A szülés megindulása és szakaszai
Mit kell tudni erről a fontos eseményről? Melyek a szülés
szakaszai? Hogyan készülhet fel rá a család minden tagja?
Sok kismamában
kétségeket ébreszt a terhesség utolsó szakaszában, hogy miből fogják
felismerni, sőt, egyáltalán fel fogják-e ismerni, hogy itt az idő, és elindult
a szülés. Ennek előzetesen azonban már olyan jelei vannak, amikre érdemes
odafigyelni: a has leszáll (vagyis a baba feje belehelyezkedik a medence
bemenetbe), a “kijáratot“ elzáró nyákdugó távozhat, rózsaszínessé válhat a
hüvelyváladék. Ezeknél az egyénenként nagy különbségeket mutató jelzéseknél
azonban jóval egyértelműbb az, amikor a magzatvíz elfolyik, illetve amikor az
eleinte csak rendszertelen és alig érezhető jóslófájások rendszeressé és egyre
erőteljesebbekké válnak. Ilyenkor már biztos, hogy elkezdődött a szülés első
szakasza, az ötperces fájásoknál pedig ideje elindulni a kórházba is. Ha van
választott szülésznője és nőgyógyász szakorvosa, értesítse őket a szülés
beindulásáról telefonon!
A kórházba
érkezve megtörténik az osztályra való felvétel, ami főként adminisztratív
formalitásokból áll, majd ellenőrzik a méhnyak tágasságát, CTG-vizsgálattal a
baba szívhangját és az összehúzódások sűrűségét.
Ezután
folytatódik a tágulási szak, vagyis a szülésnek az a része, ami egyre sűrűbb és
egyre fájdalmasabb méhösszehúzódásokkal jár, ezlatt a méhszáj egyre jobban
kitágul. A vajúdás ideje előre kiszámíthatatlan: lehet egy óránál kevesebb, de
lehet akár egy napnál hosszabb is. Míg egyesek a sorozatos fájások során
fokozatosan kimerülnek, elgyengülnek, mások a különböző lazító technikáknak
köszönhetően végig a helyzet urai maradnak. Manapság a kórházak egy részében
rendelkezésre állnak úgynevezett “alternatív vajúdási módszerek“, mint például
a vízben szülés vagy a labdán vajúdás, de nem számít ritkaságnak gyertyafény
vagy zene mellett szülni sem. A paletta széles, így a család egyéni döntésén
múlik, ki mit választ.
A szülésnek ebben
a szakaszában vehetők igénybe a különböző érzéstelenítési eljárások is, melyek
közül napjainkban a legnépszerűbb az epidurális érzéstelenítés. A
fájdalomcsillapítás témájában érdemes meghallgatni a választott szülészorvos
véleményét: bízzunk benne, hogy feladatának és küldetésének megfelelően
elsődlegesen az édesanya és a kisbaba érdekeit tartja szem előtt. Az epidurális
érzéstelenítés során a szakorvos a gerinc burkai közé egy műanyag csövecskét
(úgynevezett kanült) vezet be, melyen keresztül egy Lidocain-szerű gyógyszert
juttatnak a gerincvelő melletti térbe. A szer hatására az itt haladó idegek
elzsibbadnak, a fájdalomérzet pedig jelentősen csökken vagy akár teljesen
megszűnik.
Normál esetben
a vajúdási szakasz végén a kismama méhszája öt ujjnyira tágul (10 cm). Ekkor
kezdődik meg a szülés második fázisa, vagyis a kitolási rész, melynek végén
világra jön az újszülött. A kismama maga is tudja, hogy közel a szülés vége,
ugyanis összetéveszthetetlen végbélnyomást érez, és energiáit ösztönösen
elkezdi összpontosítani. Ajánlatos az orvos utasításait pontosan követni,
illetve légzőgyakorlatokkal segíteni az ellazulást és a koncentrálást.
Hazánkban a szülési gyakorlatban általános tendencia, hogy az utolsó
tolófájásnál a nőgyógyász szakorvos megejti a gátmetszést, bár a haladóbb
gondolkodású szülések csak végső esetben élnek vele, ha ezzel elkerülhető a
gátrepedés.
Mi a
gátmetszés?
A gátmetszés
egy oldalirányú vágás a hüvely szélén, mely segítségével a baba könnyebben tud
kibújni a megnagyobbodott nyíláson. Bár egyesek (főleg a természetes szülés
követői) ellenzik a beavatkozást arra hivatkozván, hogy valójában nem is minden
esetben lenne rá szükség, a szakemberek véleménye szerint mégis számos előnnyel
jár: a vágott seb sokkal könnyebben gyógyul és forr össze, mint az esetlegesen
szakadt seb; a beavatkozás jelentősen lerövidítheti a kitolási szakaszt; a gát
és a méh izmai így kevésbé sérülnek és tágulnak ki; illetve az édesanya hüvelye
sem lesz tágabb a szülés után, így megelőzhetők a szexuális élet későbbi zavarai.
A világra jött
csecsemő légútjainak leszívása után a babát mielőbb a mama hasára teszik. A
kicsi a vele született szopóreflexének köszönhetően rögtön az anyamellet kezdi
keresni, majd miután megtalálta, a szopással próbálkozik (ez biológiai okok
miatt nagyban segíti a tejtermelés beindulását). A baba a kijövetele után egy
perccel és a szülés után öt perccel is megkapja saját “Apgar pontjait“, mellyel
az orvosok arc- és testszínét, szívverését, reflexválaszait, izomtónusát és
légzését értékelik.
A pár perces
baba-mama együttléttel azonban még nem ér véget a szülés. Míg a babát elviszik,
lemérik és felöltöztetik, az édesanya a harmadik szakasz során “megszüli“ a
méhlepényt. A gátvarrás után az anyuka végre megpihenhet, és az immár kibővült
család majdnem minden intézményben együtt tölthet pár órát a szülőszobán.
Programozott
szülés és császármetszés
A programozott
szülés gyakorlatilag a szülés egy előre kitűzött időpontban (a betöltött 39.
hét után javasolt) történő megindítását jelenti burokrepesztéssel. A betöltött
40. hét után szülés indítást javasolunk, ha a baba érdeke ezt megkívánja, vagy
több mint egy héttel túl van a kiírt időponton. A szülés várható ideje után
fokozott a magzat veszélyeztetettsége, az elöregedő lepény egyre kevésbé tudja
ellátni a feladatát. A baba oxygénhiányos állapotát jelzi ha magzatszurok kerül
a magzatvízbe, régebben ezt amnioszkópos vizsgálattal ellenőrizték, ma inkább
az ultrahangos áramlásvizsgálat és a CTG vizsgálat az elfogadottabb.
A
császármetszést is programozhatjuk, ha a műtét javallata már a szülés
megindulása előtt fennáll. Ekkor már előre lehet tudni, hogy a kisbaba
császárral fog születni. Ez történik például, ha az anyuka már több gyereket
szült császármetszéssel, ha a baba farfekvéses és az anya még nem szült hüvelyi
úton, ha a méhlepény rendellenesen tapad (takarja a belső méhszájat). Más
esetben a műtétet a szülés megindulása után felismert szövődmény indokolja,
például a méhlepény idő előtt leválik, vagy ha a baba és a mama között
téraránytalanság lép fel (tehát a kismama medencéje anatómiailag túl szűk
ahhoz, hogy a kisbaba átjusson rajta). Egyes betegségek, mint például a
toxémia, a magas vérnyomás, bizonyos szembetegségek, és a friss nemi szervi
herpeszvírus fertőzés is oka lehet a császármetszés ezen fajtájának.
Az orvos akkor
is császármetszés elvégzése mellett dönthet, ha a vajúdás túlságosan elhúzódik,
ha a köldökzsinór előreesik és bejut a hüvelybe, vagy ha a szülés közben
bármilyen olyan helyzet adódik, ami veszélyezteti a baba vagy a mama életét.
Ha a szülés
váratlan fordulatot vesz
Előfordul, hogy
egy problémamentes terhesség után átlagosnak ígérkező szülés közben olyan
komplikációk merülnek fel, amik nem várt orvosi beavatkozást, esetleg
sürgősségi császármetszést tesznek szükségessé. Ilyenkor a vajúdó nő váratlan
helyzetben találja magát, hisz a szüléssel kapcsolatos, hónapokig tervezgetett
elképzelésein pillanatok alatt kell változtatnia, ami nem könnyű feladat.
Fontos, hogy az ilyen helyzetekben a kismama az elkeseredés és az önvád helyett
arra a tényre próbáljon meg fókuszálni, hogy valószínűleg babája életét
köszönheti az orvosi beavatkozásnak. Amennyiben az édesanya középtávon sem
tudja feldolgozni a szülés valamely eseményét vagy nem várt fordulatát, érdemes
felkeresni egy pszichológus szakembert, aki segít a traumák feloldásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése