Tizenéves kori
pszichoszexuális fejlődés –Első rész.
a
párválasztási érettség felé
A 9-10 éves kor
körüli prepubertás a nemi érésre, az pedig a felnőtté válásra
késziti elő az egyént. Ilyenkor a fiataloknak meg kell tanulniuk alkalmazkodni
a viszonylag gyorsan megváltozó biológiai és szociális
létfeltételekhez, hogy beilleszkedésük a felnőtt társadalomba minden
téren – többek közt a nemi szerepük és szexuális viselkedésük terén
is – zavartalan és eredményes legyen. Márpedig, ahogyan azt megállapították: „Az egyén szexuális
viselkedése függ az inger jellegétől, amellyel kapcsolatba kerül;
az egyén fizikai és fiziológiai kapacitásától, amellyel az ingerre
reagálni tud; továbbá a hasonló ingerekkel kapcsolatos, megelőző
tapasztalatainak jellegétől és terjedelmétől.” (101.old.)
A tizenéves korba lépő fiúk és lányok rendkívül
sokféle belső és külső ingerrel kerülnek kapcsolatba, s ezek
különbözőképpen, pozitivan vagy negativan befolyásolják
fejlődésüket. A hormonrendszer működésének fokozódása egyre növekvő
fiziológiás nyugtalanságot kelt, s mintegy „feszültség
alá helyezi” a már kialakult pszichoszexuális struktúrát. Ez a
neurohormonális feszültség (stressz, drive) hatalmas
energiaforrás, amely kedvező körülmények esetén ugrásszerűen meggyorsíthatja
nemcsak a pszichoszexuális fejlődést, hanem az egész személyiség kibontakozását
is. Esetenként viszont zavarokat, válságokat idézhet elő.
A nemi érés azoknak a testi
változásoknak az összessége, amelyek eredményeképpen a serdülő gyermek
felnőtt jellegű nemi életre és utódok nemzésére alkalmassá válik. A
testi érési folyamat neurohormonális irányítás alatt áll. A külső hatások
egyrészt az idegrendszeren keresztül, másrészt a táplálkozás révén
befolyásolhatják az érési folyamatot. Az utóbbi évtizedek szexhullámai, a
modern élet szexualizálódása következtében a mai fiatalokat sokkal több
szexuális inger éri, mint korábban, ezáltal nemi érésük is felgyorsult;
lelki fejlődésük azonban sokszor nem tud ezzel lépést tartani. Az
előbbit akcelerációnak, az
utóbbit relativ decelerációnak nevezhetjük. A kettő
egymással dinamikus kölcsönhatásban áll.
A nemi érés legnyilvánvalóbb jelének fiúknál az első magömlést (pollutarche), lányoknál pedig az első havivérzést (menarche) tartják; ezek
átlag 12-13 éves korban következnek be, de elég nagy (a 9. és 16. év
közötti) egyéni szóródással. Némileg független ezektől
a szexuális reagálókészség alakulása, amely a nemek között sajátos
eltérést mutat. Míg ugyanis a fiúknál
az orgazmuskészség serdülőkori megjelenése a spontán
bekövetkező pollúciók (éjszakai magömlések) révén mintegy fiziológiailag
biztosított, addig a lányoknál az orgazmuskészség szinte
kizárólag csak tanulással sajátítható el. Ez a tanulás
lehet véletlenszerű (trial and error jellegű) is, de többnyire
külső segítséggel (barátnő, olvasmányok stb.) megy végbe. Különböző
tényezők hatására – például a lányok fokozottabb féltése, repressziv nemi
nevelés – a külső segítség sokáig késhet, s így a női orgazmuskészség későn, vagy sohasem alakul ki.
Ennek folytán a tizenéves lányok közül jóval kevesebben jutnak el az
orgazmusig, mint az erotikus izgalomig.Jelenlegi adatok szerint a lányok serdülése átlag 12,4
éves korban kezdődik, s ekkor már kb. 30%-uk érzett erotikus izgalmat, de
csak 16%-uk jutott el az orgazmusig. 15 éves korban kb. 53%-uk érzett
szexuális izgalmat, de csak 23%-uk tapasztalt orgazmust; 20 éves korban
mintegy 90%-uk élt át erotikus izgalmat, de csak kb. 50%-uk ismeri
az orgazmust – és ez a különbség csak 26-28 éves korukra csökken
számottevően. Másrészt
különbség mutatkozik a szexuális
aktivitás és kapacitás terén
is. A férfiak szexuális aktivitása és potenciája 16-20 éves korban
a legerősebb, s aztán
lassan ugyan, de mégis csökken. A nőknél ezzel
szemben rendszerint csak 28-30 éves korra alakul ki a szexuális kapacitás
maximuma, ám ez legalábbis a klimax koráig nem mutat csökkenő tendenciát.
Mindebből itt elsősorban a nemek szexuális reagálókészségének tinédzserkori
különbsége jelentős, mert érthetőbbé teszi a szexuális viselkedés bizonyos
különbségeit. Ez magyarázza ugyanis, hogy bár a lányok testileg kicsit korábban érnek, mint a fiúk, nemi
élet iránti igényük és képességeik mégis később alakulnak ki, és nem
spontán, hanem többnyire a partnerkapcsolatokban. Ezért jelent eleinte
komoly problémát a tizenéves partnereknek szexuális
igényeik összehangolása. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ez
biológiailag meghatározott szükségszerűség, hiszen a körülményektől függően a
lányok is képesek már serdülőkorukban ugyanolyan (vagy még élénkebb)
szexuális reagálásokra, mint a fiúk.
A tizenéves kor tehát bizonyos „fejlődési feladatok” teljesítését
teszi szükségessé Ezeket a feladatokat a következő 10
pontban foglalhatjuk össze:
1. A saját test, a testi megjelenés
elfogadása,
2. a nemi szerepek
elsajátítása,
3. barátságok létrehozása... mindkét
nembeli kortársakkal,
4. leválás a szülőkről
(érzelmi függetlenedés, autonómia),
5. intim párkapcsolat (szerelmi
kapcsolat) létesítése, s ezzel kapcsolatosan
6. a házasságról és családról
alkotott elképzelések fejlődése,
7. a hivatásválasztási és
pályaérettség kialakítása,
8. reális énkép,
énidentitás (és szexuális identitás) kialakítása,
9. saját világkép és értékrendszer
kialakítása,
10. a jövőre vonatkozó, egyéni elvárások,
célok kialakítása.
www.szexualpszichologia.hu/tizenevesek.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése