Leukémia és limfóma gyermekkorban
Milyen típusai vannak a fehérvérűségnek? Mit jelentenek
az ALL, az AML, a CML és a CMML rövidítések? Hogyan kezelik a leukémia
gyermekeknél fellépő fajtáit? Mik a lehetséges kezelések gyermekkori Hodgkin-
és non Hodgkin-kór esetén?
A leukémia szó jelentése: fehérvérűség. A
rák azon fajtáit nevezik így, amelyek a csontvelő vérképző szöveteiben
keletkeznek, abban a szivacsos anyagban, amely kitölti a csöves csontokat, és a
fehérvérsejteket termeli. A fehérvérsejtek számának rohamos emelkedésével és
abnormális sejtalakok megjelenésével járó betegség, amikor a fehérvérsejtek nem
képesek ellátni szokásos feladatukat a fertőzések leküzdésében. Amikor a
leukémiás sejtek megjelennek a csontvelőben, az egészséges vörösvérsejtek,
vérlemezkék és fehérvérsejtek termelődése csökken.
A normális
sejtek számának csökkenése miatt tünetek jelentkeznek. Az alacsony
fehérvérsejtszám fáradékonyságot és sápadtságot okoz. A vérlemezkék alacsony
száma vérzékenységet okozhat. Az egészséges fehérvérsejtek számának csökkenése
következtében fokozódik a hajlam a fertőző betegségekre. Ilyenkor általában
egy-két hete tartó lázas állapotot követően sápadtság, fáradékonyság
jelentkezik, és az elvégzett vérképvizsgálat veti fel a leukémia lehetőségét.
Időnként lábfájás is szerepelhet a tünetek között, de a nyirokcsomó-duzzanat,
lép- és májnagyobbodás és a testszerte jelentkező bőrvérzés is a betegségre
utaló jelek közé tartozik.
AKUT
LIMFOBLASZTOS LEUKÉMIA (ALL)
Az ALL a leggyakoribb
gyerekkori daganat. A leukémiás gyerekek megközelítőleg 75%-a szenved a
betegségben. Az akut limfoblasztos leukémia olyan betegség, amelyben a
szervezet túl sok éretlen fehérvérsejtet (ún. limfocitát) termel. A limfociták
normális esetben teljesen kifejlődnek és a szervezetet védő sejtek lesznek. Az
ALL-ben a limfociták éretlenek maradnak és túlságosan elszaporodnak. Számuk
meghaladja az egészséges fehérvérsejtekét (amelyek harcolnak a fertőzések
ellen), a vörösvérsejtekét (amelyek az oxigént szállítják a test különböző
részeibe) és a vérlemezkékét (ún. trombocitákét), amelyek megállítják a
vérzést. Az ALL gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt előfordulhat, és gyorsan
kifejlődhet.
A
betegség kezelése
Az ALL a
legjobban gyógyítható gyermekkori daganatok közé sorolható. Kezelését már a
diagnózist követő napokban el kell kezdeni, és hatékony támogató kezelésre is
szükség van. A cél valamennyi rákos sejt elpusztítása, amilyen gyorsan csak
lehetséges. A kezelés alapja a kemoterápia, különböző gyógyszerek összehangolt
alkalmazásával. Néhány esetben a koponya sugárkezelésére is sor kerül.
Csontvelő-átültetést
(transzplantáció) általában akkor alkalmaznak, ha a gyermek visszaesik.
Általános esetben a kezelés különböző fázisokra osztható: bevezető szakasz, a
központi idegrendszerre irányuló megelőzés, megszilárdítás, késleltetett
megerősítés, fenntartó kezelés. A bevezető szakasz a kezelés legintenzívebb
része. A gyermek három-négy különböző kemoterápiás gyógyszert kap. Ebben a
szakaszban a gyermekek 95%-a teljes remisszióba kerül, azaz visszafejlődnek a
betegség legjellegzetesebb tünetei. A gyermekek esetében legtöbbször nem
jelennek meg leukémiás sejtek a gerincvelőben.
Régebben a
központi idegrendszerre ható gyógyszerek és/vagy sugárterápia alkalmazását
megelőzően többször alakultak ki áttétek az agyban. Mivel létezik egy
természetes gát, amely megakadályozza, hogy a kemoterápiás szerek bejussanak a
központi idegrendszerbe és elpusztítsák az ott rejtőzködő ráksejteket, a
gyógyszereket közvetlenül a gerincvelő-folyadékba juttatják.
A bevezető
szakasz után különböző gyógyszerek kombinációját alkalmazzák, hogy a
visszaesést megakadályozzák. A fenntartó kezelés alatt alacsony dózisú
gyógyszeres terápiát alkalmaznak, hogy elpusztítsák a fennmaradó ráksejteket.
Ez az adag kevésbé mérgező (toxikus) és könnyebben elviselhető, mint a bevezető
és a megelőző szakasz gyógyszerei.
AKUT
MIELOID LEUKÉMIA (AML)
Az AML a
granulociták (a fehérvérsejtek egy fajtája) rákja. A kórkép az összes
gyermekkori leukémia kb. 15%-át teszi ki. Az érintett granulociták típusai
szerint több formája ismert. A granulociták normális esetben beérnek és a
szervezet védekező sejtjeivé válnak. AML esetén azonban éretlenek maradnak és
túl nagy számban termelődnek. Számuk meghaladja az egészséges fehérvérsejtekét,
a vörösvérsejtekét és a trombocitákét. A betegség egyaránt jelentkezhet
felnőtteknél és gyermekeknél.
A
betegség kezelése
Az AML-t
elsősorban kemoterápiával kezelik, amelyet gyakran csontvelő- vagy
őssejt-transzplantáció követ az első vagy a második remisszióban. (Remisszió:
amikor a rák minden tünete megszűnik és daganatsejtek nem találhatók sem a
vérben, sem a csontvelőben.) Koponyabesugárzást akkor alkalmaznak, ha a daganat
átterjedt az agyra, illetve néhány esetben ennek megakadályozására is. A
betegségben szenvedő gyermekek kezelése a bevezető szakasszal kezdődik, amikor
többféle gyógyszert alkalmaznak azzal a céllal, hogy minél teljesebben
elpusztítsák a daganatsejteket és a gyermek tünetmentes állapotba kerüljön.
A bevezető
szakaszt a szövődményeket elhárító, illetve a tünetmentes állapotot megerősítő
kezelés követi. Ennek célja elpusztítani valamennyi megmaradt kóros sejtet. A
kórképben szenvedő gyermekeknél az első remisszió alatt nagyobb számban lehet
végrehajtani csontvelő- vagy őssejtátültetést. A betegek első tünetmentes
állapota során alkalmazott, nem rokoni eredetű csontvelő átültetésének
lehetőségével kapcsolatban jelenleg is kutatások folynak. Az ilyen
transzplantációt ugyanis többnyire a második tünetmentes időszak alatt
alkalmazzák, illetve abban az esetben, ha a betegség mint második rák jelenik
meg.
KRÓNIKUS
MIELOID LEUKÉMIA (CML)
A CML
gyermekeknél ritka, az összes gyermekkori leukémiák kevesebb mint 5%-át teszi
ki. Leggyakrabban felnőtteknél fordul elő, bár időnként nagyobb fiúknál és
lányoknál is diagnosztizálják.
A betegség
jellemzői az erősen megnagyobbodott lép, a magas fehérvérsejtszám és a magas
vérlemezkeszám. Az egyéb tünetek között a fáradékonyság, gyengeség, fejfájás,
ingerlékenység, láz, éjszakai izzadás és fogyás szerepelnek. Előfordul, hogy
nincsenek tünetek, és a betegséget valami egyéb okból elvégzett rutin
vérvizsgálat során diagnosztizálják. A betegségre nem jellemző a súlyos
vérszegénység vagy vérzékenység.
A betegek
90%-ánál megfigyelhető a csontvelő egy genetikai eltérése, orvosi
szakkifejezéssel az ún. Philadelphia-kromoszóma.
Az elnevezés
ellenére a kór gyors lefolyású, amelyben általában megfigyelhető egy krónikus
fázis (korai, tünetmentes stádium, amely évekig tarthat), egy felgyorsult fázis
és egy ún. blasztos fázis. Utóbbi esetben a gyermek lázas, fáradékony, a lépe
megnagyobbodott: ezt nevezik blasztos krízisnek.
A
betegség kezelése
Az első
szakaszban a kezelés célja a fehérvérsejtek számának csökkentése és a lép
megnagyobbodásának visszaszorítása. Ezt szájon át szedhető gyógyszerekkel érik
el. A krónikus szakasz hossza általában három év, bár néhány betegnél akár tíz
évig is tarthat. Ha a lép a gyógyszeres és sugárkezelés következtében nem
húzódik vissza, sebészi beavatkozás szükséges. Bár a kemoterápia lelassítja a
folyamat előrehaladását, a gyógyulásra a legtöbb reményt a csontvelő-átültetés
nyújtja. A legmagasabb gyógyulási arány akkor érhető el, ha az átültetés a
krónikus szakaszban történik.
KRÓNIKUS
MIELOMONOCITIKUS LEUKÉMIA (CMML)
A CMML
(gyerekkori CML-nek is nevezik) általában az öt év alatti gyermekeket támadja
meg. A tünetek ugyanazok, mint az akut leukémia esetén: sápadtság, vérzések,
fáradékonyság, fejfájás, izzadás, fertőzések. Gyakran a nyirokcsomók, a lép és
a máj megnagyobbodása, valamint alacsony vérlemezkeszám is megfigyelhető.
A krónikus
mielomonocitás leukémiának nincs krónikus fázisa (korai, tünetmentes stádiuma).
Ha már diagnosztizálták, rendszerint gyors állapotromlás várható. Mivel ez
esetben a kemoterápia többnyire nem jár sikerrel, a csontvelő- vagy az
őssejt-transzplantáció nyújtja a legtöbb reményt a gyógyulásra. Kemoterápiát a
transzplantáció előkészítésére alkalmaznak.
NON-HODGKIN
LIMFÓMA
A gyermekkori
non-Hodgkin limfóma a csontvelőn kívüli nyirokszövetekből kiinduló, gyakran körülírt
tumor formájában jelentkező betegség. Gyorsan előrehaladó (progrediáló), a
csontvelőt is beszűrheti. Ebben az előrehaladott formájában az akut limfoid
leukémiához hasonló. A diagnosztikus és terápiás elvek csaknem azonosak a fent
tárgyalt akut limfoblasztos leukémiánál (ALL) alkalmazottakkal.
Diagnosztikus
feltételek
A limfóma
tényét szövettani vizsgálattal kell igazolni, meg kell határozni a sejt típusát
és a betegség kiterjedtségét, azaz stádiumát. Ennek alapján határozható meg az
alkalmazandó kezelés típusa és intenzitása.
Tünetek
Általában a
gyorsan növekvő nyirokcsomó kelti fel a figyelmet, vagy a testüregeken belül
növekvő daganat nyomási (kompressziós) tünetei jelentkeznek, illetve a mellkas
röntgenvizsgálata során észlelik a tumorárnyékot a mellüreg középső részén
(mediastinum), esetleg a hasban tapintható tumort. Tisztázandó a beteg
esetleges veleszületett kromoszóma-rendellenessége, fejlődési rendellenessége
(pl.: Down-kór), az esetleges immunhiányos állapot, a gyakori fertőzések, a
környezeti ártalmak, a tartós gyógyszer- és vegyszerhatás, besugárzás, a szülők
foglalkozása a beteg fogantatása előtt, a szülőket ért környezeti ártalmak
(gyógyszer, vegyszer, ionizáló sugárzás), a családban előforduló rosszindulatú
daganatos betegségek, fejlődési hibák, veleszületett betegségek.
Kezelési
irányelvek
A kemoterápiás
kezelési sémák (protokoll) gyakorlatilag azonosak a leukémia kezelési
gyakorlatával. Korai stádiumú vagy alacsonyabb rizikócsoportba sorolt betegben
az intenzív kemoterápiás kezelési szakasz rövidebb.
Nem-B-sejtes
limfómákban fenntartó kezelést is szoktak adni, a teljes kezelés időtartama 2
év. B-sejtes limfómában a kezelés intenzívebb, fenntartó kezelés nincs. A
kezelés időtartama a rizikócsoporttól függően 1-2, illetve 3 hónap.
Csontvelő-transzplantáció
csak kiújult (recidivált), illetve nem befolyásolható (refrakter) esetekben
mérlegelendő.
HODGKIN-KÓR
Szövettanilag
jellegzetes, ún. Hodgkin-sejteket tartalmazó szövetburjánzás, jellegzetesen a
nyirokcsomókból kiindulva. A sejtek nyirokcsomó-területről
nyirokcsomó-területre haladva terjednek viszonylag sokáig, kizárólag a
nyirokrendszerre korlátozódva.
Diagnosztikus
feltételek
Szövettani
vizsgálattal igazolni kell a Hodgkin-kór tényét, meg kell határozni a
szövettani típusát, klinikai vizsgálatokkal kell megállapítani a betegség
kiterjedtségét, azaz a betegség stádiumát. Elvégzik a megnagyobbodott, kóros
nyirokcsomó feltárásos mintavételét (biopszia) és az így kapott szövetminta
részletes kórszövettani vizsgálatát. A betegség stádium-megállapítása kétirányú
mellkasi röntgenfelvétellel, mellkasi és hasi CT-vel, hasi
ultrahangvizsgálattal történik.
Anamnézis
és klinikai kép
Jellegzetesen a
nyakon a kulcscsont felett növekvő, tömött, fájdalmatlan nyirokcsomó-duzzanat,
melyhez a mellüreg középső részén (mediastinum) nyirokcsomó-megnagyobbodás is
társulhat. Ha a nyirokcsomó-megnagyobbodáshoz egyéb tünet, jel nem társul,
akkor "A" betegségről, amennyiben láz, fogyás, éjszakai izzadás is
jelentkezik, akkor "B" betegségről beszélünk.
Kezelési
irányelvek
Hodgkin-kórban
a sebészi kezelés általában csak a szövetmintavételre (biopszia) korlátozódik.
Gyermekkorban a növekvő, fejlődő szervezet a sugárkezelés késői mellékhatásaira
fokozottabban érzékeny, ezért a kezelés elsősorban gyógyszeres.
A kemoterápia
(kombinált gyógyszeres kezelés) intenzitása és a kombinációban alkalmazott
gyógyszerek fajtája a betegség stádiuma szerint változik, de korai esetekben is
alkalmazzák azokat. A betegség kiújulásakor a késői mellékhatásokra, a
hormonális működési, növekedési és fejlődési zavarokra, a második daganat
előfordulására kell figyelemmel lenni.
Tisztelt
Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét,
hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak
választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával
kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal,
gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes
találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése