MIBŐL LESZ A CSEREBOGÁR-MIKÉNT LETTEM GYERMEKGYÓGYÁSZ ?
Jómagam nem lettem volna
semmi-vagy senki- Engem diákkoromban, egyáltalán nem emésztett a jövőm, igaz
hogy ez a könnyed sportos., cikis életmód a szülői ház biztonsága és védelme
alatt alakult igy.
Kisebb koromban cipész szerettem volna lenni-mindez, azért mert én hordoztam a
cipőket Petrucz Feri bácsihoz a bányai úti sarki cipészhez-aki mindent tudott
és mindenhez értett és mindezek, fejében még egy élő idomított fekete csókája
is volt piros sipkával-no meg –stiglince-és minden olyan kellék ami egy
gyermeknek vonzó lehetett,abban az életkorban..
Mint minden mélyen hivő vallásos asszony édesanyám papi hivatást szánt nekem.
De amikor már tánciskolába jártam Csipler tánctanárnőhöz-és az ottani
történéseimről/amik nem éppen üdvös dolgokról szóltak/ beszéltem Neki jó
érzékkel lemondott ezen igényeiről,és veszett ügynek könyvelt el.
Nagyon sokat szavaltam elemi és középiskolában de a szini pályára sem
éreztem semminemű vonzalmat. Olyam simi-semmi féle emberke voltam. Szüleim
mégis annyi év kitűnő tanulmányi eredménye után nagyon szerették volna, ha
valami felső iskolai képesítést szerzek. Igy aztán minden hivatástudat nélkül,
hozzácsapódtam minden felkészülés nélkül Ponner Jancsihoz és Lenkey Ernőhöz és
elmentem velük felvételezni a Temesvári Műegyetem –gépészmérnöki karára,ahonnan
természetesen kirúgtak. A két mindmáig jó barátom akikkel mentem, kiváló
életpályát futottak be/Ponner János a Hamburgi Műegyetem professzora, mig
Lenkey Ernő a Békási vizíerőmü épitésének vezető főmérnöke-majd Svédországban
egyes hidrotechnikai létesitmények megalkotója volt./Különben mindketten
matematikai zsenik voltak./
Egy adott pillanatban,Édesanyám kijelentette hogy egy veszekedett garast sem
költ rám és éppen csak hogy egy kis köménymag-levest kapok a házában ha nem
emberelem meg magam.
Azonnal dolgozni kellett mennem a Szatmári
bőr gyárba- Itt aztán a –dörzsölt tímárok társaságába kerültem és ez a
környezet sok gondot okozott szegény anyámnak. A kikapós élet hajnalig tartó
mindenféle csapongásai gondterheltté tették.Gyakran kimaradtam de Ő mindig
megvárt-megkérdezte hogy nem e vagyok éhes és minden zokszó nélkül lefektetett,akár
egy óra erejéig is, de a megszokott időben felkeltett reggelit adott és
elküldött munkába azzal a jelszóval/ha férfi voltál éjtszaka légy férfi nappal
is./
Aztán egy barátom akivel együtt dolgoztunk egy építkezési vállalatnál mint
napszámosok, és ismerte kvalitásaimat is, javasolta hogy menjek
felvételizni a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemre. Ha már költenek rád az
–öregek –ne menj olyan szakra ahol egész életedben üres járatban vagy. Én
orvosira ? /hullák,vér,halál,mindennap, csak az emberi szenvedéssel és
elmúlással foglalkozni/Ez nem az én esetem.!!
Ismét édesanyámé volt a döntő szó-a következőket mondta az orvosi pálya az
egyik legnemesebb hivatás. A társadalomban,minden hivatásnak,foglalkozásnak
megvan az érzelmi vagy fizikai elviselhetőségi foka. Habár így is nehéz lesz a
családnak de ezt az áldozatot vállaljuk-ha nem, menj vissza a bőrgyárba
az-argentin marhabőröket –sérolni-/tisztítani-
Döntöttem-négy hónapig készültem a felvételi vizsgára,ami a végén sikerült.
Édesanyámnak azután hogy világra hozott, ez volt a második legnagyobb öröme.
Annyira már ismert, hogy ahova kerültem addigi életem folyamán mindig
tisztességgel láttam el a feladataimat
Tehát nem voltam elhivatott gyermekgyógyász. A kezdet kezdetén nem is volt még
alkalmam beilleszkedni abba a hangulatba amit egy eleven élő gyermekkórterem
hangulata sugároz feléd kedves nyüzsgésével...
Mert eleinte csak a bonctermek néma csöndje ,és miért ne mondjam ki –irtózata
jutott az első és másodéves hallgató koromban osztályrészül.
Szikár arcú anatómusok,biokémikusok,fizikusok vettek körül szűkszavú,rigid,élettelen
de igen fontos tudományos tényekkel.
Mint ahogy történni szokott , mindenki kap egy mentőövet élete folyamán. Nekem
ez, a szavak meggyőző ereje volt. A szavak amiket a Pápai Páriz Életműdij
átvétele alkalmával és ezen alkalommal
is idézek és amik Eötvös Józseftől származnak-
Idézem –Sorsunkban tőlünk csak egy függ,az hogy a helyet,melyre a végzet
által állíttattunk,egészen betöltsük- Ki mást keres,balgatag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése