Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2012. november 1., csütörtök

MIBŐL LESZ A CSEREBOGÁR ??


MIBŐL LESZ A CSEREBOGÁR-MIKÉNT LETTEM GYERMEKGYÓGYÁSZ ? 

   Jómagam nem lettem volna semmi-vagy senki- Engem diákkoromban, egyáltalán nem emésztett a jövőm, igaz hogy ez a könnyed sportos., cikis életmód a szülői ház biztonsága és védelme alatt alakult igy.
                                Kisebb koromban cipész szerettem volna lenni-mindez, azért mert én hordoztam a cipőket Petrucz Feri bácsihoz a bányai úti sarki cipészhez-aki mindent tudott és mindenhez értett és mindezek, fejében még egy élő idomított fekete csókája is volt piros sipkával-no meg –stiglince-és minden olyan kellék ami egy gyermeknek vonzó lehetett,abban az életkorban..
                                Mint minden mélyen hivő vallásos asszony édesanyám papi hivatást szánt nekem. De amikor már tánciskolába jártam Csipler tánctanárnőhöz-és az ottani történéseimről/amik nem éppen üdvös dolgokról szóltak/ beszéltem Neki jó érzékkel lemondott ezen igényeiről,és veszett ügynek könyvelt el.
 Nagyon sokat szavaltam elemi  és középiskolában de a szini pályára sem éreztem semminemű vonzalmat. Olyam simi-semmi féle emberke voltam. Szüleim mégis annyi év kitűnő tanulmányi eredménye után nagyon szerették volna, ha valami felső iskolai képesítést szerzek. Igy aztán minden hivatástudat nélkül, hozzácsapódtam minden felkészülés nélkül Ponner Jancsihoz és Lenkey Ernőhöz és elmentem velük felvételezni a Temesvári Műegyetem –gépészmérnöki karára,ahonnan természetesen kirúgtak. A két mindmáig jó barátom akikkel mentem, kiváló életpályát futottak be/Ponner János a Hamburgi Műegyetem professzora, mig Lenkey Ernő a Békási vizíerőmü épitésének vezető főmérnöke-majd Svédországban egyes hidrotechnikai létesitmények megalkotója volt./Különben mindketten matematikai zsenik voltak./
                                Egy adott pillanatban,Édesanyám kijelentette hogy egy veszekedett garast sem költ rám és éppen csak hogy egy kis köménymag-levest kapok a házában ha nem emberelem meg magam.
Azonnal dolgozni kellett mennem a Szatmári bőr gyárba- Itt aztán a –dörzsölt  tímárok társaságába kerültem és ez a környezet sok gondot okozott szegény anyámnak. A kikapós élet hajnalig tartó mindenféle csapongásai gondterheltté tették.Gyakran kimaradtam de Ő mindig megvárt-megkérdezte hogy nem e vagyok éhes és minden zokszó nélkül lefektetett,akár egy óra erejéig is, de a megszokott időben felkeltett reggelit adott és elküldött munkába azzal a jelszóval/ha férfi voltál éjtszaka légy férfi nappal is./
                                Aztán egy barátom akivel együtt dolgoztunk egy építkezési vállalatnál mint napszámosok,  és ismerte kvalitásaimat is, javasolta hogy menjek felvételizni a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemre. Ha már költenek rád az –öregek –ne menj olyan szakra ahol egész életedben üres járatban vagy. Én orvosira ? /hullák,vér,halál,mindennap, csak az emberi szenvedéssel és elmúlással foglalkozni/Ez nem az én esetem.!!
                                Ismét édesanyámé volt a döntő szó-a következőket mondta az orvosi pálya az egyik legnemesebb hivatás. A társadalomban,minden hivatásnak,foglalkozásnak megvan az érzelmi vagy fizikai elviselhetőségi foka. Habár így is nehéz lesz a családnak de ezt az áldozatot vállaljuk-ha nem, menj vissza a bőrgyárba az-argentin marhabőröket –sérolni-/tisztítani-
                                Döntöttem-négy hónapig készültem a felvételi vizsgára,ami a végén sikerült. Édesanyámnak azután hogy világra hozott, ez volt a második legnagyobb öröme. Annyira már ismert, hogy ahova kerültem addigi életem folyamán mindig tisztességgel láttam el a feladataimat
                                Tehát nem voltam elhivatott gyermekgyógyász. A kezdet kezdetén nem is volt még alkalmam beilleszkedni abba a hangulatba amit egy eleven élő gyermekkórterem hangulata sugároz feléd kedves nyüzsgésével...
                                Mert eleinte csak a bonctermek néma csöndje ,és miért ne mondjam ki –irtózata jutott az első és másodéves hallgató koromban osztályrészül.
                                Szikár arcú anatómusok,biokémikusok,fizikusok vettek körül szűkszavú,rigid,élettelen de igen fontos tudományos tényekkel.
                                Mint ahogy történni szokott , mindenki kap egy mentőövet élete folyamán. Nekem ez, a szavak meggyőző ereje volt. A szavak amiket a Pápai Páriz Életműdij átvétele alkalmával  és ezen alkalommal is idézek és amik Eötvös Józseftől származnak-
                                Idézem –Sorsunkban tőlünk csak egy függ,az hogy a helyet,melyre a végzet által állíttattunk,egészen betöltsük- Ki mást keres,balgatag.


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése