Gondolatok:mítoszok
|
Vagy csak jobban, mint a másik szülő? Vannak nagy igazságok és még nagyobb mítoszok... Pedig az anyjához való viszony életre szólóan meghatározza a gyermek személyiségét.
Jól működő, boldog családból többnyire kiegyensúlyozott emberek kerülnek ki, míg a zaklatott vagy rideg háttér bizalmatlanná, befelé fordulóvá teszi az utódokat. Ezt tudjuk.
A magatartáskutatás viszonylag új területe az anya-gyerek kapcsolat, illetve a kapcsolat következményeinek vizsgálata. Utánanéztünk, mi lehet igazság és mi csak mítosz.
Az ösztönös anyai szeretet
Mítosz. Valójában a csecsemővel való törődés hívja elő, hiszen az újszülött hamar felismeri anyja arcán az öröm, a harag, a szomorúság, a meglepetés, a félelem és az undor jeleit, és reagál azokra. A hathetes kisbaba és anyja viszonyának minősége tudományos módszerekkel mérhető.
Az első két évben alakul ki a kötődés képessége
Állami gondozottaknál figyelték meg: a gyerek korán megtanulja, hogy az ide-oda való intézeti helyezgetésekkel újra és újra elszakítják szeretett gondozójától. Ezért inkább meg sem kedvel senkit, nehogy ismét csalódás érje.
Kapcsolat nem teremthető a mások őszinteségébe vetett hit nélkül
A bizalmatlan, kötődésre képtelen ember magányos, rosszul érzi magát. Egy jól működő családban a gyerek tudja: a szülő indulatát, hangos szavát is szeretet, aggódás gerjeszti.
A gyereknevelésében lényeges a szülői jelenlét
Óriási csapda a kérdés: karrier vagy gyerek? Pedig egyre több a menedzser típusú házaspár: idő híján anyagi javakkal próbálják pótolni a szeretetet, a törődést.
Egyszerre több élethelyzetben kell megfelelni
A szülői és házastársi szerep viszonylag könnyen összehangolható. Szülőként és munkavállalóként már nehezebb helytállni. Amit elmulasztanak megadni a gyereknek kétéves koráig, az később nem pótolható. Igaz, a szakmai előmenetelt is fiatalon kell megalapozni. Nők életében gyakori ez a szerepkonfliktus.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése