Nagy korkülönbség esetén egykeként nőhet fel több testvér
közt is a gyerek
A
tudatos családtervezés feltételeit és igényét a minden korábbinál hatékonyabb
egészségügyi ellátás, és a korszerű fogamzásgátló módszerek teremtették meg. A
szülők biztosabbak lehetnek benne, hogy gyermekük egészségben föl is nő, így
eleve kevesebbet akarnak vállalni - írja a babaszoba.hu. Kevesebb
gyerek közül pedig több az egyke, az első, az utolsó és a középső a
"fészekaljban".
Alfred Adler (1870-1937) osztrák pszichiáter munkája
során nagy figyelmet szentelt a gyermekek családbeli pozíciójának, nevelésének
és mindezek személyiségfejlődésre gyakorolt hatásának. Így a testvérek sorrendjét illetően
is számos megfigyelést tett és elméletet alkotott. Szerinte minden gyereknek
megvan az igénye arra, hogy csak rá figyeljenek, külön is foglalkozzanak vele,
különösen a nagyon meghatározó 2-3 éves korig. Mindenki ebben a korban tanulja
meg, hogy léte, lénye fontos, és ekkor gyűjti össze azt a bizalomtartalékot,
amire szüksége van a szülőkhöz, később pedig a többi emberhez fűződő kapcsolatában. Miután
a szoptatás alatt is teherbe lehet esni, fogamzásgátlás nélkül könnyen megesik,
hogy akár évenként is születik újabb kistestvér. Ez azonban nem csak az anyának
lehet megterhelő. A gyerekek számára is az volna ideális, ha több időt tölthetnének
a szülők különös figyelmének haszonélvezőiként. Így van ez az elsőkkel és a
másodikokkal egyaránt.
Ha a testvérek 2-3 évenként követik egymást, akkor a
második gyerekre is több idő és személyes gondoskodás jut; hiszen nővérkéje
vagy bátyja már szobatiszta, és ha kell, egyedül is el tudja foglalni magát. Amint
ezt Adler is hangsúlyozza, a javasolt 2-3 éves korkülönbség inkább átlag. Az
ideális érték nagyban függ az első gyerek temperamentumától is. Persze a
másodiké sem lényegtelen, de ekkor az még talány. Ha az első baba nyugtalan,
sírós vagy örökmozgó típus, akkor jobb, ha tovább van egyedül, ha béketűrő,
nyugodt "fajta", hamarabb jöhet a következő.
Ha a második testvér nem érkezik meg idejében, az első egyke
maradhat testvére mellett is - véli Adler. Az egyedüli gyerek az
átlagosnál több odafigyelést kap a családban, ami kicsi korban mindenképpen
előny. Idővel aztán némi hátrányt is szenved azáltal, hogy a szociális verseny
feladatainak megoldásában nem szerez gyakorlatot. Konkurencia híján nem kell
megharcolnia bizonyos dolgokat, nem kell annyira alkalmazkodnia, kevésbé
tanulja meg, hogy társaival való kapcsolatában mikor kell határozottnak,
"akaratosnak" lennie, és mikor kell engednie. Később azért is nehéz
feladat az egykéé, mert a szülők teljes figyelmét neki kell (el)viselnie.
Adler szerint, ha a
testvérek közötti korkülönbség lefelé vagy fölfelé nagyobb, mint hét év,
akkor a korosztályát egyedül képviselő gyerek gyakorlatilag egykeként nő fel. A
testvérsorban utolsó, késői gyerek esetében a nagyobb testvérek gondoskodása is
a pici felé fordul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése