TOXIKÓZIS-TOXIKUS ARCKIFEJEZÉS

#1 Dr.BauerBela

---

„Nehéz egy olyan szülő szemébe nézni, akinek a gyermeke már több éve eltűnt”

Budapest, Miskolc - Április 10-ei állapot szerint Magyarországon 1726 fiatalkorút és 649 gyermeket keresnek. Interjú: Kárász Róberttel, az Ezer Lámpás Éjszakája ötletgazdájával.

Hirdetés

Budapest, Miskolc – Április 10-ei állapot szerint Magyarországon 1726 fiatalkorút és 649 gyermeket keresnek. Interjú: Kárász Róberttel, az Ezer Lámpás Éjszakája ötletgazdájával.
Kárász Róbert televíziós szerkesztő, műsorvezető, riporter az ötletgazdája az Ezer Lámpás Éjszakája kampánynak. Ez az a program, amikor a gyermeknaphoz és az eltűnt gyermekek világnapjához kapcsolódva az ország több városában egyszerre engednek fel több ezer világító lufit, hogy az elkóborolt és eltűnt gyermekek hazataláljanak. Kárász Róbert lapunknak adott interjújában megdöbbentő adatot közölt: tavaly 19 ezer 50 gyermek és fiatal eltűnését jelentették be Magyarországon. Miskolcon május 27-én, vasárnap a Népkertben este fél 10-kor bocsátják útjukra a lufikat.
Ön az Ezer Lámpás Éjszakája ötletgazdája. Mi indította arra, hogy ezt a kampányt megszervezze?
Az egész egy újságcikkel kezdődött, amiben egy számomra megdöbbentő statisztikai adatot fedeztem fel: Magyarországon 2010-ben 10 ezer 400 fiatalkorú eltűnését jelentették be. Amikor ezt elolvastam, először arra gondoltam, hogy na, ezt a számot biztosan elírta valamelyik újságíró, egy nullával többet tett hozzá. Ezért felhívtam a rendőrséget, ahol azonban közölték, hogy nem, nagyon is helytálló adatokról van szó, mert 2010-ben valóban több mint 10 ezer fiatalkorú eltűnését jelentették be Magyarországon. A rendőrök azt is elmondták, hogy jelen állás szerint – mármint akkor, 2010-ben – több mint ezer fiatalkorút keresnek. Engem akkor ez annyira megdöbbentett, hogy arra gondoltam, ha ez így van, akkor miért nincs egy ezzel kapcsolatos társadalmi célú program hazánkban. Egy-két nap alatt kristályosodott ki a fejemben, hogy én mint televíziós műsorvezető útjára indítanám azt a civil kezdeményezést, amin keresztül erre az aggasztó jelenségre hívhatnánk fel a figyelmet. Tulajdonképpen így kezdődött minden.
Figyelemfelhívásról van szó csupán, vagy konkrét segítséget is tud nyújtani a program a gyermeküket kereső szülőknek?
Azt vallom, hogy minden olyan figyelemfelhívó akciónak, ami fontos problémára irányítja rá a figyelmet, örülnünk kell, hiszen leg­alább beszélünk a gondokról. Ilyenek az egészségügy terén a rák elleni vagy a dohányzás elleni világnapok. Mert ha nem lennének ilyen események, akkor ennyi szó sem esne a sok embert érintő bajokról. Első körben számomra az volt a legfontosabb, hogy létrehozzak egy programot. Utánanéztem és megtudtam, hogy az eltűnt gyerekeknek is van világnapjuk, mégpedig május 25-én. Így az első Ezer Lámpás Éjszakáját, amit 2011-ben rendeztünk, ehhez a világnaphoz kapcsoltuk. De nagyon fontos volt számomra az is, hogy ez ne csak rendezvény legyen, hanem kapcsolódjon mellé egy olyan kampány is, amit még senki nem csinált meg Magyarországon. Ez volt a tejesdoboz-kampány, amit amerikai mintára valósítottam meg: az eltűnt gyerekek arcképét és adatait tejesdobozok oldalán jelenítettük meg. Ez valóban nagy áttörés volt, az egész program ismertségét tulajdonképpen a tejesdoboz-kampány hozta meg. Úgyhogy a kérdésre válaszolva azt tudom mondani, igen, az Ezer Lámpás Éjszakája nemcsak figyelemfelkeltő kampány, hanem mi saját magunk is segítséget tudunk nyújtani az eltűnt gyerekek felkutatásában. Mert mi másról szól ez, ha nem arról, hogy oda kell figyelnünk egymásra. Hányszor történik olyan, hogy magányos kisgyermeket látunk egyedül kószálni, bóklászni, és senki nem szólítja meg őt. Pedig lehet, hogy nagyobb odafigyeléssel egy gyermek életét lehetne megmenteni.
A kampány során konkrét esetekkel is találkozik?
Nagyon sok történet megtalált minket. Egy ilyen program elindításakor természetesen számítani kell arra is, hogy az embert megkeresik olyan szülők, akiknek eltűnt a gyermekük, és szükségük van segítségre. Így aztán én magam is kapcsolatba kerültem ilyen anyákkal és apákkal. Nagyon nehéz… Nagyon nehéz belenézni egy olyan szülő szemébe, akinek mondjuk a gyereke nem is egy-két éve, hanem 8–10 évvel ezelőtt tűnt el. Már a kampány elején meg kellett tanulnom, hogy a „remény hal meg utoljára” nem légből kapott aforizma, hanem valóban tudomásul kell venni, hogy a szülő nem tudja elengedni a gyerekét egészen addig, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy már nem él. És ezeknek a szülőknek hitet kell adni, reményt kell adni, hogy igenis van reménysugár. Még akkor is, ha az csak egy halvány reménysugár. Gondoljunk csak arra, hogy amikor 1998-ban Natascha Kampusch eltűnt, és nem volt meg egy évig, két évig, négy évig, ki gondolta volna, hogy az kislány, aki addigra felnőtt, nyolc év után előkerül. Nagyon-nagyon fontos, hogy a mi kampányunk ilyen értelemben is segítséget tudjon nyújtani. Másrészt pedig azt gondolom, hogy a tejesdobozzal és a rendezvényeinkkel, programjainkkal hozzájárulunk ahhoz, hogy a társadalomban jóval erősebb kommunikáció induljon el az eltűnt gyermekek kapcsán. A legveszélyeztetettebb korosztály a 12–16 év körüli gyerekek és fiatalok. Azon belül is a kislányok. Nem véletlenül szoktuk azt mondani, hogy a csellengéshez vezető út leggyakoribb oka a szeretethiány, a családon belüli erőszak, a pszichikai vagy a szexuális visszaélés. Megdöbbentő az is, hogy nagyon sok kisgyereket kényszerítenek prostitúcióra. Nem feltétlenül hazánkban, hanem más országokban.
Elmesélne egy-két olyan esetet, ami jól végződött? Ezek a történetek talán reményt adhatnak azoknak a szülőknek, akik most is keresik a gyermeküket.
Volt egy olyan kislány, aki intézetből szökött meg. Kicsit elcsábították, kicsit félrevezették, végül becsapták. Ő egyszer csak külföldön találta magát, és a rendőrök segítségével sikerült onnan visszahozatni. Végül megkerült épségben, bántódás nélkül. Volt egy másik történetünk is. Az a kislány már fent volt a tejesdobozokon, a dobozokat már éppen nyomtattuk. Az édesanya úgy tudta, hogy a lánya egy 30 éves férfival ment el, akihez baráti-érzelmi szálak fűzték. Egyszer csak kiderült, hogy ez a férfi már prostituáltként árusította a lányt az interneten. Őt is rendőrök segítségével sikerült azonosítani és hazahozni. Én magam több olyan rendőrségi razzián vettem részt az elmúlt években, amikor eltűnt fiatalkorúakat kerestek, és mondjuk a huszadik címen találtuk meg a gyereket, ismeretlen embereknél. Tehát vannak olyan történetek, amelyek jól végződnek, de azt is el kell mondani, hogy ez egy nagyon érzékeny és nagyon nehezen felgöngyölíthető téma, aminek az egyik kulcskérdése az egymásra való odafigyelés.
Zenészek, énekesek állnak az ügy mellé, hiszen jótékonysági koncerteket is rendeznek az Ezer Lámpás Éjszakáján. Hogyan lehet őket meggyőzni, meg kell-e őket győzni az ügy fontosságáról?
Azt kell mondjam, hogy a zenésztársadalom egy része mára felismerte, hogy a népszerűségükkel sok jó ügyet tudnak szolgálni. Az Ezer Lámpás Éjszakája első éveiben természetesen egy kicsit többet kellett beszélnem, jobban kellett győzködnöm őket, de ma már könnyebben agitálhatók a hazai művészek. Sokan közülük – tényleg szó szerint értem – örömmel és szeretettel jönnek fellépni. Nagyon sokan azért, mert fontos ügynek tartják az eltűnt gyermekek problémáját, sőt olyan zenészünk is volt, aki közvetve érintett volt a gyermekeltűnésben. Az Ezer Lámpás Éjszakájának egyik legfontosabb szereplői épp a zenészek, hiszen a rendezvényeinkre a sztárkoncertek miatt látogatnak ki a legtöbben, még akkor is, ha minden helyszínen családi programok, gyerekprogramok várják az embereket, és este világító lufik ezreit engedjük fel a magasba az eltűnt gyerekek emlékére. De a zene, az mindig kell, a zene a híd az emberek és az ügy között. És ezért nagyon hálás vagyok én magam is a zenésztársadalomnak.
A program mottója az, hogy „Ha nem tudod megmenteni az emberiséget, ments meg egy gyereket!”. Miért ezt a mondatot választotta?
Ezt a mondatot talán épp egy interjú közben fogalmaztam meg. Azt jelenti, hogy nem kell hiú ábrándokat kergetnünk, pontosan elég, ha figyelünk egymásra, és mindenki megpróbál egy gyermeket megmenteni, közelebb vinni a biztonsághoz, a szeretethez. Mert sokan vagyunk, és ha mindenki csak egy-egy gyermek szökését, csellengését akadályozza meg, nagyon hamar felszámolható lenne ez az aggasztó jelenség. Gondoljunk csak bele! Tavaly 19 ezer 50 gyerek eltűnését jelentették be. Ha ezek a gyerekek és fiatalok egy pici szeretet és odafigyelést kapnak az életük során, nem biztos, hogy elmennek, elcsellengenek. Az idei év egyik fontos üzenete, hogy ne legyenek hétperces családok Magyarországon. Egy felmérés szerint ugyanis hazánkban egy átlagos családban a szülők hét percet beszélgetnek a gyerekükkel. Kevesebbet, mint egy iskolai óraszünet, körülbelül annyit, amennyi idő alatt két dalt lehet elénekelni. Ez annyira kevés, hogy szinte semmire nem elegendő. Úgyhogy az idei kampányunk során ezt hangsúlyozzuk.
Ön szerint miért nem foglalkozunk eleget a gyermekekkel?
Erre sok mindent tudna mondani a gyermekpszichológus vagy a szociológus; hogy felgyorsult a társadalom, felgyorsult a világ, egyre önzőbbé váltak az emberek, mindenki csak magával próbál törődni, mindenki versenyt fut az idejével, mindenki próbálja utolérni magát, és nagyon sokszor pont arra nem jut idő, amire a legnagyobb szükség lenne, hogy jusson: a családra és a gyerekekre. Mondhatnák, hogy ezt unos-untalan hangoztatjuk, és hogy mekkora közhely, de mégis így van. Teljesen megváltoztak a családmodellek. Az alapítványunkkal iskolákba is járunk és felvilágosító programokat tartunk. Az egyik osztályban, ahol előadást tartottunk a csellengés veszélyeiről, megkérdeztem, hogy amúgy az itt jelen lévő gyerekből ki él teljes családban. És kiderült, hogy összesen hat gyerek. A többiek pedig csonka vagy mozaikcsaládban élik az életüket. Ez magával hozza a problémákat, a konfliktusokat, kevesebb ember tud odafigyelni a gyerekekre, ami aztán további gondokat szülhet.
Ön személy szerint miért viseli a szívén az eltűnt gyermekek sorsát?
Nekem más fontos társadalmi ügyem is van, amit ugyanúgy a szívemen viselek. A Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítványom fogyatékos embereket foglalkoztat egy budapesti kávézóban. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mindenki próbáljon meg arra törekedni, hogy minél több fogyatékossággal élőt foglalkoztasson, mert fantasztikus emberek, fantasztikus képességekkel és készségekkel rendelkeznek. A televíziózás mellett ezt a két ügyet karoltam fel. Személy szerint egyikben sem vagyok érintett, de azt gondolom, hogy egy hozzám hasonló, az átlagosnál nagyobb társadalmi kapcsolatokkal rendelkező embernek kötelessége (lenne) egy-egy társadalmi rétegnek segítséget nyújtani. Én ezt a két társadalmi ügyet találtam meg 40 éves korom után, és ezt a két kampányt viszem. Örülök ennek nagyon, mert jó ügyet képviselünk, megvannak a támogatóink, jó irányba vittük tovább a kezdeményezést, szépen tudunk bővülni, fejlődni, és bízunk benne, hogy ez így marad még nagyon sokáig. #1 Dr.BauerBela

---

A szülők rémálma: az elveszett gyerek – néhány tipp adattárolásra

Nagy tömegben sok gyerek, zsivaj – főleg, ha többfelé kell figyelnünk, bárkivel megtörténhet a baj: eltűnik a gyermek, és hiába kiabálunk, rohangálunk összevissza, nem találjuk.

2013. Szeptember 23.

Ajánlom

  Valljuk be, majdnem minden szülővel megesik legalább egyszer. Jó esetben van hangosbemondó és kérhetjük a többiek segítségét; talán az elveszett csemete már annyira megijedt és sír, hogy mindenki a hozzátartozóit keresi. Az esetek többségében szerencsére hamar előkerül az elveszett kicsi. Nem árt néhány tipp arra, hogy milyen eszközökkel tudunk ilyen esetekre létfontosságú adatokat aggatni a csemeténkre, persze lehetőleg nem túl feltűnőeket.

HIRDETÉSA személyes QR-kód egy lehetséges megoldás a problémára. Egyik legjobb tulajdonsága, hogy csak QR-kód olvasóval értelmezhető és nyilván a szabadban senki nem fog ilyen olvasóval gyerekünkön matatni, tehát az adatok többnyire védettek (kicsit a hátránya is, de manapság főleg nagy tömegben csak akad valakinél egy olyan okostelefon, ami képes kódolni).  

A legegyszerűbb és olcsóbb megoldás generálni egy ilyen kódot például itt, aztán kinyomtatva, esetleg laminálva a gyermek zsebébe tenni vagy a nyakába akasztani, és a lelkére kötni, hogy ezt adja egy felnőtt kezébe, ha elveszne. De persze ez inkább nagyobbacska gyereknél működhet. Ha valamivel csinosabb megoldást keresünk, létezik már olyan sál is, ami egyben melegíti a nyakat, felfogja a nyálat és egy kis grafikával díszített egyedi kódot nyomnak rá, ez lenne a Cseppke-sál. 1690 Ft érte egészen korrekt ár, azért pedig külön piros pont, hogy csak a tényleg szükséges adatok jelzését javasolják. Hasonló lehetőség a QR Jewel, ami ugyanezen elv alapján készül: egyedi kódot nyomnak színezett plexire, ami lehet táskadísz vagy nyaklánc. Ez jóval drágább, 4990 Ft mindkét verzió. Mielőtt felhördülünk, gondoljunk arra, hogy az alapanyag nem megy tönkre, és a strandon is hordhatja a gyermek, nem fogja tönkretenni a víz. Reméljük, a telefonszámunk sem változik.
Házilag is készíthető: infószalag

Valamivel olcsóbb megoldás az infószalag (ezen a néven érdemes keresni a neten): manapság rengeteg játékboltban, bizonyos drogériákban is kapható, jó esetben 1000 Ft körüli áron. A típus előnye, hogy óraszíjhoz hasonlít, a pánt állítható, így nem kell folyton cserélni, ahogy növekszik a gazdája. Hátránya, hogy leolvasható róla a telefonszám. Persze házilag is elkészíthetjük ezt a karkötőt, van letölthető verzió is, itt találhattok néhány tippet.
Hasznos kütyü

HIRDETÉSTermészetesen van rá high-tech megoldás is: vehetünk GPS-lokátort is. Ez egy apró szerkezet, ami összeköttetésben állhat a telefonunkkal, számítógépünkkel, és segítségével nyomon tudjuk követni, merre a jár a gyermek. Van rajta S.O.S.-gomb is, amelyet megnyomva jelezheti a gyermek, hogy bajban van. Zónákat is beállíthatunk rajta, és ha a szerkezet túljut az adott határon, azt jelezni fogja nálunk. Ja, és walkie-talkie-ként is működik, sőt értesít, ha 15 százalékos már csak a töltöttsége. Igaz, 219 dollárba kerül.

Bármelyiket is használjuk, teszünk egy fontos lépést azért, hogy ha véletlenül elveszne gyermekünk, meg tudjanak találni minket, szülőket, és ez a legfontosabb. Meg persze hogy ne is legyen ezekre az eszközökre szükség.

Megosztom

gyerekGPSelveszett gyerek #1 Dr.BauerBela

---

atireosis-a pajzsmirigy velezületett hiánya

#1 Dr.BauerBela

---

A rossz szülők 6 jellemzője

Ez a cikk 1 ?ve friss?lt utolj?ra. A benne szerepl? inform?ci?k a megjelen?s idej?n pontosak voltak, de m?ra elavultak lehetnek.

Az első dolog, amit a szülőknek tudniuk kell, hogy nincs tökéletesség, csak tökéletességre való törekvés. A cél mindig a gyermek egészséges fejlődése kell, hogy legyen. Azonban sokan – akik gyakran maguk is rossz szülői mintát követnek -, megnyomorítják gyermekük életét.

Az alábbi jellemzők közül nem kell, hogy egyszerre több is érvényesüljön ahhoz, hogy igazán rossz szülőről beszéljünk.

Alapvető gyermeki jogok (részlet)

A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez.

A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a fejlődésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások, valamint az egészségére káros szerek ellen védelemben részesüljön.

A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez.

 1. A gyermek elhanyagolása  
A gyermek fizikai vagy érzelmi elhanyagolása hosszú távú, negatív hatással van a személyiségfejlődésére és természetesen az egészségére is. A gyermek szükségleteinek figyelmen kívül hagyása, felügyelet nélküli vagy veszélyes helyzetekben történő elhelyezése, az életkorának nem megfelelő környezet, ezek mind ide sorolandók. Az elhanyagolás a legtöbb esetben befolyásolja a gyermek mentális egészségét és/vagy társadalmi fejlődését, és akár egész életen át tartó pszichológiai hegeket is hagyhat. Ez a gyermekbántalmazás egyik fajtája.

A gyermek fizikai vagy érzelmi elhanyagolása hosszú távú, negatív hatással van a személyiségfejlődéséreForrás: Thinkstock

 

 

Tényleges segítség a családon belüli erőszak áldozatainak

Sok emberben fel sem merül, hogy ő bizony egy bántalmazó kapcsolatban él, amely elsősorban a lelki terrorról, a másik megalázásáról, önbecsülésének megtöréséről, szabad akaratának elvételéről szól. Természetesen mindezt fokozatosan, úgy, hogy a bántalmazott észre se veszi; saját magát zárta be egy cellába. Olvass tovább...

2. Fizikai és szóbeli visszaélés  
A gyermekre a fizikai, vagy verbális bántalmazás igen káros hatással lehet. A múló fájdalom mellett csökken az önbecsülése, önbizalma, a saját teste feletti önrendelkezése is. Rengeteg szülő teszi ki gyermekét szóbeli bántalmazásnak; kiabálás, ordibálás, lekicsinylő és degradáló jelzők használata.
3. A gyermek rossz viselkedésének támogatása  
A szülő struccpolitikája, az, hogy figyelmen kívül hagyja gyermeke nem elfogadható viselkedését, rémesen rossz nevelési technika. Az sem megfelelő, ha csak futtában szól oda a szülő a rosszul viselkedő gyermeknek, mivel így az üzenet nem fog célba érni. Ebből nagyon hamar kialakul a rossz, tiszteletlen gyermek képe, akit ekkor már rendkívül nehéz lesz nevelni. Az ilyen gyermek később hajlamosabb lesz a függőségekre, mivel semmiféle kontrollt nem tapasztalt meg gyermekkorában.

Figyelmen kívül hagyni gyermeke nem elfogadható viselkedését, rémesen rossz nevelési technikaForrás: Thinkstock

4. Részrehajló kritikusság  
Sok családban, ahol több gyermeket nevelnek, bizony gyakori, hogy az egyik kivételezett helyzetben van. Ennek számos oka lehet: nem, kor, sportteljesítmény, tanulmányi eredmény... stb. Ez magával hozza, hogy a többi gyermekkel szemben kritikusabbá válnak a szülők. Megszűnik a családi egység, előjöhet a túlzott megfelelési kényszer, de akár a káros szenvedélyek, függőségek is kialakulhatnak a mellőzöttebb gyermek esetében.
Ebbe a csoportba tartoznak azok a szülők is, akik mások előtt „szeretik” gyermeküket – akár az ő jelenlétében is – kritizálni, gyakran alaptalanul. Ez szörnyen rombolja a gyermek önbecsülését, és a szülővel való bizalmi kapcsolatát.
5. Döntés a gyermek helyett 

Egy ideig igaz lehet a mondás, hogy egy szülő tudja legjobban, hogy gyermeke számára mi a legjobb. Ám a szülők gyakran átesnek a ló másik oldalára. Nem veszik figyelembe a gyermekük érdekeit, véleményét, vágyait. Sok esetben a szülő szeretné a gyermekén keresztül megvalósítani saját magát. Ez rendkívüli mértékben demoralizálja a gyermeket, és nem hagyja meg számára a szabad önmegvalósítás lehetőségét, mely később megkeseredett, önállótlan felnőtté teheti.

A szülők gyakran nem veszik figyelembe gyermekük érdekeit, véleményét, vágyaitForrás: Thinkstock

6. Pénzzel való nevelés  
Nem bölcs dolog, ha a gyermek bármit megkap, amit csak kiejt a száján, hiszen így nem tanulja meg az érték fogalmát, sem a mértékletességet. Ám a lehetőséghez mérten túlzó garasoskodás sem feltétlenül jó, mivel így félő, hogy a gyermek ennek épp az ellenkezőjét fogja tenni tizenévesen, vagy felnőttként a saját keresetével.
A fenti példák csak a jéghegy csúcsai. A szülői rossz nevelési attitűdök, hiteltelenség, szélsőségesség, bizony komoly károkat okozhatnak a gyermekben. A személyiségfejlődés alattomosan képes negatív ívet venni. Az, aki a gyermek mindennapjainak része, szinte észre sem veszi a változást. Sajnos nagyon nehéz –még a szakembereknek is – rávilágítani a szülők helytelen viselkedésére, de a változáshoz soha nincs késő! Az egyik legbátrabb dolog, ha az ember tesz valamit a pozitív változás érdekében. #1 Dr.BauerBela

---

Mikor veszélyes a babára nézve a vércsoport-összeférhetetlenség?

Tudd meg, milyen következményekkel járhat az Rh-összeférhetetlenség, és miként előzhető meg a baj.

A családtervezésnél talán kevés nőnek jut eszébe, hogy vércsoportja befolyásolhatja leendő terhességét. Ha ugyanis az anya Rh-negatív, az apa pedig Rh-pozitív, a magzat Rh-pozitív is lehet.

Az ilyenkor fellépő Rh-összeférhetetlenség pedig a közhiedelem szerint bizonyos veszélyekkel jár a babára nézve. Tudd meg, hogy van-e okod aggodalomra, illetve, hogy milyen módokon kezeli manapság az orvostudomány az ilyenkor felmerülő problémát.

A fő vércsoportok

Az orvostudomány több évszázados fejlődése során néhány sikeres és számos sikertelen vérátömlesztés okainak vizsgálata vezetett el a vércsoportok felismeréséig és az alapvető tulajdonságok rendszerezéséig, vizsgálhatóságáig.
Egy osztrák tudós, Karl Landsteiner kiderítette, hogy az A-vércsoportúak vérsavójában béta-ellenanyag van, mely a B típusú vérsejteket kicsapja, idegen szóval agglutinálja. A B-vércsoportúak vérsavójában pedig alfa-ellenanyag van, mely az A-vérsejteket csapja ki. Az kicsapódás után a vörösvértestek feloldódnak.
A 0-s vércsoportúak savójában alfa- és béta-ellenanyag is van, míg az AB-vércsoportú ember vérsavójában nincs agglutin.

Az Rh-faktor

Amikor már széles körben alkalmazták a vérátömlesztést, azt is fel kellett ismerni, hogy néhány esetben, elsősorban azon betegeknél, akik többszöri vérátömlesztésre szorultak, a fő csoportbeli egyezés ellenére mégis sajátos szövődmények alakultak ki. A betegek kis százaléka az idegen vér után rosszul lett, vérvizelés lépett fel nála, besárgult, néhány nap múlva pedig leállt a veseműködése.

Az orvosi gyakorlat más területén is tapasztaltak akkor még megmagyarázhatatlan dolgokat. Többször előfordult, hogy az egészséges szülőknek a második, harmadik gyereke a születést követő második-harmadik napon súlyos sárgaságot kapott, és sokáig vérszegény volt.

A magyarázatot megint csak Landsteiner és munkatársai találták meg. Megállapították, hogy, ha a Rhesus-majom vérét nyúlba fecskendezik be, akkor abban olyan fehérjék - ellenanyagok - termelődnek, melyek a majom vörösvértesteit összecsapják. Ugyancsak rájöttek arra, hogy minél többször adnak be a nyúlnak majomvért, a keletkező ellenanyagok mennyisége ugrásszerűen növekszik még akkor is, ha a megismételt véradás csak hónapok múlva történik meg. Ezt követően megállapították, hogy az emberek vörösvértesteinek 85%-át ez az ellenanyag ugyancsak kicsapja.
Bebizonyították, hogy az emberi vörösvértestek felszínén nem csupán az előzőekben ismertetett ABO-tulajdonságok egyike van jelen, hanem mellettük egy másik is, amit a Rhesus-majom nevéből Rh-faktornak neveztek el. Kiderült, hogy azok a betegek, akiknek a vörösvérsejtjei felszínén ez a tulajdonság nem található meg, azaz Rh-negatívak, idegennek tekintik azokat a vörösvértesteket, melyek felszínén ez megvan, azaz Rh-pozitívak.

Az emberi szervezet ugyanúgy reagál, mint a nyúl szervezete: az Rh-negatív személy ellenanyagot termel a pozitív sejtekkel szemben, és az ismételt vérátömlesztéseknél ez az ellenanyag elpusztítja a bevitt idegen, Rh-pozitív vörösvérsejteket.

Terhesség esetén

A gyakorlatban az Rh-összeférhetetlenség a legtöbbször a terhesség folyamán okoz gondot. Mint minden vércsoport-tulajdonság, az Rh-faktor is öröklődik.
Ha egy Rh-negatív nő Rh-pozitív magzatot hord, úgy Rh-összeférhetetlenség jön létre.
Az első terhességnél nincs gond, mert az Rh-pozitív magzati vér csak a szüléskor kerül be az Rh-negatív anya keringési rendszerébe, mely ezt követően az Rh-pozitív sejtekkel szemben ellenanyagot termel.
A második terhességnél, illetve szülésnél az okozza a problémát, hogy az első szülést követően termelt kész ellenanyag, mely az anyában van, átjut a magzatba. Ha a második magzat is Rh-pozitív, akkor a szülést követően az újszülött besárgul, ödémás és vérszegény lehet. A sárgaság átitatja az agy törzsdúcoknak nevezett fontos központjait, emiatt mozgáskárosodott és értelmi fogyatékos lehet az utód.
Szerencsére mindennek nem kell bekövetkeznie, ha a frissen szült Rh-negatív anyáknak, akik Rh-pozitív újszülöttnek adnak életet, 72 órán belül Anti-D gammaglobulin oltást adnak, mely leköti a magzatból származó Rh-pozitív vörösvértesteket. Így ezek az anyát nem immunizálják, tehát nem termel ellenük ellenanyagot a szervezete, ami a következő magzatot veszélyeztethetné. #1 Dr.BauerBela

---

A gyermekkori agresszió okai

A legtöbb ember dühös vagy agresszív az életük egy bizonyos pontján, beleértve a gyermekeket is. A felnőttek általában jobban ellenőrzik magatartásukat ezekben a helyzetekben. A gyerekek azonban hajlamosak rúgni, tolni, harapni abban az időben ... A gyermekek agressziója számos alapvető probléma tünete lehet: pszichológiai rendellenességek, orvosi problémák vagy bizonyos életkörülmények.
Valami alapvető, amikor az agresszióval foglalkozunk, hogy megtaláljuk, mi termel. Ezért a Pszichológia-Online ebben a cikkében néhányat mutatunk be agresszivitás okait gyermekkorban és egy sor tipp, hogy szembenézzen vele.
Ön is érdekelt: Agresszivitás serdülőknél: okok és kezelés Index

1. Mi a gyermek agresszió?
2. A gyermekkori agresszió okai
3. Tippek az agresszív gyermekek otthoni kezeléséhez

Mi a gyermek agresszió?

Agresszivitás fordulhat elő mind a fejlődési nehézségekkel küzdő, mind a gondosan fejlődő gyermekeknél “normális”. Az agresszió szándékos károsodást jelent egy másik személynek, még akkor is, ha a károsodás megpróbálja. Nincs egyetlen elmélet agresszivitás oka. Néhányan úgy vélik, hogy az agresszivitás veleszületett vagy ösztönös. Egyes szociális kutatók azt mutatják, hogy a közös értékek, a hagyományos szülői minták és a társadalmi elszigeteltség változása a gyermekek, serdülők és felnőttek növekvő agressziójához vezet. A gyermekek agresszivitása a családi munkanélküliséghez, az otthoni konfliktusokhoz, a bűnözéshez és a pszichológiai rendellenességekhez kapcsolódik.
Az azonos családokban a fiúk és a lányok között különböző szintű agresszió van. A gyerekek inkább agresszívek, mint a lányok. És a legnagyobb hajlamos agresszívabb viselkedést mutatni, mint a kicsi. is, az agresszív viselkedés Lehet szándékos vagy nem. Sok hiperaktív és ügyetlen gyermek véletlenül agresszív, de ez nem a szándék. Ezért különbséget kell tenni a szándékos és nem szándékos viselkedések között.

A gyermekkori agresszió okai

A gyermekkori agresszió néhány oka:

• Hangulati zavarok: Bizonyos hangulati zavarokkal küzdő gyermekek bizonyos fázisokban agresszívak lehetnek, elveszíthetik önellenőrzésüket és impulzívvá válnak. És amikor depressziósak lehetnek, bár az agresszió kevésbé gyakori, nagyon ingerlékenyek és ennek következtében agresszívak lehetnek.
• pszichózis: ilyen esetekben agresszív viselkedés is előfordulhat. Például a skizofrénia gyermeke gyanús lehet, és a félelemre adott válasz agresszió lehet.
• frusztráció: A kognitív vagy kommunikációs nehézségekkel küzdő gyermekek agresszív viselkedést is mutathatnak. Ezekben az esetekben az agresszivitás az, hogy hogyan kezeljük a felmerült nehézségek által okozott szorongást vagy frusztrációt..
• impulzivitás: Az ADHD-vel rendelkező gyermekeknél az impulzivitás és a rossz döntéshozatal magatartáshoz vezethet, amelyet agresszívnek lehet tekinteni. Ezek a gyermekek nem veszik figyelembe cselekedeteik következményeit, amelyek érzéketlennek vagy rosszindulatúnak tűnhetnek, de valójában nem gondolkodnak.
• Viselkedési zavarok: az agresszivitás az ilyen típusú rendellenességek fontos jellemzője. Ellentétben a gyermekkel, aki nem veszi figyelembe a maga következményeit, a viselkedési zavarokkal küzdő gyermekek szándékosan rosszak, a kezelés és a prognózis nagyon eltér a korábbi esettől..
• Orvosi problémák: Néha az agresszió szerves okai vannak. Például agresszív epizódok fordulhatnak elő gyermekkori frontális lebenyesedéssel vagy bizonyos típusú epilepsziában..
• trauma: ebben az esetben az agresszió a helyzet azon tényezőinek eredménye, amelyben a gyermek találja magát, és nem az alapjául szolgáló probléma eredménye. Ezek az esetek azonban ritkák, és ha az agresszió gyakoribbá válik, az érzelmi probléma fennállását jelezheti.

Tippek az agresszív gyermekek otthoni kezeléséhez

Biztosítson határozott és következetes korlátokat

A gyerekeknek tudniuk kell, hogy milyen magatartás engedélyezett, és melyek nem. Fontos annak biztosítása, hogy a gyermeküket bizonyos időben gondoskodó személyek megfeleljenek a megállapított szabályoknak, valamint egy sor viselkedés következményeinek. A gyermek, aki harap, rúg, vagy tol, azonnal látja, hogy azok a viselkedések, amelyek nem engedélyezettek, számos következményekkel járnak. Ha minden alkalommal, amikor agresszív viselkedést mutat, ugyanazokat a válaszokat kapja a felnőtteknél, akiket felelősek vagyunk, akkor társulást hozsz, és megtudod, hogy ezt nem szabad megtenni.

Tanítsd meg gyermekednek új módjait haragjának kezelésére

Ösztönözze őt, hogy használjon nyelvet, hogy kifejezze érzéseit az agresszív viselkedés helyett. Fontos, hogy gyermeke megfigyelje, hogyan oldják meg békésen az otthoni konfliktusokat. Így egy példát fogsz adni és összeegyeztetheted a megállapított szabályokkal.

Helyezze be az önkontrollot a gyermekében

A gyermekek nem rendelkeznek veleszületett képességgel maguk irányítására. Meg kell tanítani őket, hogy ne legyenek mások, ha akarják. A gyermeknek szüksége van egy szülői útmutatásra annak érdekében, hogy fejlessze az érzéseinek ellenőrzését, és gondolja át, hogy mit fog tenni, mielőtt megtenné.

Kerülje a bátorítást “keménység”

Vannak olyan családok, ahol agressziót ösztönzik, különösen a gyermekeknél. Egyes szülők büszkén mondják, hogy a gyerekeik “kemény” vagy hogy legyen. Ezzel a gyermek úgy érzi, hogy agresszívnak kell lennie ahhoz, hogy szeretetet és jóváhagyást kapjon.

Ne legyél a büntetés formája

Egyes szülők büntetésként verik gyermekeiket. A gyermek, aki mindig rosszul bánik, fizikailag büntetik, megértheti, hogy ez a megfelelő módja annak, hogy az embereket kezeljük, ha nem tetszik nekik. Így a fizikai büntetés megerősítheti a gyermekek agresszivitását.

Ellenőrizze saját hangulatát

A gyermekek hajlamosak a szüleikre nézni, tanulni megfigyeléssel és utánzással. Ha agresszíven fejezi ki magát, a gyerekek megpróbálhatják követni a példát. Ezért fontos, hogy jó példát adjunk a gyermekeinknek, és különböző módon fejezzük ki a haragot.
Ez a cikk tisztán informatív, az Online Pszichológiában nincs tudásunk diagnózis készítésére vagy kezelésre. Meghívjuk Önt, hogy forduljon egy pszichológushoz, hogy kezelje az ügyét.
Ha több cikket szeretne olvasni, ami hasonló A gyermekkori agresszió okai, Javasoljuk, hogy lépjen be az érzelmi és viselkedési zavarok kategóriájába.

#1 Dr.BauerBela

---

„Segítség, agresszív a gyerekem!” – Kezeld, különben véged lesz

„Segítség, agresszív a gyerekem!” – Kezeld, különben véged lesz

Ez a cikk 346 napja friss?lt utolj?ra. A benne szerepl? inform?ci?k a megjelen?s idej?n pontosak voltak, de m?ra elavultak lehetnek.

Amikor egy gyerek agresszíven viselkedik a szüleivel, a kortársaival, vagy épp a játékaival, sok szülő megrémül. Ha nem otthon látja, akkor vajon miért „ilyen”? Ez a probléma, komoly konfliktusforrás, nem csupán közösségben, de családon belül is.

A gyermeki agresszivitást kezelni kell, hiszen, ha a gyermek rájön, hogy ezzel az eszközzel a kezében eléri a céljait – hiába kap utána büntetést – bizony használni fogja. Ez nem keverendő össze a hisztiközben eldobált játékokkal, de hasonló módon lehet ellene tenni.

Találd meg az okát!

Egy gyerek egészen banális okok miatt is agresszívvá válhat: éhes, szomjas, fáradt, vagy egyszerűen csak túl sok inger érte egyszerre. Amikor azonban egy kisgyermek egyik napról a másikra kezd agresszíven viselkedni, mely megjelenhet szavakban és tettekben egyaránt, annak általában van valamilyen kiváltó oka.

A gyermeki agresszivitást kezelni kellForrás: Shutterstock

Ez lehet egy kistestvér születése, új óvó néni érkezése, vagy épp a családban lappangó negatív érzelmek tünete is. Lehet, hogy te nem mondod ki, de egy gyerek érzi, ha anya, vagy apa hetek óta feszült, kevesebb figyelem jut rá, halk veszekedések törik meg álmát éjszakánként. Amennyiben ez már nem kezelhető családon belül, érdemes szakember segítségét kérni. A körzetes pedagógiai szakszolgálat, gyermekjóléti, vagy családsegítő központok térítésmentesen biztosítanak pszichológust.

Természetesen beszélhetünk életkori sajátosság során fellépő agresszivitásról is. Egy pár éves gyermek, még nem képes érzelmeit minden esetben kordában tartani, egocentrikus világképébe abszolút belefér, hogy valakit megrúgjon, megharapjon azért, hogy az odaadja neki a kiszemelt játékot. Ez az a kor, amikor a jó és rossz között nehezen tesz különbséget, és ekkor nagyon fontos, hogy ne csak büntesd, hanem el is magyarázd neki, miért volt helytelen az, amit tett, vagy épp mondott. Próbálj az érzelmeire hatni.

Nagyon szomorú vagyok amiatt, hogy megütötted a testvéredet. Ez nem volt kedves dolog. Nézd meg, sír, mert fáj neki. Én sosem ütöttelek meg, mert szeretlek, és nem akarom, hogy fájjon neked.  

Az agresszió lehet egy kistestvér születése vagy a családban lappangó negatív érzelmek tünete isForrás: Shutterstock

Minden esetben kérdezd meg, hogy miért tette. Ha a válasza az, hogy mert elvette a játékát, ő ütötte meg először, mindig vezesd rá arra, hogy ebben az esetben mi lett volna az elvárt viselkedés. Vedd rá, hogy beszéljen az érzéseiről, és hogy inkább ezt kommunikálja a másik felé egy ilyen szituációban, és adj neki tanácsot. Minden esetben légy megértő, számodra akár milyen banálisnak is tűnik az ok. Sőt, ha a testvér elég nagy – nem kisbaba még – akkor ezt közösen beszéljétek meg. Hiszen az ő magatartása sem volt megfelelő.

Szomorú lettél, mérges? Megértem, hiszen ez a te kedvenc kisautód, ő pedig nem kérdezte meg, hogy elveheti-e. De szeretitek egymást, akit szeretünk, azt nem bántjuk. Mondd el neki, hogy mit éreztél, amikor szó nélkül kivette a kezedből! Legközelebb próbáld meg visszakérni, vagy adj neki cserébe valami mást, amivel épp nem játszol.  

Emeld ki az adott szituációból

Vannak olyan helyzetek – például játszótéren -, amikor a gyerekek hirtelen és a szülő számára váratlanul válnak agresszívvá. Amikor látod, hogy a gyereked megüt egy másikat, nem elég a távolabb lévő padról odakiáltani neki, hogy „Mit csinálsz? Fejezd be és kérj tőle bocsánatot!". Minden esetben oda kell menni, le kell a gyermekhez ülni, guggolni és a fentiekben foglaltak szerint beszélni vele. Meg kell értenie, hogy amit tett az rossz, és azt is, hogy miért rossz. Ha ellenkezik, kiabál veled, el akar rohanni, nem lehet vele beszélni, egyszerűen fogd meg a kezét, gyengéden, de határozottan vidd el egy nyugodtabb helyre – például egy távolabbi padhoz –, ültesd le és adj neki 12 percet arra, hogy lenyugodjon. Az ingerszegényebb környezet meg fogja tenni a hatását és lehetőséget teremt a már említett beszélgetésre.

Az agresszív gyereket ki kell emelni a szituációból és meg kell vele beszélni a történteketForrás: Shutterstock

Amiket sose tégy:

• Ne „add vissza”! Ha visszaharapod, azzal mégis mit tanítasz neki? Agresszív viselkedésre agresszív választ kap, melyből ő csak annyit fog leszűrni, hogy az erősebbnek van igaza.

• Ne veszítsd el a fejed! Sose kezdj el vele kiabálni, ne alázd meg mások előtt, még véletlenül se üsd meg, és a szobájába se küld be csak úgy, büntetés gyanánt. Ezekkel egyrészt ismét az agresszivitás létjogosultságát erősíted meg benne, másrészt nem érsz el velük célt. A viselkedése nem fog változni, csak még frusztráltabbá válik. Ezekkel a módszerekkel nem neveled, hanem megfélemlíted őt.

Akármilyen jellegű, egy agresszív gyermek komoly fejtörést okoz a szüleinek. Ne feledd azonban, hogy kitartó és következetes neveléssel, elérheted a helyes magatartást. Sose vond kétségbe saját szülői kompetenciádat, ne add fel, ne törj össze. Ha úgy érzed, te már minden tőled telhetőt megtettél, és mégsem változott semmi, vidd el a kicsit pszichológushoz. Ez nem szülői kudarc, ellenkezőleg. Csak a felelős anyák és apák képesek felismerni saját korlátaikat, és tenni a kialakult negatív helyzet megoldásáért.

#1 Dr.BauerBela

---

„Segítség, agresszív a gyerekem!” – Kezeld, különben véged lesz

 

 

Ez a cikk 346 napja friss?lt utolj?ra. A benne szerepl? inform?ci?k a megjelen?s idej?n pontosak voltak, de m?ra elavultak lehetnek.

Amikor egy gyerek agresszíven viselkedik a szüleivel, a kortársaival, vagy épp a játékaival, sok szülő megrémül. Ha nem otthon látja, akkor vajon miért „ilyen”? Ez a probléma, komoly konfliktusforrás, nem csupán közösségben, de családon belül is.

A gyermeki agresszivitást kezelni kell, hiszen, ha a gyermek rájön, hogy ezzel az eszközzel a kezében eléri a céljait – hiába kap utána büntetést – bizony használni fogja. Ez nem keverendő össze a hisztiközben eldobált játékokkal, de hasonló módon lehet ellene tenni.

Találd meg az okát!

Egy gyerek egészen banális okok miatt is agresszívvá válhat: éhes, szomjas, fáradt, vagy egyszerűen csak túl sok inger érte egyszerre. Amikor azonban egy kisgyermek egyik napról a másikra kezd agresszíven viselkedni, mely megjelenhet szavakban és tettekben egyaránt, annak általában van valamilyen kiváltó oka.

A gyermeki agresszivitást kezelni kellForrás: Shutterstock

Ez lehet egy kistestvér születése, új óvó néni érkezése, vagy épp a családban lappangó negatív érzelmek tünete is. Lehet, hogy te nem mondod ki, de egy gyerek érzi, ha anya, vagy apa hetek óta feszült, kevesebb figyelem jut rá, halk veszekedések törik meg álmát éjszakánként. Amennyiben ez már nem kezelhető családon belül, érdemes szakember segítségét kérni. A körzetes pedagógiai szakszolgálat, gyermekjóléti, vagy családsegítő központok térítésmentesen biztosítanak pszichológust.

Természetesen beszélhetünk életkori sajátosság során fellépő agresszivitásról is. Egy pár éves gyermek, még nem képes érzelmeit minden esetben kordában tartani, egocentrikus világképébe abszolút belefér, hogy valakit megrúgjon, megharapjon azért, hogy az odaadja neki a kiszemelt játékot. Ez az a kor, amikor a jó és rossz között nehezen tesz különbséget, és ekkor nagyon fontos, hogy ne csak büntesd, hanem el is magyarázd neki, miért volt helytelen az, amit tett, vagy épp mondott. Próbálj az érzelmeire hatni.

Nagyon szomorú vagyok amiatt, hogy megütötted a testvéredet. Ez nem volt kedves dolog. Nézd meg, sír, mert fáj neki. Én sosem ütöttelek meg, mert szeretlek, és nem akarom, hogy fájjon neked.  

Az agresszió lehet egy kistestvér születése vagy a családban lappangó negatív érzelmek tünete isForrás: Shutterstock

Minden esetben kérdezd meg, hogy miért tette. Ha a válasza az, hogy mert elvette a játékát, ő ütötte meg először, mindig vezesd rá arra, hogy ebben az esetben mi lett volna az elvárt viselkedés. Vedd rá, hogy beszéljen az érzéseiről, és hogy inkább ezt kommunikálja a másik felé egy ilyen szituációban, és adj neki tanácsot. Minden esetben légy megértő, számodra akár milyen banálisnak is tűnik az ok. Sőt, ha a testvér elég nagy – nem kisbaba még – akkor ezt közösen beszéljétek meg. Hiszen az ő magatartása sem volt megfelelő.
Szomorú lettél, mérges? Megértem, hiszen ez a te kedvenc kisautód, ő pedig nem kérdezte meg, hogy elveheti-e. De szeretitek egymást, akit szeretünk, azt nem bántjuk. Mondd el neki, hogy mit éreztél, amikor szó nélkül kivette a kezedből! Legközelebb próbáld meg visszakérni, vagy adj neki cserébe valami mást, amivel épp nem játszol.  

Amiket sose tégy:

• Ne „add vissza”! Ha visszaharapod, azzal mégis mit tanítasz neki? Agresszív viselkedésre agresszív választ kap, melyből ő csak annyit fog leszűrni, hogy az erősebbnek van igaza.

• Ne veszítsd el a fejed! Sose kezdj el vele kiabálni, ne alázd meg mások előtt, még véletlenül se üsd meg, és a szobájába se küld be csak úgy, büntetés gyanánt. Ezekkel egyrészt ismét az agresszivitás létjogosultságát erősíted meg benne, másrészt nem érsz el velük célt. A viselkedése nem fog változni, csak még frusztráltabbá válik. Ezekkel a módszerekkel nem neveled, hanem megfélemlíted őt.

Akármilyen jellegű, egy agresszív gyermek komoly fejtörést okoz a szüleinek. Ne feledd azonban, hogy kitartó és következetes neveléssel, elérheted a helyes magatartást. Sose vond kétségbe saját szülői kompetenciádat, ne add fel, ne törj össze. Ha úgy érzed, te már minden tőled telhetőt megtettél, és mégsem változott semmi, vidd el a kicsit pszichológushoz. Ez nem szülői kudarc, ellenkezőleg. Csak a felelős anyák és apák képesek felismerni saját korlátaikat, és tenni a kialakult negatív helyzet megoldásáért.

Emeld ki az aVannak olyan helyzetek – például játszótéren -, amikor a gyerekek hirtelen és a szülő számára váratlanul válnak agresszívvá. Amikor látod, hogy a gyereked megüt egy másikat, nem elég a távolabb lévő padról odakiáltani neki, hogy „Mit csinálsz? Fejezd be és kérj tőle bocsánatot!". Minden esetben oda kell menni, le kell a gyermekhez ülni, guggolni és a fentiekben foglaltak szerint beszélni vele. Meg kell értenie, hogy amit tett az rossz, és azt is, hogy miért rossz. Ha ellenkezik, kiabál veled, el akar rohanni, nem lehet vele beszélni, egyszerűen fogd meg a kezét, gyengéden, de határozottan vidd el egy nyugodtabb helyre – például egy távolabbi padhoz –, ültesd le és adj neki 12 percet arra, hogy lenyugodjon. Az ingerszegényebb környezet meg fogja tenni a hatását és lehetőséget teremt a már említett Az agresszív gyereket ki kell emelni a szituációból és meg kell vele beszélni a történteketForrás: Shutterstock

Amiket sose tégy:

• Ne „add vissza”! Ha visszaharapod, azzal mégis mit tanítasz neki? Agresszív viselkedésre agresszív választ kap, melyből ő csak annyit fog leszűrni, hogy az erősebbnek van igaza.

• Ne veszítsd el a fejed! Sose kezdj el vele kiabálni, ne alázd meg mások előtt, még véletlenül se üsd meg, és a szobájába se küld be csak úgy, büntetés gyanánt. Ezekkel egyrészt ismét az agresszivitás létjogosultságát erősíted meg benne, másrészt nem érsz el velük célt. A viselkedése nem fog változni, csak még frusztráltabbá válik. Ezekkel a módszerekkel nem neveled, hanem megfélemlíted őt.

Akármilyen jellegű, egy agresszív gyermek komoly fejtörést okoz a szüleinek. Ne feledd azonban, hogy kitartó és következetes neveléssel, elérheted a helyes magatartást. Sose vond kétségbe saját szülői kompetenciádat, ne add fel, ne törj össze. Ha úgy érzed, te már minden tőled telhetőt megtettél, és mégsem változott semmi, vidd el a kicsit pszichológushoz. Ez nem szülői kudarc, ellenkezőleg. Csak a felelős anyák és apák képesek felismerni saját korlátaikat, és tenni a kialakult negatív helyzet megoldásáért. #1 Dr.BauerBela

---

Az agresszivitás okai az óvodás gyermekeknél

Az agresszivitás okai az óvodás gyermekeknél

Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül az agresszivitás kérdése: egyre több az olyan gyermek, aki igen durván viselkedik társaival, irigykedik, veszekszik, stb. A szülők pedig nem tudják, hogy mi lehet ennek az oka vagy azt, hogyan oldják meg ezt a problémát. Az agresszió egy erőszakos viselkedési forma, mely arra irányul, hogy valaki egy másik személyben kárt okozzon. Ennek jelei, kezdetleges formái már gyermekkortól megfigyelhetőek: erős tiltakozás, feszültség, szorongás formájában jelentkezik. Ezek a gyermekek ellenállást tanúsítanak, támadásba lendülnek vagy éppen magukba húzódva dühöngenek és belerúgnak pl.: társukba vagy a játékokba – titokban.

Az agressziónak számos oka lehet: ezek leginkább a családi háttérből fakadnak. A gyermeki agresszió egy elhárító mechanizmus a félelem, a fenyegetettség ellen. Félelmet és fenyegetettséget pedig több minden kiválthat belőlük:

- ha hiányzik a családi melegség: ebben az esetben a gyermek nem érzi magát védettnek, nem bízik senkiben, fél a csalódástól

- ha elhanyagolják: ha nem figyelnek megfelelően a gyermekre, akkor frusztrálttá válik, csalódik, önmagára hagyatkozva képtelen megfelelően fejlődni

- ha nem értjük meg, mi zajlik bennük és mit szeretnének közölni: így egyedül érzi magát és dacolni kezd, ami agresszióba válthat

- ha egy rossz példát kezd utánozni: a kisgyerek számára szüleik jelentik a példát. Minél korábban kezdik el utánozni szüleiket, a környezetükben élőket, annál mélyebben épül bele fejlődő személyiségükbe a nagyok viselkedése, modora, vélemény nyilvánítása, beszédstílusa. Ha agressziót lát egy kicsi gyerek a családban, úgy érzi és gondolja, hogy ez a helyes modell és ezt kell neki is tenni, követni

- ha szóbeli erőszak éri: a gyermek ilyenkor elutasítva, megszégyenítve, bűnösnek érzi magát. A kicsi gyerekek érzékeny műszerként reagálnak a körülöttük lévő dolgokra, történésekre. Különösképp, ha azok szüleiktől – a legszeretettebb emberektől érkeznek. Ezért nagyon nagy a mi felelősségünk gyermekeink nevelésében!

- a mértéktelen médiafogyasztás is okozhat agressziót: külső hatást jelent a televízió és a számítógép. Egy olyan külső hatást, melyre a gyermek mintaként tekint és utánozza azt. Ha túl sok agressziót lát a tv-ben, akkor ő maga is agresszívvá válhat.

Az agresszivitás orvosolható, csak az a fontos, hogy megfelelő példát mutassunk a gyermekünk számára! Magánóvodában mindezekre sokkal inkább tudnak figyelni a pedagógusok, a kis létszámú csoportokban több odafigyelést, megértést, törődést kap minden gyermek! Ma már a legtöbb felnőtt érzi azt, hogy a gyermekek ebben a világban túl sok negatív hatásnak vannak kitéve. A gyermekekre pedig nemcsak a család, az óvoda, hanem a külvilág is hatással van. A kisgyermek a tárgyi, természeti környezetből szerzi mindennapi tapasztalatait, benyomásait éss a negatív élményeket is! Ezen negatív hatások ugyanúgy befolyással bírnak a személyiségfejlődésre, a magatartás alakulására, mint a gyermek társas kapcsolataira, énképének kialakulására és későbbi életvitelére. Szülőként ezért is próbáljuk meg óvni minden negatív dologtól gyermekünket. Mélyen elgondolkodtató kérdés azonban, hogy mennyire helyes dolog ez?

A 3-6 év közötti gyermekek igen nagy változáson mennek keresztül az óvodai évek során mind fizikailag, mind érzelmileg. Az érzelmi fejlődés pedig a legintenzívebb ebben az életszakaszban, ezért nagyon fontos, hogy minél több pozitív élményben legyen részük. Ezért nagyon fontos, hogy ebben az életkorban a minimálisra csökkentsük a feléjük irányuló negatív hatásokat. Igenis nagyon sok olyan negatív hatás érheti őket, melyet szülőként képesek vagyunk visszafogni: gondoljunk csak a durva beszédmodorra, az értékek nélküli felnőtt megnyilvánulásokra és az érzelmi eltávolodásra. Ha figyelünk rájuk, türelmet, időt és energiát szánunk arra, hogy kommunikáljunk gyermekünkkel, akkor csökkenthetjük bizonytalanságát, érzelmi labilitását és segíthetünk megoldani a benne zajló konfliktusait.

Sajnos bármennyire is figyelünk arra, hogy gyermekünket otthon semmilyen negatív hatás ne érje, minden külvilágból érkező negatívumot nem tudunk ”kizárni” sem szülőként, sem pedagógusként gyermekeink óvása érdekében. Valódi szeretettel viszont képesek vagyunk figyelni rájuk, meghallani, megérezni gondjaikat és segíteni őket. Lehetőségünk van tenni gyermekeink érdekében a negatív benyomások ellen! Elég ha csak apró szokásokat alakítunk ki, otthoni szabályokat tartanunk be, türelmesek, figyelmesek vagyunk és szeretettel közelítünk gyermekünk felé. Szülői és pedagógus összefogással, közös értékteremtő neveléssel sikerülnie kell, ahol a nevelés- oktatás központja maga a gyermek, ahol figyelünk rájuk, beszélgetünk velük, engedjük játszani és megtanítjuk tanulni, élni őket értékeink szerint. Ez esetben nem kell majd félelemmel arra gondolni; hogy védjem meg gyermekem a (kül)világtól!?

A magánóvoda számos előnye mellett egyik fő szempont, hogy a szülők sokkal inkább tudnak kommunikálni a pedagógusokkal!

Amennyiben az Ön gyermekénél is tapasztalhatóak az agresszivitás különböző jelei, kérdését itt felteheti. Válaszommal igyekszem hasznos tanácsokkal szolgálni, amely akár más érintett szülőnek is segíthet.

#1 Dr.BauerBela

---

Vekerdy Tamás – agresszív gyerek?

Vekerdy Tamás szerint az agresszív gyerek kudarcos és frusztrált. Az agressziót mozgással le nem vezetett frusztrációk okozzák. Erről a témáról több írást is olvashatsz itt.>>

2016. július 12.
szerző:
csodasuli

Oszd meg mással is!

Sok manapság az erőszakos, agresszív gyerek, fiatal, jóval több, mint régebben. Nap, mint nap ezt hallhatod. Te is így látod?
Vekerdy Tamás gyermekpszichológus szerint a dolog nem ennyire egyértelmű, hiszen “az igazság mindig két, vagy többarcú. Korunk gyermekei agresszívabbak is, meg nem is elődeiknél.”
A népszerű pszichológus meggyőződése, hogy az agresszivitás nem más, mint ki nem élt aktivitás. A  gyermekben felalmozódott frusztráció aktivitási kényszert vált ki, amely – ha a gyereknek nincs módja levezetni azt – agresszivitásban robban ki.
Vekerdy szerint a világ az elmúlt 200 évben többet változott, mint az azt megelőző 2000 évben. A változások nyomán kialakult életforma egy sor frusztrációt termel újra, meg újra, és nehezen feldolgozható terhet ró a ma gyermekeire.
Az életkörülmények változása, a városi. nagyvárosi lét eleve korlátozást jelent a természeténél fogva örökmozgó gyermekre. Régebben jóval többen voltak azok a gyermekek, akik kedvük szerint, szabadon rohangálhattak a természetben. A kicsik mozgása ma leginkább az iskolaudvarra, játszóterekre korlátozódik. Már az óvodában elvárás a csoportfoglalkozásokon való részvétel, aztán az iskolában minimum napi öt-hat, a felső tagozatban esetleg még több 45 perces órát kell végigülnie.
A benne felgyülemlő indulatok kiélésére, “kirohangálására” tehát mind kevesebb alkalma van.

A gyermeki frusztrációk forrásai

• a kicsi mozgását, játékát túlszabályozó óvodák
• versengésre épülő, teljesítmény központú oktatási rendszer
• a teljesítmény központú rendszerben jegyekben mérhető  teljesítmény követelő szülő
• a napi rohanás gondjaival, a szülők saját frusztrációjával terhelt, örömtelen családi együttlétek
• tv, videó, tömegkommunikáció

Már az óvoda is csökkenti a kisgyerek mozgáslehetőségét, akadályozza az esetleges agresszív indulatok levezetését

Vekerdy Tamás arra figyelmeztet, hogy óvodában még játszani kellene hagyni a gyerekeket, hiszen ebben a korban a kicsik még leginkább az anyjukkal a családjukkal szeretnének lenni. Az óvoda bezártságot, kevés aktivitást, még kevesebb mozgást jelent a gyermek számára. Jó néhány olyan óvoda van, ahol – igaz fakultatív alapon – de már számolni is tanítják a gyerekeket.
Bár az iskolaérettséget szakemberek vizsgálják. Vekerdy Tamás szerint azonban még az iskolában viszonylag jól teljesítő gyerekek esetében is igaz, hogy az óvodából kikerülő gyerek az iskolában elvárt és kötelező magatartásra még nem érettek. Legalább két évre volna szükségük, hogy aktív mozgásban fejlődjenek. Ehelyett, hogy napi öt-hat órára beülnek az iskolapadba, ahol attól kezdve a lexikális tudásukat és a verbális érettségüket, matematikai készségüket osztályozzák a tanárok.

Inkompetens iskolarendszer

A mai oktatási rendszer és az alaptanterv teljesen figyelmen kívül hagyja az életkor sajátosságait – véli Vekerdy Tamás.
A kamaszodó gyermekkel szemben az iskolában támasztott elvárások köszönő viszonyban sincsenek azokkal a fiziológiai-élettani tényekkel, amelyeket a tudomány már réges-régen ismer. A pubertás környékén – 14 éves kor táján – a fiziológiai lustaság jellemzi a gyermek testét, szellemét. A tantervi elvárás éppen ebben az időszakban követeli meg tőle a maximumot. (Különösen most, hogy a középiskolai oktatás átalakítása nyomán a 14 éves korban elkerülhetetlen iskolaválasztás könnyen lehet, hogy egy életre behatárolja a gyermek jövőjét.) A sok esetben borítékolható kudarcélmény, a lefojtott indulatok óhatatlanul agresszív magatartásba torkollhatnak.
Vekerdy nagyon nem ért egyet a mai iskolarendszer módszerével, amely azt keresi, mi az, amit a gyerek nem tud. Ez alapjaiban elhibázott és magában hordozza a kudarc miatti frusztrációk halmozódását, az agresszív indulatok felerősödését a gyerekben.
Valamiben minden gyerek jó, és ha ezt meg tudja mutatni, elégedettebb, öntudatosabb, boldogabb lesz tőle. Az önbizalom az iskolai teljesítményét is javítja,(esetleg még a lexikális tudást igénylő tárgyakból is megtáltosodik),és – ami nagyon fontos – csökkenti a frusztráltság érzését, és az agresszióra való hajlamát is.
Vekerdy Tamás a kompetitív (versengésen alapuló) állami iskolarendszer helyett, a kooperatív (együttműködő) alternatív iskolát tartaná ideálisnak.

A bizonyítvány centrikus szülő frusztrálja a gyereket

A szülő az iskolával szemben a gyermeke pártján álljon. Ne higgye el, hogy gyengék a képességei. Pozitív elfogultsággal kell a gyermek felé fordulni.
Ha gyengébbek a jegyei annak számos oka lehet, az okokat kell felderíteni. A gyermek számára egyébként is az volna az ideális, ha saját tempója szerint fejlődhetne az iskolában. Érzelmi biztonságot kell kapnia a családban akkor is, ha az iskolában gyenge jegyeket kap. Az egyik legnagyobb hiba, amit egy szülő elkövethet, hogy azt érezteti gyermekével, csak a jegyei alapján ítéli meg őt.
Ez jóvátehetetlenül frusztrálja a gyereket, növeli benne az agresszív hajlamot és esetleg egy életre elveszi a kedvét a tanulástól.

Az érzelmi biztonság és az elfogadás nem pótolható

Vekerdy Tamás szerint az elfogadás kérdése már a magzati korban felmerül. A gyermeknevelés során újra és újra felmerülő kérdés az érzelmi biztonság testi és lelki értelemben egyaránt. Ha a gyerek ezt megkapja, lassan megtanul személyes érzelmeket kapni, adni és viszonozni. Mindez természetes módon tompítja a környezetéből óhatatlanul érkező agresszív, a kisgyerek számára félelmetesnek tűnő jeleket.
A szülőnek a gyermek életének minden szakaszában tudnia kell(ene) úgy viszonyulni csemetéjéhez, hogy éreztesse vele: úgy szereti őt, ahogy van, és különlegesnek, egyedinek, fontosnak tartja őt. Ez érzelmi biztonságot nyújt számára akkor is, ha kudarcok érik, hiszen tudja, hogy van hová “visszamennie”, van ahol érzelmileg feltöltődhet.
Lehet, hogy a szülő nagyon elfoglalt, lehet, hogy a gyermek sokat van egyedül. Ilyen élethelyzetek sajnos vannak. Nagyon fontos azonban, hogy amikor a szülő mégis ott van, az együtt töltött idő minden percében éreztesse gyermekével, hogy érdekli, amit mond, amit mutat. Adjon érdemi válaszokat a gyerek kérdéseire.

Televízió, mozgó képek –  csak iskolás korúaknak, szülői felügyelettel

A gyereknek hatalmas a képéhsége. Képekben dolgoz fel mindent, amit megtud a külvilágról, még saját érzéseit, gondolatait is. Ha a szülő mesél neki, állandóan újra és újra elképzeli a hallott történéseket. Ugyanez történik játék közben is.
Televíziózás, videózás közben azonban egy készen kapott, külső kép jelenik meg. A gyerek nem tud különbséget tenni a saját maga által kreált, illetve a vetített filmekben megjelenő kép között. Egy időre megnyugszik, majd – ezt bizonyára minden szülő észrevette –  izegni-mozogni kezd, felugrál, fel-felkiált, nő benne a feszültség, fokozódnak benne az agresszív indulatok. Vekerdy Tamás szerint ez még akkor is így van, ha a gyerek egy szép természetfilmet néz. A gyerekben ugyanis leállt a belső képkészítés, közben azonban filmen gyorsan pereg a cselekmény, áradnak rá feldolgozatlanul a külső képek, szokatlan, értelmezhetetlen ingerek.
Vekerdy a kompromisszum híve. Tiltani a televíziót nem érdemes, lehetőleg azonban iskolás kor előtt még ne nézzen a gyerek televíziót. Javasolja azt is, hogy utána is inkább csak egy-egy kiválasztott műsort nézzen a kisiskolás, limitált időben. Még egy fontos tanácsot hozzá tesz: ha mód van rá, ezt a kiválasztott műsort is együtt nézze a gyerek valamelyik szülővel.
Ha érdekesnek találtad az írást, még több hasonlót olvashatsz az Életrevaló Gyerek magazinban!
#1 Dr.BauerBela

---