A féltékenység
valószínűleg az egyik legrosszabb dolog, ami velünk történhet. Korra, nemre
való tekintet nélkül mindenkit a kétségbeesésbe taszíthat ez az áldatlan
állapot, amikor egy kedves személynek vagy dolognak a birtokát mással kell
megosztani. Ismeretes szerelmi, szakmai, baráti, és nem utolsó sorban testvéri
féltékenység.
Minden családi
anekdotatárban találkozhatunk olyan történetekkel, amikor a nagyobbik gyermek a
korábban várva várt kistestvért hirtelen „visszavitetné a gólyával” vagy
szívesen odaajándékozná a szomszédnak, esetleg tettlegességgel is nyomatékot ad
ilyen irányú kívánalmainak.
A gyerekek
persze a legtöbb esetben kifejezetten örülnek a kistestvérnek, érdeklődéssel
figyelik anyjuk gömbölyödő pocakját, és alig várják, hogy új játszótársat
kapjanak. Aztán anya a gömbölyödő pocakkal együtt eltűnik néhány napra, és mire
visszatér, valami végérvényesen megváltozik. A kiságyban ott az új játszótárs,
akivel – legalábbis kezdetben – meglehetősen kevés számú játékot lehet
játszani. És ez még nem minden: úgy tűnik, anya és apa sem kárpótol a
játszótárs nélkül töltött percekért, hiszen állandóan az új bőgőmasina körül
legyeskednek.
A
testvérféltékenység ugyan a későbbi években is fel-felbukkanhat, de a
kisgyermekben különösen megvan az a vágy, hogy kizárólag ő birtokolja az anyai
és az apai szeretetet. A kicsik azonban ritkán fogalmazzák meg pontosan
vágyaikat, ezért általában kerülőutakon fejezik ki ellenérzéseiket, vagy vonják
magukra a figyelmet.
Az óvodás korú,
és az annál kisebb gyerekek nehezebben viselik el, hogy a szülőkön, elsősorban
az anyán osztozni kell. Ilyenkor fordul elő, hogy egy-két játék „véletlenül”; a
kiságyban landol, vagy túl hevesre sikerül a kisebb megszeretgetése. A nagyobb
testvér esetleg arról fantáziál, hogy mi lenne, ha tündérek, manók vagy egyéb
lények vinnék magukkal a kishúgot vagy kisöccsöt, lehetőleg örökre.
A nagyobb, 7-8
éves gyermek a felnőttek nagy megelégedésére gyakran játssza azt, hogy ő az új
jövevény mamája, babusgatja, gondozza a kisebbet, míg máskor ugyanez a
gondoskodó nagylány vagy fiú őrjítő hisztit rendez, ha nem játszhat pontosan
azzal a kisautóval, amivel éppen a kicsi foglalatoskodik. Akármennyire ellentmondónak
tűnik e kétfajta megnyilvánulás, a gyermek mindkét alkalommal a féltékenység
oldására tesz többé-kevésbé sikeres kísérletet.
A gyerekek
féltékenysége nem mindig a másik piszkálásában, játékai elszedésében nyilvánul
meg. Az idő múlásával a nagyobb gyermek fokozatosan elkezd ragaszkodni a
kicsihez, elfogadja helyét és jelenlétét a családban, indulatait viszont éppen
az ellen fordítja, akinek a kegyeiért a harc folyik. Előfordul, hogy direkt
bosszantja a mamát, tiltott dolgokat cselekszik, vagy korábbi életévekre
jellemző szokásokat vesz fel, például bepisil, nem hajlandó egyedül elaludni,
nem akar óvodába, esetleg iskolába menni, hiszen olyan nehéz megérteni miért
kell egész nap távol lenni, miközben az édesanya otthon van a kicsivel.
A testvér iránt
érzett szeretet nem zárja ki a testvér iránt érzett féltékenységet. Ezért a
szülő semmiképpen se keseredjen el, ha a gyerekek között néha fellángol a
versengés. Ha nagyobbnak és kisebbnek korához mérten egyformán jut szeretetből
és odafigyelésből, nem fajulnak végzetessé a nézeteltérések. Egy-két tanácsot
viszont érdemes megfogadni annak érdekében, hogy minél kevesebb zökkenővel
történjen az új jövevény elfogadása.
Egyes
szakemberek szerint testvérek között az ideális korkülönbség 2-3 év, mivel a
nagyobbik gyermek ilyenkor már szobatiszta, önállóbb, nem igényli olyan
mértékben a kizárólagos azt a törődést, mint korábban. És ami a legfontosabb,
ideális esetben erre a korra már kialakul az a bizalom, mely minden későbbi
kapcsolatának, így a testvéréhez fűződő viszonyának is alapja lesz. A
korkülönbséget tekintve persze nem létezik aranyszabály, a kistestvér
fogadtatása, az esetleges érzelmi viharok függnek a csemete temperamentumától
is. Ez további kérdéseket von maga után, hiszen nem biztos, hogy a
legtemperamentumosabb gyerekben dúlnak a legnagyobb viharok.
Mindenekelőtt
készítsük fel gyermekünket korához mérten a kistestvér érkezésére. Tegyük ezt
akkor is, ha a nagyobbik gyermek még egészen kicsi, még beszélni sem tud, ne
intézzük el annyival, hogy úgysem érti, miről van szó. Szerencsés, ha úgy
intézzük, hogy a kistestvér hozzon valamilyen apró ajándékot a nagyobbnak.
Beszéljünk neki
arról, hogy a születendő baba nem csak a szülőké lesz, hanem az övé is, az
egész családé. Ha kicsit nagyobb, meséljünk neki arról, hogy hol fog aludni,
hogyan fogjuk gondozni, hogyan fogunk együtt vigyázni rá. Amennyire lehetséges,
oszlassuk el aggodalmait, válaszoljunk kérdéseire, biztassuk, hogy tegyen fel
kérdéseket. Számoljunk be a „nagyobb testvérséggel” járó előnyökről, persze ne
essünk túlzásokba, ne ígérjünk olyasmit a gyereknek, amit nem tudunk betartani,
és ne tegyünk úgy, mintha őt jobban szeretnénk. Ha a baba már megérkezett,
bízzuk a gyermekre a fogadtatást, hagyjuk, hadd találjon rá saját maga a
megfelelő csatornára, ne erőltessünk semmit.
Ha előrelátó
szülők voltunk és úgy gondoljuk, hogy felkészítettük a nagyobbat a kistestvér
szeretetteljes fogadására, nos mindezek ellenére is kiborulhat az a bizonyos
bili, akár a szó legszorosabb értelmében is. Fontos, hogy ilyenkor legyünk
türelmesek, tapintatosan csillapítsuk az indulatkitöréseket, ne büntessük a
gyereket érzéseiért. Ha azt tapasztalja, hogy nem jár büntetés ezekért, az
amúgy is szorongást keltő, gondolatokért, fantáziákért, sokkal hamarabb
megnyugszik érzelmi hullámzása.
Jó, ha érzi
önmaga fontosságát, amit a legkönnyebben úgy érhetünk el, hogy „felnőttes”
feladatokat adunk neki a kisbaba körül, de próbáljunk időt szakítani a
kettesben eltöltött tevékenységekre is. Ilyenkor jöhet a meseolvasás, példának
okáért a Hamupipőke, melynek története tökéletesen alkalmas a
testvérféltékenység feloldására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése