Tizenéves
kori pszichoszexuális fejlődés
Hatodik rész
A szexuális reagálás és
a szerelmi képesség fejlődése
Minden egészséges serdülő képes a
különböző szexuális ingerekre szexuális
izgalommal reagálni. A reagálás alapsémája: lassú
feszültségnövekedés, majd egy csúcspont után viszonylag gyors feszültségcsökkenés. Ez sokféle
elváltozást hoz létre a szervezetben: a pulzus gyorsul, a vérnyomás
emelkedik, a nemi szervekben vérbőség támad stb. A szexuális ingerek nemcsak
kívülről, hanem belülről is érkezhetnek (például az agy emlékező
vagy fantáziáló és álmodó működéséből is). Külső ingerek esetén az
érzékszervek, főleg a szexuálisan legérzékenyebb, leginkább ingerelhető
testfelületek, az erogén zónák közvetítik az
ingereket az agyba. Ám a reagálás ilyenkor sem automatikus, hanem függ a
körülményektől és az egyén korábbi tapasztalataitól.
Ilyen szempontból jellemző különbségek figyelhetők meg a serdülő fiúk és lányok
között. A fiúk például vizuális ingerek hatására könnyebben felizgulnak,
mint a lányok, akik inkább a hallási és tapintási ingerekre reagálnak.
Azonkívül, mint láttuk, a szexuális reagálókészség kifejlett formája, az orgazmuskészség a serdülő
fiúknál spontán módon (többnyire pollúciók, vagyis éjszakai
magömlések formájában) megjelenik, a lányoknál viszont ez
rendszerint csak tanulással, gyakorlással alakítható ki. A
szexuális reagálás folyamata azonban mindkét nemnél legalább
négy szakaszra osztható.
Ezek a következők:
1. Felizgulás, 2. „plato-fázis”, 3. orgazmus és 4. elernyedés. Az utóbbihoz egy refrakter, vagyis
ingerelhetetlenségi illetve szexuális reagálásra képtelen
periódus is kapcsolódhat, főleg a férfiaknál; ez fiatal
korban alig néhány perc, az életkor növekedésével aztán egyre
hosszabbá válik. Sok nő
viszont gyors egymásutánban több orgazmust képes átélni, vagyis a plato- és
orgazmusfázis többször ismétlődhet, s csak ezt követően történik az
elernyedés. Egyes nők a húgycső körüli parauretrális mirigyeknek a hüvely G-pontján keresztül történő
ingerlése folytán magömlésre is képesek. A nők szexuális
reagálókészsége ugyan rendszerint később és lassabban alakul ki, de
lassabban is csökken, mint a férfiaké. „Azok a nők, akik
egész életükben szexuálisan aktivak voltak, reagáló készségüket késő
öregkorukig megőrizhetik.”
Ugyanez persze a férfiak
vonatkozásában is igaz, bár szexuális reagálókészségük, amely
ifjúkorukban a legerősebb, az életkorral párhuzamosan a szexuális
aktivitás ellenére is csökkenő tendenciájú.
A
szerelmi élmény igénye a serdülőkorban mindkét nemnél ugrásszerűen
megnövekszik. Több kutató szerint a 14-15 évesek kb.
kétharmada már ismeri ezt az érzelmi állapotot. A serdülőkori
szerelmi élményre általában a nagy
intenzitás és a rövid időtartam jellemző. Hevessége elsősorban a
serdüléssel járó neurohormonális feszültségből származik, amely a fiatalt az
erotikus ingerekre fokozottan érzékeny, „imprintingre
alkalmas” állapotba helyezi. Ezt a hatást különböző
motívációk is erősítik: maga a kíváncsiság, hogy milyen lehet a szerelem
(amely számára a felnőttség egyik jellemzője), a serdülő szexuális,
továbbá intimitási és önfeltárási szükséglete, a presztizs-érdekek és az érvényesülési törekvés stb. Ilyen és
hasonló tényezők motíválják a szerelem-igényt, amely a serdülőt
partnerkeresésre és választásra ösztönzi.
A partner kiválasztását mélyen befolyásolja az anticipáló
jellegű szerelmi képzelődés, fantáziálás. A (gyakran
maszturbációhoz kapcsolódó) nappali álmodozás lehetővé teszi a
serdülőnek, hogy a filmélményekből és máshonnan merített szerelmi kapcsolatsémákat képzeletben
önmaga bevonásával kipróbálja. A fantáziaképekben többnyire valamelyik ismerőse
jelenik meg partnerként, s így az ő személyéhez tapadnak a félig tudattalan
emóciók. Elsősorban az az ismerős válhat
képzeletbeli partnerré, aki 1. hasonlít a serdülő
partnerideáljához és 2. fontos szükségletek kielégítését
ígéri illetve elképzelhető róla, hogy ezek kielégítésére alkalmas.
Ettől kezdve a serdülő késztetést érez a szóban forgó partnerhez való
közeledésre, az elképzelt helyzetek realizálására. E késztetés átélése a szerelmi élmény lényege.
A szerelmi anticipációk realizálása természetesen nem mindig sikeres,
ugyanis gyakran projekción, félreértésen, véletlen asszociáción
alapulhat. Közismert, hogy minél jobban vágyunk valamire, annál hajlamosabbak vagyunk felszínes
hasonlóság és látszat alapján is elhinni, hogy megtaláltuk, Ugyanennek az
összefüggésnek másik oldala, hogy minél jobban
túlértékeljük, minél tökéletesebbnek látjuk a partnert, annál illuzórikusabbak
a hozzá fűződő elvárásaink, vágyaink, reményeink. Vagyis annál
nagyobb végül a csalódás, a frusztráció. A szerelem a projekciók révén
vakítja el a fiatalokat. De rendszerint a csalódásban, kiábrándulásban is
a projekció működik: akit eddig szépnek és tökéletesnek láttak, azt
egyszerre túlságosan is rossznak, utálatosnak vélik, degradálják.
A serdülő- és ifjúkor sajátossága, hogy ez a kétféle projekció, a túlértékelő és a degradáló ugyanarra
a partnerre vonatkozólag is többször váltakozhat, sőt, bizonyos
feltételekkel egyidejűleg is fennállhat. („Imádja” és „gyűlöli” egyszerre.)
Ez az érzelmi ambivalencia azonban csak az egyik
lehetséges tünete a szerelmi élmény tizenéves kori éretlenségének. A szerelem
éretlensége ugyanis a személyiség éretlenségéből ered..
Az éretlen
szerelem főbb
jellemzőit az alábbiakban vázolhatjuk:
1. Az éretlen szerelem aszimmetrikus, mert az érzelmileg
még nem teljesen önállósult serdülő a szülőhöz való érzelmi viszonyát
viszi át szerelmi partnerére. Ilyenkor mindkét fél mereven ragaszkodik a benne
kialakult kapcsolatsémához. Vagy ha mégis enged, akkor konfliktusba kerül
önmagával, aminek folytán a partner iránti érzelmei ambivalenssé válnak. Az ilyen
ambivalencia frusztráló hatású mindkét partnerre. Akire irányul, abban
gyakran ellenséges érzületet ébreszt.
2. Az éretlen szerelem a projekció révén erősen idealizál és „vakká tesz”
a partner valódi tulajdonságai iránt. Nem a partner valódi egyéniségét
szeretik, hanem a róla alkotott eszményi, de torz képet. Vagyis a serdülő
tulajdonképpen a benne élő ideálba szerelmes; s minthogy ez
egyfajta tükörképe az énideálnak, az éretlen szerelemnek gyakran
kifejezetten narcisztikus, önmagára irányuló
jellege van.
3. Az éretlen szerelem elsődlegesen a szexuális vonzalomban gyökerezik, bár ez gyakran nem
tudatosodik. A serdülőnek egyik középponti problémája a szexualitás, akár
törekszik a kielégülésre, akár kerüli azt. A szerelmi impulzus
különböző komponensei (pl. érzéki vágy és barátkozási
szükséglet) még nem integrálódnak, egymástól
elszigetelődnek, vagy más-más partnerre irányulnak. Az éretlen
szerelem váltakozva vaskosan érzéki és légiesen finom; esetleg
egyszerre több partnerbe szerelmesek.
4. Az éretlen szerelemben a személyiség integrálatlansága, bizonytalansága és
konfliktusai inkongruens
magatartást eredményeznek. A
viselkedés zavarttá, szögletessé válik; a serdülő gyakran ügyetlenül és
sikertelenül próbálja elnyerni partnere tetszését és
együttműködését. Az ilyen szerelmet többnyire féltékenység, bizalmatlanság jellemzi, és állandó félelem a
kapcsolat megszakadásától.
5. Az éretlen szerelemben a
partnerek nehezen tudják
elfogadni a köztük meglevő, pszichés különbségeket. Ezért arra
törekszenek, hogy a partnert
saját partnerideáljuknak megfelelően átformálják, „megneveljék”, saját véleményüket és
értékrendjüket a partnerre kényszerítsék. Végeredményben a
szerelmet mindkét fél a maga céljaira igyekszik
kihasználni; hiányzik egymás igazi megbecsülése és méltánylása. Mindketten sokat akarnak kapni, de
lehetőleg semmit sem adni. Igyekeznek
elkerülni az érzelmi elkötelezettséget; nem éreznek felelősséget
egymásért.
6. Az éretlen szerelmesek
inkongruenciájuk folytán nehezen tudnak spontánul és őszintén viselkedni egymás
előtt; ehelyett különböző taktikákat alkalmaznak, amelyek a partner
„meghódítását” és kihasználását célozzák. Mindkét nemnek megvannak a maga jellegzetes taktikái.
Tipikus
férfi taktikák: 1.
Mindent megígérni, amit a lány szeretne (főleg házasságot),
vagyis látszólag alkalmazkodni. 2. Ajándékokkal lekötelezni a lányt, hálára
spekulálni. 3. A
szerelem „bizonyítékaként” testi odaadást követelni, megtagadás esetén
otthagyással fenyegetni. 4.
Részvétet ébreszteni, megsajnáltatni magát a lánnyal. 5. Bagatelizálni a szexuális odaadás
jelentőségét. 6. Leitatni a
lányt stb.
Tipikus
női taktikák: 1. A „sex appeal”
hangsúlyozása az erogén zónák sejtető kiemelésével (vagy
pótlása, felerősítése divateszközökkel).
2. Kacérkodás, sokat ígérő, csábító viselkedés. 3. A
fiú férfiasságának, bátorságának kétségbevonása. 4. A
férfihiúság kihasználása (pl. a védelemszükséglet
hangoztatásával). 5. Anyáskodással, kényeztetéssel
nélkülözhetetlenné válni a partner számára -- stb.
A
taktikázás többé-kevésbé tudatos szerepjátszás, a
leghatásosabbnak vélt nemi szerep megjátszása a kapcsolat irányítása
érdekében. A kívánt cél elérésével a taktikázás feleslegessé válik;
a magatartás egy csapásra megváltozhat, ami nem kis csalódást jelent a
partner számára. A”szerelmi cél” el nem érése viszont nagyobb
erőbedobásra ösztönöz és rendkívüli teljesítményekre is képessé
tehet. Egy elmélet (Hill és Waller „konfliktus—frusztráció”
elmélete) szerint a
szerelem izzása annál nagyobb, minél nagyobb akadályokat és ellenállást kell
leküzdenie. Az ilyen
nagy stressz veszélye, hogy ha mégsem sikerül a célt elérni, akkor súlyos
depresszió, vagy cinizmus, a szerelem degradálása, a szerelmi képesség
elvesztése lehet a következmény.
Az akadályok leküzdése árán beteljesült szerelem viszont nagy kielégülést és boldogságérzést
hoz (legalábbis egy ideig), ami valósággal szárnyakat adhat a
személyiség további fejlődéséhez, s magát a szerelmi képességet is
érettebbé teszi. Az érett személyiség szerelme nem domináns és nem szubmissziv,
nem illuzórikus, komponensei integráltak, nem akarja a partnert „átnevelni”, nemcsak kapni akar,
hanem adni is.
Joggal merülhet fel a kérdés: tulajdonképpen
hány szerelemre, partnerkapcsolatra van szükség ahhoz, hogy az érett szerelem
képessége kialakuljon? Valójában azonban nem a partnerek száma a döntő,
hanem a kapcsolat jellege, tartalma és a résztvevők felkészültsége illetve
fejlődőképessége. Előfordulhat, hogy már az első partnerkapcsolatban kialakul
az érett szerelmi képesség, de az is lehet, hogy még a tizedikben sem. A
szexuális kapcsolatok ugyanis önmagukban nem biztosítják ezt, bár a testi
intimitás általában elősegíti az érzelmi intimitást. A kettő azonban
függetlenedhet is egymástól. Aki túlságosan „sportszerűen” űzi a szexet, annak
a szerelem könnyen
devalválódik, értékét veszti, s nem is lesz képes rá.
Az érett szerelem pszichoszexuális érettséget
feltételez, amely szerint magában
foglalja az együttes orgazmus képességét egy szeretett partnerrel, akiben
teljesen megbízunk, akivel meg tudjuk beszélni problémáinkat és közösen
szabályozni tudjuk a munka, a pihenés és a fajfenntartás ciklusait, az utódok
kedvező fejlődése érdekében. E meghatározás második fele azonban már a párválasztási
érettségre utal, amely a pszichoszexuális érettségnek egy magasabb foka.
Mindkettőben fontos szerepe van a partnerideálnak.
A szerelem jelensége, amellyel sokáig inkább
csak az irodalmárok, művészek és filozófusok foglalkoztak, az utóbbi évszázadban
egyre inkább a pszichológusok érdeklődésének előterébe került. Freuddal
kezdődően kialakultak aszerelem szexuálpszichológiai elméletei..
Egy tanulmányból kiderül, hogy a szeretetet és
szerelmet többnyire együtt vizsgálták, s egy kutató ezek hat típusát vagy stílusát különböztette meg: 1. Az „Erosz”a szenvedélyes, érzéki szerelem, 2. a „játékos”, nem kitartó szerelem, 3. a „baráti” szeretet, 4. a „számító”, érdekekre épülő szeretet, 5. a „birtoklásra” és kizárólagosságra, függőségre törő
szeretet, 6. az „agape”-nak nevezett, önzetlen,
áldozatkész szeretet illetve szerelem. Hendrick megállapítása szerint a
szerelemben a nemi szerepek hagyományos különbségei is megnyilvánulnak: a
férfiak liberálisabbak, játékosabbak, kevésbé veszik komolyan a szerelmet;
a nők hajlamosabbak az áldozathozatalra szerelmükért, ugyanakkor igyekeznek
kisajátítani partnerüket.
www.szexualpszichologia.hu/tizenevesek.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése