Mely esetekben
okozhatnak károsodást a magzati vírusfertőzések?
A méhen belüli fertőzésnek jellegzetes, ultrahanggal
felismerhető jelei lehetnek a magzaton és a mellékrészeken (méhlepény,
magzatvíz) egyaránt. Az anatómiailag károsodott szervek működése is
megváltozik, amit ultrahangos áramlásvizsgálatokkal szintén ki lehet mutatni. A
gyanút megerősítheti a terhes nő kikérdezése, hiszen először ő fertőződik meg.
További segítséget nyújtanak a kialakult betegség tünetei, bár ahogy már
említettük, ezek sokszor rejtve maradnak. Pontos diagnózist a megfelelő
laborvizsgálatokkal lehet felállítani: a további teendőket a fertőzést kiváltó
vírus, valamint az általa okozott elváltozás ismeretében kell meghatározni. A
legrosszabb esetben sajnos a terhesség megszakításának felajánlása is szóba
jöhet, jobb esetben azonban a gyógyszeres kezelés vagy a szülésig tartó
egyszerű megfigyelés is elegendőnek bizonyul.
Rubeola
A rubeola a gyermekkorban jelentkező kiütéses betegség, ami a
szervezett oltási kampányoknak köszönhetően ma már viszonylag kevés gondot okoz
a terhesség során (a kanyaró, a mumpsz és a rubeola elleni kötelező MMR
védőoltást 15 hónapos korban kell beadni). A vírus magzatkárosító hatása miatt
a családtervezés vagy a terhesség elején mégis ajánlott a rubeolaszűrés
elvégzése, ahol ellenanyagteszttel ellenőrzik a védettséget. A gyermekkorban
nem immunizált vagy bizonytalan védettségű nőket pár hónappal a teherbeesés
előtt ajánlott beoltani: a terhesség előtti immunizálás később már életre szóló
védelmet biztosít az anyának. Az MMR oltás terhesség alatt nem adható, mivel a
vakcina élő hatóanyagokat tartalmaz.
A vírus a vérárammal jut át a méhlepényen, és főleg a
terhesség első harmadában okozhat fejlődési rendellenességet. Elsősorban
hallás- és látáskárosodás, néhány esetben pedig szívfejlődési zavar fordulhat
elő. Ultrahangvizsgálattal a máj és lép megnagyobbodásai is felfedezhetőek,
emellett károsodhat a méhlepény, ami ilyenkor jelentősen megvastagszik és
meszesedés is gyakran látható benne. A vírusfertőzés hatására a magzat
visszamarad a fejlődésben és kimutatható a belső szervek működési zavara is. A
már kialakult magzati fertőzésre nem létezik gyógyszer, ezért a fertőzés
megelőzése a legfontosabb.
Cytomegalovírus (CMV)
A legtöbb méhen belüli vírusfertőzésért a cytomegalovírus
(másnéven cytomegáliavírus) felelős, amelyet sok ember tünetmentesen hordoz
magában. A CMV leginkább a legyengült immunrendszerű szervezetben okoz gondot,
ami a legtöbbször lázzal, torok- és fejfájással, izomfájdalmakkal, valamint
étvágytalansággal jár együtt. A betegségen átesett személyek többször is
elkaphatják a vírust, vagyis a rubeolával ellentétben nem alakul ki védettség a
fertőzést követően. A magzat fertőződésére akkor a legnagyobb az esély, ha az
anya először betegedett meg: a fejlődő gyermek ilyenkor körülbelül 40
százalékos eséllyel kaphatja meg a vírust. A CMV előfordulása újszülöttekben
0,4-2,3 százalék között mozog, de csak minden tizedik baba mutat a betegségre
utaló tüneteket.
A fertőzöttség ultrahangos vizsgálattal valószínűsíthető a
következő jelek alapján: a méhlepény vagy az agyállomány meszesedése, illetve
máj- és lépduzzanat jelenléte. Az ultrahangos képek alapján nyert gyanút
további laborvizsgálatokkal lehet igazolni. A CMV-fertőzés korai stádiumban
gyógyszerekkel is jól kezelhető, ennek hiányában később körülbelül 10 százalék
fölött várható súlyos rendellenesség kialakulása.
Herpes simplex vírus (HSV)
A herpes simplex vírusnak két típusa ismert, a HSV-1 és a
HSV-2. Mindkettő a bőr és nyálkahártya fertőzését okozza: a HSV-1 többnyire az
ajkakon (herpes labialis) és a szem szaruhártyáján (herpes simplex ceratitis),
míg a HSV-2 elsősorban a nemi szerveken, a végbélnyílás körüli bőrön és a
környező területeken (herpes genitalis) okoz elváltozást. A herpeszvírusok a
fertőzött területtől függően a szájból vagy a száj környékéről származó
váladékkal, az elváltozásokkal való közvetlen érintkezéssel, leggyakrabban nemi
kontaktus útján vihetőek át (a vírus a nyálkahártya apróbb sérülésein keresztül
képes átadódni). A fertőzésen a népesség legkevesebb harmada, a zsúfoltabb
körülmények között élők több mint háromnegyede átesik.
A tüneteket mutató terhes asszonyoknál mindössze egy
százaléknál kisebb arányban várható a magzat fertőződése, ami
ultrahangvizsgálattal az előzőekben már leírt jelek alapján (a méhlepény
károsodása, máj- és lépduzzanat) ismerhető fel. A születendő magzat azonban
40-60%-os eséllyel fertőződhet a szülőcsatornán keresztül, ami szintén súlyos
fejlődési rendellenességekhez, például agyvelőgyulladáshoz vezethet. A nemi
szervi herpeszek egyébként nem zavarják a terhességet és a szülést sem, aminek
oka, hogy a fertőzésen már átesett kismamák szervezetében a magzatot is óvó
ellenanyagok termelődnek. Veszélyesnek kizárólag azok az eseteket minősülnek,
amikor az elsődleges fertőzés súlyos: ez egyrészt spontán vetélést okozhat a
terhesség első harmadában, később pedig akkor járhat halálos kimenetellel a
magzatra nézve, ha a terhesség végéig nem termelődik elég ellenanyag az anya szervezetében.
Az aktív herpeszes tüneteket mutató várandós nők esetében ez utóbbi miatt
császármetszés alkalmazása is szükségessé válhat (a császármetszés előnyeiről
és hátrányairól lásd korábbi cikkünket: Egyre gyakoribb, de korántsem
veszélytelen a császármetszés).
Parvo B19 vírus
A parvo B19 vírus gyakori a 2-12 éves korosztálynál, az
ennél idősebbek 40 százaléka azonban nem mutat védettséget. A vírus
cseppfertőzés révén terjed: a legnagyobb veszélynek az imént említett
korosztállyal találkozó várandós anyák vannak kitéve. A fertőzést kiütések és
az ezzel egy időben jelentkező ízületi fájdalmak jelezhetik: a tünetek
körülbelül minden négyszázadik terhes nőnél fordulnak elő. Nagyjából minden
harmadik magzat fertőződik méhen belül és a kialakult magzati fertőzések 10
százalékában fordul elő vetélés. A parvo B19-cel történő fertőződés nem okoz
magzati rendellenességet.
Varicella-zooster vírus (VZV)
A varicella-zooster vírus (VZV) jellegzetessége, hogy az
első fertőzést követően bárányhimlőt, majd hosszabb-rövidebb ideig tartó
lappangást követően övsömört idéz elő. Bárányhimlő-fertőzésen gyermekkorban
szinte mindenki átesik, ami egész életre szóló védettséget jelent a vírussal
szemben. A betegség cseppfertőzés (már a lappangási idő alatt) és pörkök útján
terjed. A betegség lefolyását követően a vírusok idegdúcokban, elsősorban a
gerincvelői érzőidegdúcban bújhatnak meg. Előfordulhat, hogy a vírus soha többé
nem okoz tüneteket, de megesik, hogy egy bizonyos lappangási időt – a szervezet
immunrendszerének gyengülését – követően újból aktivizálódik.
VZV-fertőzés körülbelül minden hatezredik terhességnél
fordul elő, többnyire már idősebb korban. A terhesség első harmadában 10 és 50
százalék között okoz magzati rendellenességet. Ultrahanggal a megvastagodott,
meszes méhlepény mellett a központi idegrendszer, a szem és a végtagok
rendellenességei figyelhetőek meg. A terhesség utolsó hetében elkapott
fertőzést az érintett magzatok 30 százaléka nem éli túl.
A bárányhimlő elleni védőoltás nem tartozik a kötelező
oltások közé, de ajánlott, különösen a terhesség előtt álló, bárányhimlőn át
nem esett nők számára. A rubeolához hasonlóan a bárányhimlő esetében is még a
családtervezés során ellenőrzik, hogy rendelkezik-e az anya védettséggel.
Hepatitis B
A hepatitis B vírust a vér, a vérkészítmények, a
szövetnedvek és más váladékok – ondó, hüvelyváladék, nyál – terjesztik: a
fertőződés szexuális úton vagy igen kis mennyiségű vér vírusos szennyeződése
során történik (ez utóbbi bőrsérülések, tetoválás, akupunktúra, intravénás droghasználat,
véletlen tűszúrásos sérülések vagy szervátültetés útján történhet). A
tünetmentes hordozók és a krónikus betegek évekig, de akár életük végéig is
fertőzőképesek maradhatnak.
A vírus előfordulási gyakorisága a világ különböző részein
0,2 és 20 százalék között mozog. A vírushordozó anyáról a magzatra terjedő
fertőzés ritkán fordul elő: amennyiben mégis megtörténik, ultrahanggal a máj-
és lépduzzanat mellett a növekedés visszamaradása látható. Magzati
rendellenesség kialakulása ebben az esetben nem várható. A magzati
fertőződéssel szemben különleges jelentőséggel bír a vírushordozó anyák
újszülöttjeinek szülés során elszenvedett fertőzése, mert a gyermekből is
vírushordozó, később pedig krónikus májbeteg válhat. Az újszülöttek 95%-os
eséllyel fertőződnek a vírushordozó anyáktól, amennyiben nem kapnak védőoltást.
Itt is a megelőzés a fontos, ezért a terhesség 16. hetében rutinszerűen szűrik
a várandósokat, szükség esetén pedig oltást adnak az újszülöttnek.
Influenza
Az influenza nem jelent veszélyt a fejlődő embrióra, a magas
láz viszont már problémákat okozhat, ezért ezt feltétlenül csillapítani kell. A
láz néha enyhíthető egy hűvös zuhannyal is, azonban ha ez nem segít, akkor a
megfelelő gyógyszerrel kell csökkenteni a testhőmérsékletet. Bár több olyan hatóanyag
is létezik, amelyek szedése a terhesség során is biztonságosnak ítélhető, a
legfontosabb alapelv mégis az, hogy bármilyen gyógyszer alkalmazása előtt ki
kell kérni a terhességet gondozó orvos tanácsát. A láz- és fájdalomcsillapítók
közül például az acetaminofent vagy a klórfenamint tartalmazó készítmények
ajánlhatóak, de az orvos számos tényező, így például az egyénenként változó
érzékenység alapján mérlegeli, hogy valóban adható-e egy készítmény. A várandós
kismamák mindenképpen keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben magas láz,
mellkasi fájdalom vagy intenzív köhögés jelentkezik.
Meg kell még említeni, hogy ha különösen nagy
megbetegítő-képességű influenzavírusról van szó, akkor átmeneti gyulladásos
reakcióként ritkán folyadékfelgyülemlés alakulhat ki a magzat mellkasában. Ez a
folyadék azonban az anya gyógyulását követően felszívódik, így nem okoz magzati
problémát.
Az influenza elleni védőoltás (úgynevezett split vakcina)
adása csak a terhesség első három hónapjában nem javasolt, utána viszont igen.
Előnye, hogy az anyán kívül az újszülöttet is védi körülbelül hathónapos
koráig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése