Elsősorban
gyermekekben fellépő fertőző betegség, mely heveny duzzanatot és
bőrpírt okoz a szemhéjon és környékén (cellulitis periorbitalis) vagy a
szemüreg képleteiben és a periorbitalis bőrön (cellulitis orbitalis).
A
periorbitalis cellulitis jóval gyakoribb (a betegek 85-90%-a) mint az
orbitalis cellulitis és gyakrabban fordul elő 5 év alatti gyermekekben,
míg az orbitalis cellulitis az 5 évnél idősebb gyermekekben gyakoribb.
Kóreredet és gyakoriság
A
szemüreg és környékének kötőszövetes gyulladását okozhatják külső
fertőző gócok (pl. seb vagy rovarcsípés), a szervezeten belüli fertőző
góc (pl. melléküregek gyulladása) vagy baktérium szóródása a vérárammal.
A Haemophilus influenzae B elleni vaccinatio széles körű
elterjedése előtt ez volt a bacteriaemiából származó esetek leggyakoribb
kórokozója (kb. 80%) és ma is az a nem oltott populatiókban. A maradék
20%-ban többnyire Streptococcus pneumoniae a betegség kórokozója. A Hib ellen oltott betegekben is a S. pneumoniae a leggyakoribb kórokozó. A külső fertőző forrással kapcsolatban leggyakrabban szóbajövő kórokozók a Staphylococcus aureus és a Streptococcus pyogenes,
de ezek csak ritkán tenyésznek ki a vérmintából. Általában a szemüreg
és környéke kötőszövetes gyulladásainak alig 33%-ában azonosítható
vérből a kórokozó baktérium.
A
cellulitis leggyakrabban a fertőzött ethmoidealis rostasejtek vagy a
környező bőr gyulladásának közvetlen ráterjedése révén alakul ki. A
fertőzés terjedését mely bármely irányt vehet, elősegíti a kiterjedt
szem körüli visszér hálózat, mivel ezek a venák átszelik a szemhéjat és
az ethmoidealis sinusokat. A helyi gyulladás visszér- vagy
nyirokér-elzáródást is eredményezhet, a fertőzés helyétől távol eső
területek duzzanatával.
Panaszok és tünetek
A
szemüreg és környéke kötőszövetes gyulladásának első jele rendszerint a
szemhéjak duzzanata és pirossága, az esetek több mint 90%-ában csak az
egyik oldalon. A betegek körülbelül 33%-ában sérülés vagy helyi
fertőzésre utaló tünetek szerepelnek a kórelőzményben, függetlenül
attól, hogy a kórokozó kitenyésztése sikerült-e. A gyermekek kb. 75%-a
lázas, mely főleg bacteriaemia esetén magas; mintegy 20%-ban van
orrfolyás; és ugyancsak 20%-ban kötőhártya gyulladás. A periorbitalis
cellulitis chemosissal járhat, míg az orbitalis folyamatra a
szemidegbénulás (ophthalmoplegia), a szemgolyó kidülledése (proptosis),
szemfájdalom vagy a látásélesség csökkenése utal.
A
leggyakoribb szövődmény az arteria centralis retinae vagy a retina vena
thrombosisa és a retina ischaemiás károsodása, mely a megnövekedett
szem belnyomás következménye. Koponyán belüli szövődmények akkor
fordulnak elő, ha a fertőzés túllép a szemüregen; ilyenek az epiduralis,
subduralis, vagy agyi tályogok; a sinus cavernosus vagy a kérgi
visszerek rögösödése; és a bacterialis agyhártyagyulladás.
Diagnózis
A
szem vizsgálatával tájékozódunk a szemgolyó helyzetéről, a
szemmozgásokról és a látásélességről. Mivel a szemhéj duzzanata miatt a
szemgolyó megtekintéséhez gyakran szükséges szemhéjemelő kanál
használata, hacsak lehet, szemész segítségét kérjük. A 265-6. Táblázat
felsorolja
a szemüregi és környéki cellulitis tüneteit és a különböző súlyosságú
szemüregi szövődményeket. A proptosis iránya utalhat a gyulladás
helyére; pl. a homloküreg felől ható nyomás a szemgolyót előre és lefelé
dülleszti, az ethmoidealis rostasejtek felől ható nyomás pedig oldalra
és előre. Amennyiben a szem vizsgálatakor proptosist, többnyire
fájdalmas opthalmoplegiát, vagy látásélesség csökkenést nem észlelünk,
ez a bőrben elhelyezkedő góc felé kell hogy irányítsa a figyelmet. Ha
nem láthatók bőrsérülés vagy helyi fertőzés jelei, melléküreg
gyulladásra kell gondolni.
A
haemocultura a betegek kb. 33%-ában pozitív, a többi laboratóriumi
vizsgálat azonban kevéssé segíti a kórisme megállapítását. Hasznos a
melléküreg-röntgen az egy éven felüli gyermekekben sinusitis
kórismézésére, de általában nem teszi lehetővé a septum előtti és
mögötti folyamatok elkülönítését. Ha a szemüreg érintettségére van
gyanú, CT-vel ítélhető meg legjobban a melléküregek érintettsége, a
csonthártyát előemelő folyamat, és az intraorbitalis cellulitis vagy
tályog kialakulása. A CT-t azonnal el kell végezni, amint a leoltásokat
bacteriologiai tenyésztésre levettük és az antibiotikum kezelést
megkezdtük.
Differenciáldiagnosztikailag
a szemhéj duzzanatát és erythemáját okozhatja még sérülés, rovarcsípés,
allergiás reakció és daganat. Egyéb gyulladásos betegségek (pl. árpa,
könnytömlőgyulladás, könnymirigygyulladás, kötőhártyagyulladás)
elhelyezkedésük és megjelenésük alapján általában megkülönböztethetők.
Kezelés
A
gyermekek kórházi felvételt és azonnali kezelést igényelnek. A szemüreg
vagy valamelyik melléküreg sebészi drainálásának javallatáról mielőbbi
szemészeti és fül-orr-gégészeti consilium alapján kell dönteni. Az
egyértelmű külső fertőző forrásból származó váladékot fessük meg Gram
szerint és küldjük tenyésztésre, majd mind Staphylococcus aureus-ra, mind Streptococcus pyogenes-re
ható antibiotikummal kezdjük el a kezelést. Amennyiben nincs
nyilvánvaló külső fertőző góc, vérmintát vegyünk tenyésztésre, és H. influenzae B típus és Streptococcus pneumoniae
elleni kezelést kezdjünk. Külső fertőző góc hiányában egy év alatti
gyermekben gerinccsapolást végezzünk. Mivel rendszerint nehéz biztosan
meggyőződni arról, hogy nincs külső fertőző forrás, érdemes liquort és
vért venni leoltásra, és H. influenzae B típusra és Gram-pozitív
aerobokra egyaránt ható antibiotikum (cefuroxim vagy ceftriaxon,
nafcillinnel, vagy clindamycinnel együtt, esetleg chloramphenicol és
nafcillin) adását meg kell kezdeni. Ha a központi idegrendszer
érintettsége is felmerül, a ceftriaxon önmagában vagy chloramphenicol és
nafcillin kombináció megfelelő kezelés, amíg a tenyésztések eredménye
megérkezik.
a szemüreg celulitisze
periobitális szemfertőzés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése