronitis - a kórkép leggyakrabban az alsó bölcsességfogak előtörésekor alakul ki. Erről bővebben itt olvashat.
- Az itt leírt folyamat csak vázlatos, és az egyes
     fázisok nem szükségszerűen következnek be egymás után. Ha a kezelés időben
     megkezdődik, akkor a folyamat előrehaladása nagy valószínűséggel
     megállítható. A kóros folyamat előrehaladása a kórokozó tulajdonságaitól,
     a szervezet védekezőképességétől és még számos körülménytől függ.
Ha Ön az előbbi gyulladásos folyamatok bármelyikét tapasztalja, haladéktalanul fel kell keresnie a fogorvostvagy a szájsebészt. 
Phlegmone (flegmone): ha a szervezet a kialakult gyulladást nem képes lezárni, letokolni
(vagyis pld. tályoggá alakítani), akkor a nyaki kötőszöveti résekbe terjedve
igen súlyos gyulladásos kórkép alakulhat ki.









































