EGY ANYUKA ŐSZINTE
VALLOMÁSA A NYAFOGÁSRÓL.
A
hisztéria hangos bája, avagy a legyőzhetetlen kellemetlenség? Hisztéria,
nyafogás, bőgőgörcs, de miért?
Szombaton lementünk a kisboltba, zsömlét vettünk és
újságot hétvégére. Jé, ikrek, egyformák, melyik az idősebb, ja, látom, fiú,
mondja a néni a pult mögött, mint a csehszlovák sorozatban, már hozzá szoktunk,
végül is kedves ez a találgatás. Kis szünet. Elmeséli, hogy neki is van egy
lánya, neki is ikrei vannak, mesterséges megtermékenyítés, és rengeteget nyafognak,
különben nagyon aranyosak, ugye? Szól hátra a nagypapának a raktárba. Ugye
milyen nagy a hiszti, apa? Papa kicsoszog, megtörli a kezét, igen, de nem baj,
hát gyerekek. Na, és szoktatok veszekedni? Nyújtja a pogácsát. Szoktam, mondja
a fiam, én is, bólint a lányom. Na és nyafogni szoktatok-e? Hát. Igen. Ha
veszekszünk, nyafogunk. Nem nagyon, nem vészes, vetem közbe. Hazudok, mert
magam is elcsodálkozom, mennyire tudatában vannak a gyerekeim borzalmas
nyafogásuknak. Nem engedem, kicsinálják az idegeimet, tiltakozom. Én abba
belehalnék, ha állandóan nyafognának. Van egy bizonyos hangfrekvencia. Más
gyerekénél nem zavar, csak ha az enyémek eresztik a torkuk, ha mind a ketten
nyafognak, az maga az ikeranyaság pokla.
Márpedig nyafognak, ez az igazság. Felkelés
után, fürdés helyett, rendrakás közben, evés előtt. Játszótérről haza, le a
játszóra. A kézmosást szeretik, az utazást szeretik, nagymamánál, papánál,
túrórudievés közben érdekes, sosem. Csak, ha le kell feküdni, ha fáradtak, ha
öltözni kell, ha indulnék már, ha botot akarnak hozni a lakásba, ha át kell
menni a zebrán, vagy ha nem engedek több mesét, vagy ha nem velük foglalkozom,
utálják, ha írok, utálják, ha beszélgetek
Olvastam mindenféle baromságot, hogy
miért nyafognak a gyerekek kizárólag az anyjuknak. Hogyan feszegetik a földön
fekve a határokat, toporzékolva, bőgve, úgy hogy mindenki lássa. A lányom
valódi könnyeket ereszt, volt, hogy az egész teste remegett a hisztériától, ami
a nyafogás igencsak átütő változata. Köhögött és öklendezett a végén. Van, aki
hány a hisztitől. Csapkodta a törzsét, ide-oda. A fiam orrhangon beszél és
követelőzik, a legújabb, hogy náthás időszakban ezerszer ismétli, hogy folyik a
nózim. Megtöröljük és öt perc múlva folytatja, pedig tud egyedül orrot törölni.
Láttam anyát, aki a cipőboltban nyakon vágta a
három éves gyerekét, ez sok volt. Volt, aki karon fogta az utcán a fiát
és húzta maga után métereken át, aztán csak feküdt a gyerek a járdán a
kutyaszarban. Láttam anyát ordítani a metrólépcsőn. Gyereket, aki bepisilt a
hisztériától. Ordított az orrszívástól a kórházban, a rendelőben, mert doktor
nénihez vitték. Sajnáltam. De más gyereke az más.
Ha az enyémről van szó, először várok, aztán
még várok, utána remegek az idegtől. Dühös vagyok és ordítok. Volt, hogy a
falba vertem. Néha alig bírom visszafogni magam. Kimentem a teraszra és
ordítottam. Rájuk csaptam az ajtót. Az utcán könnyebb, ott szétterjed a hang,
ott van kontroll. A négy a fal között még nagyobbat csap a nyafogó gyerek az
anya fején.
Olvastam, hogy hagyni kell, de nem használt.
Mondják, hogy tedd hideg víz alá, semmi hatása. Ranschburg, Vekerdy mindenfélét
ajánlanak. Várj, légy türelmes, ez a dackorszak, majd elmúlik. A pszichológia
csődje az értelmetlen nyafogás. Könnyű nekik, nem hallgatják órákon át.
Feladtam. Várok. Mást úgysem tehetek.
(Hirtelen és váratlanul, amikor már minden próbálkozásom
csődtömegnek bizonyult, ráleltem a receptre. Bejött egy trükk, amit egy
barátnőm ajánlott: hát olvass nekik mesét hisztis gyerekekről, nyafogó
háromévesekről, akik nem akarnak reggelente felöltözni, nem eszik meg a
reggelit, nem jönnek haza a játszótérről és cipeltetik magukat. Berg Judit:
Hisztimesék a gyógyszer. Elolvastuk, egyszer, tízszer, ötvenszer. Kedvenc
könyvünk, már rongyos. Hisztimanó minden nap kopog nálunk, lóg a függönyön,
ronda, hangos és taszító. A hisztis gyerekek barátja akar lenni. Inkább jók
leszünk, csak menjen innen ez a csúnya manó, nem engedjük be! Kiabálják hiszti
helyett. De lehet, hogy csak kivártam és kinőttük a hisztit, sosem tudom meg.
Na, megyek, már megint nyafog valamelyik.)
6 módszer nyafogás ellen
Nem számít miért, de minden gyerek megpróbálja
nyafogással beteljesíttetni akaratát. A szülőnek ilyenkor megálljt kell tudni
mondania.
Sok szülő már terrorizálva érzi magát a
nyafogó, hisztiző gyermeke által. Tanulmányok szerint a
kiskorú gyerekek 99%-a nyafog, tehát egy természetes viselkedésformáról van
szó, amit egy okos szülő meg tud szüntetni. A nyafogástól a legnyugodtabb szülő
is dühös lesz. Már 2 éves korban elkezdődhet, amikor a sírást az újonnan tanult
nyelvvel kombinálják. Ha sikerül egy hatékony stratégiát kidolgozni ellene, a
nyafogás nagyban javíthatja a szülő-gyerek kapcsolatot. Másrészt a helytelen
stratégia még több nyöszörgést is kiválthat.
Szakértők szerint a szülőknek körültekintőknek kell lenniük, amikor a gyerekek elkezdik a "show-t". Ha figyelmen kívül hagyod, a hiszti egyre nagyobb lesz. Fontos először is tudni, miért is nyöszörög. Ha csak azért, mert fel szeretné hívni magára a figyelmet, ideje elgondolkozni azon, mennyi figyelmet szentelsz a gyereknek. Másrészt, ha teljesíted a "kérelmeket", még nyafogósabbá válik a gyerek, mert rájön, hogy ez a módszer működik.
Íme egy válogatás a legjobb tanácsokkal, amelyekkel megszüntetheted a nyafogást:
1. Ha figyelmen kívül hagyod a hisztit, az csak felerősödik. Ha megpróbálod elmagyarázni neki miért ne nyafogjon, a végén azt veszed észre magadon, hogy te nyafogsz! Nem, ilyenkor meg kell tudnod a nyafogás okát, és kategórikusan, határozottan NEM-et kell mondanod. Ha a határozatlanság kicsiny szikráját is mutatod, hiábavaló volt az egész. Ne felejtsd tömören elmondani miért nem szabad azt, amit a gyerek szeretne.
2. Az "Igen" mindig jelentsen igent, a "Nem" pedig nemet. Ha folyamatosan kiutat talál szavaid közül, a nyafogása állandósulni fog.
3. Egy jó módszer, ha a szülő úgy tesz, mintha nem értené, amit a gyerek mond. Ezt addig kell játszani, amíg a gyerek kerek épkézláb mondatokkal el tudja mondani, mi a baja. Ha ez megvolt, a szülőnek mérsékelt hanglejtésben el kell mondania véleményét. Ha megfelelő módon beszéltek egymással, a gyerek megszokja ezt a civilizált, értelmes stílust és nem folyamodik hisztizéshez.
4. Ne válaszolj kiabálással. Ha a szülő kiabál, ne csodálkozzon, ha ugyanazon a hangfrekvencián válaszol a gyerek. A nyugodt, szép beszéd mellett a szülőnek tudnia kell meghallgatnia gyerekét. Ha elegendő figyelmet szentelsz a gyereknek, nem fogja akarni felkelteni magára a figyelmet. A csúnya, nyafka szokást előbb-utóbb levetkőzi, hisz nem lesz rá senki "vevő".
5. Egy vicces és hatásos megoldás: ha a gyerek nyafog, a szülő nyafogjon vissza. Ha ő azt mondja "Anyaaa kééérlek...", te erre azt mondod "Drágaságom kééérlek". Erre a biztos reakció, hogy a gyerek furcsán fog nézni és abbahagyja a nyafogást. Győzelem!
6. Van, hogy a gyerekek csak azért nyafognak, mert bosszantani akarják a felnőtteket. Adj kategórikus választ neki, majd végezd tovább a dolgod. Ha tovább folytatja, figyelmeztesd, hogy már nagy gyerek az ilyen viselkedéshez, elvégre nem akar nyafogós kisbabának tűnni, nemde? Ez általában lenyugtatja őket.
Szakértők szerint a szülőknek körültekintőknek kell lenniük, amikor a gyerekek elkezdik a "show-t". Ha figyelmen kívül hagyod, a hiszti egyre nagyobb lesz. Fontos először is tudni, miért is nyöszörög. Ha csak azért, mert fel szeretné hívni magára a figyelmet, ideje elgondolkozni azon, mennyi figyelmet szentelsz a gyereknek. Másrészt, ha teljesíted a "kérelmeket", még nyafogósabbá válik a gyerek, mert rájön, hogy ez a módszer működik.
Íme egy válogatás a legjobb tanácsokkal, amelyekkel megszüntetheted a nyafogást:
1. Ha figyelmen kívül hagyod a hisztit, az csak felerősödik. Ha megpróbálod elmagyarázni neki miért ne nyafogjon, a végén azt veszed észre magadon, hogy te nyafogsz! Nem, ilyenkor meg kell tudnod a nyafogás okát, és kategórikusan, határozottan NEM-et kell mondanod. Ha a határozatlanság kicsiny szikráját is mutatod, hiábavaló volt az egész. Ne felejtsd tömören elmondani miért nem szabad azt, amit a gyerek szeretne.
2. Az "Igen" mindig jelentsen igent, a "Nem" pedig nemet. Ha folyamatosan kiutat talál szavaid közül, a nyafogása állandósulni fog.
3. Egy jó módszer, ha a szülő úgy tesz, mintha nem értené, amit a gyerek mond. Ezt addig kell játszani, amíg a gyerek kerek épkézláb mondatokkal el tudja mondani, mi a baja. Ha ez megvolt, a szülőnek mérsékelt hanglejtésben el kell mondania véleményét. Ha megfelelő módon beszéltek egymással, a gyerek megszokja ezt a civilizált, értelmes stílust és nem folyamodik hisztizéshez.
4. Ne válaszolj kiabálással. Ha a szülő kiabál, ne csodálkozzon, ha ugyanazon a hangfrekvencián válaszol a gyerek. A nyugodt, szép beszéd mellett a szülőnek tudnia kell meghallgatnia gyerekét. Ha elegendő figyelmet szentelsz a gyereknek, nem fogja akarni felkelteni magára a figyelmet. A csúnya, nyafka szokást előbb-utóbb levetkőzi, hisz nem lesz rá senki "vevő".
5. Egy vicces és hatásos megoldás: ha a gyerek nyafog, a szülő nyafogjon vissza. Ha ő azt mondja "Anyaaa kééérlek...", te erre azt mondod "Drágaságom kééérlek". Erre a biztos reakció, hogy a gyerek furcsán fog nézni és abbahagyja a nyafogást. Győzelem!
6. Van, hogy a gyerekek csak azért nyafognak, mert bosszantani akarják a felnőtteket. Adj kategórikus választ neki, majd végezd tovább a dolgod. Ha tovább folytatja, figyelmeztesd, hogy már nagy gyerek az ilyen viselkedéshez, elvégre nem akar nyafogós kisbabának tűnni, nemde? Ez általában lenyugtatja őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése