A gyermeknevelés útvesztői

Gondolt már arra, hogyan legyen csak elég jó szülő?

Vajon jól csinálom? Nem követek el hibát? És ha elkövetek, hogyan fogom kijavítani? Ki tudom javítani egyáltalán? Nem okozok maradandó lelki károsodást a gyermekemnek azzal, amit teszek, vagy azzal, amit időnként gondolok? Húsz év múlva, felnőttként, mit fog a fejemhez vágni? Mit rontok el? Mit csinálok rosszul? És van a gyereknevelésben olyan, amit jól csinálok?

Vajon elég jó szülő vagyok?

Szülőként valószínűleg mindannyiunk fejében megfordultak már egyszer-kétszer ilyen, vagy ehhez hasonló kérdések. Amikor felmerülnek bennünk, egy darabig még rágódunk rajtuk, mit is tudnánk rá válaszolni. Akadnak olyan kérdések is, amelyek elég gyakoriak, néha egész kis belső párbeszédet, vagy akár saját „házi” prédikációt tarthatunk magunknak. Hogyan csinálhatnám jól, vagy még jobban, de legalábbis úgy, hogy a legkevesebbet ártsak, és a legtöbbet használjak a gyermekemnek a neveléssel.

Mindenki szeretne elég jó szülő lenni

Titkon (vagy bevallottan), mindannyian szeretnénk a legtöbbet kihozni a gyermekünkből, amit csak lehet és ő is enged. Hogy amikor felnő, nyugodt szívvel dőlhessünk hátra: mindent megtettünk, ami lehetséges volt, és mindent megadtunk, amire képesek voltunk. Mindent megkapott tőlünk, amire szüksége volt.

De ez sokszor nem is olyan egyszerű, mint hinnénk. Sőt!

Valószínűleg mindannyiunkat, akik szülők vagyunk, vagy szülővé váltunk, foglalkoztattak már hasonló kérdések: vajon elég jó szülő vagyok? Vajon képes vagyok mindent megadni a gyermekemnek, amire szüksége van? Vajon tudom egyáltalán pontosan, hogy neki mire van szüksége, és én azt adom neki?

Ezeket a kérdéseket a mai változó, gyorsuló, stresszel terhelt világunkban egyáltalán nem olyan egyszerű megválaszolni.

Szülőnek lenni nem mindig egyszerű

Szülőnek lenni hogyan is lehetne egyszerű? Honnan tudhatnánk ma, hogy 10 vagy 20 év múlva hogyan változik meg a világ körülöttünk? Mi lesz az akkori értékrend, mi szerint fognak élni a fiatalok, vagy akár mi magunk is? Mik lesznek az akkor divatos, vagy keresett szakmák, milyen lesz az emberek érdeklődése? Egyáltalán, mire készítsük fel a gyermekünket, milyen világban fog felnőttként élni, és mi fogja jelenteni számára a kapaszkodót, a biztos pontot abban a világban?

Régen és ma. Hogyan változott a gyermeknevelés?

Talán könnyebb lehetett szülőnek lenni az elmúlt évszázadokban. Ott voltak a hagyományok, a szokások, amik szerint a gyereket nevelni kellett, és a nagycsalád, amely meghatározta mindezeket. Nem nagyon volt szükség egyéni gondolatokra, vagy érzésekre a gyermeknevelés terén. Mindent úgy csináltunk, mint az elődeink sok száz éven át. Biztonságban voltunk. És mi a helyzet manapság?

Ma, amikor már nem befolyásolnak minket a hagyományok, kikérjük magunknak, hogy úgy neveljük a gyermekeinket, mint elődeink sok száz éven át, vagy akár csak a szüleink neveltek minket. Sokkal szabadabbak lettünk. Szabadabbak, változatosabbak és sokszínűbbek az elveink, egyéni elképzeléseink és módszereink vannak. De attól, hogy végre nem kell követnünk az évszázados hagyományokat, vajon boldogabbá és kiegyensúlyozottabbá vált szülőnek lenni?

A gyermeknevelés mindenki „szakterülete”

A „gyermekneveléshez mindenki ért”. Mindenkinek megvannak a maga elképzelései, ötletei, hogyan lehet jól, vagy még jobban csinálni. Mit kell tenni egy gyerekkel, mikor így vagy úgy viselkedik, mit kell neki mondani, és hogyan. Mit mikor kell neki elmondani, és mit kell előle elhallgatnunk. Mitől kell megvédenünk őt, és mire kell rávennünk, hogy megtegye. Mi az, ami egy gyerek számára kötelező, lehetséges, vagy tiltott.

A gyerekneveléshez értenek a könyvek, tévéműsorok, tudósok és híres emberek, az óvó- és tanítónők, a szomszédaink, de még gyermektelen rokonaink egész sora is kiváló ezen a „szakterületen”. Valakinek mindig van egy okos ötlete, egy szellemes (és persze kivitelezhetetlen) jó tanácsa.

Soha annyi kért, vagy kéretlen gyermeknevelési tanács, praktika, fortély nem röpködött a levegőben a gyerekneveléssel kapcsolatban, mint mostanában. Épp ezért talán soha nem érezhették magukat olyan biztonságban a szülők, mint manapság…

#1 Dr.BauerBela

---