Tizenéves kori pszichoszexuális
fejlődés
Nyolcadik/befejező rész/
A párválasztási érettség
kialakulása
A párválasztás két fő
típusa: a szerelmi és a házassági
párválasztás. A kettő nem feltétlenül esik egybe, s az utóbbi
magasabb fokú érettséget igényel. A szakemberek meghatározása szerint
„ezen a személyiség olyan fejlettségi állapotát értjük, amelynek két fő jellemzője van. Az egyik az állandó,
stabil szerelmi partner iránti aktiv igény, vagyis a párkereső
törekvés. A másik az egyén képessége arra, hogy egy hozzá
illő partnert megtaláljon (kiválasszon), s vele mindkét felet kielégítő, intim
kapcsolatban, életközösségben éljen.”
Lényege tehát a harmónikus és tartós szexuális és élettársi
kapcsolatokra való lelki alkalmasság. Ez szerencsés
esetben nagyjából a nemi éréssel párhuzamosan is kialakulhat, de általában csak
az azt követő években, több-kevesebb késéssel (ha egyáltalán
kialakul). A szerelmi és szexuális partner igénye ugyan rendszerint
megjelenik a tizenéves korban, de az aktiv párkeresés és a tudatos
választás képessége már nem.
A párválasztási érettség nemcsak az érett szerelmi képességet foglalja
magában, hanem a tartós együttélésre,
a házasságra való alkalmasságot is. Ez a
többlet elsősorban a teljességre törekvésben és a véglegesség igényében jelentkezik. Sokan a kizárólagosságra törekvést is elengedhetetlennek tartják. Ez azonban
csak annyiban igaz, hogy a törvényes monogámia nálunk mindenkinek csak egyetlen
házastársat engedélyez. A házastársi kapcsolatok kizárólagosságából
viszont nem következik, hogy a házasfeleknek kizárólag egymással lehet
szorosabb kapcsolatuk. Tény, hogy a
kizárólagosságra törekvés már a tizenéves korban sok gondot, sőt, konfliktust
okozhat.Ennek okai közt megtalálhatjuk például az egyének
bizonytalanságából eredő biztonság-szükségletet, a birtoklási vágyat és azt a
romantikus illúziót,, hogy a szerelmi kapcsolat minden igényt kielégít. Történelmi
okok magyarázzák, hogy a kizárólagosságot inkább csak a nők számára tartják
elengedhetetlennek.
Természetesen maga a teljességre
törekvés is viszonylagos
attitűd. Lényege annak feltételezése, hogy a partnerek kölcsönösen ki tudják elégíteni egymás kapcsolati igényeinek
többségét, éspedig a
legfontosabb igényeket. Vagyis nem mindent, és nem véglegesen,
hiszen az igények sokfélék és változóak. A teljesség és véglegesség
igényének realizálása tehát kompromisszumkészséget
feltételez, továbbá jó
valóságérzéket, önismeretet és emberismeretet. A párválasztási érettség az
élettárs-választás végleges jellegéből adódó felelősség felismerését és vállalását is jelenti.
A szerelem lelkiállapota ezt bizonyos mértékben megnehezíti. Sokan ezért
is indokoltnak tartják, hogy a kapcsolat véglegesítésére és legalizálására csak
az együttélés próbaházasság-szerű
kipróbálása és értékelése után kerüljön sor. Bizonyos idejű (legalább fél
éves) együttélés ugyanis kimutathatja a kapcsolat teherbíró képességét, a
kapcsolati normák (szkriptek) összehangolhatóságát.
A párválasztásra érett egyén nem
ugrik be elhamarkodottan egy házasságba, hanem időt szán egymás alaposabb
megismerésére és összeillésük kipróbálására. Ezt alkudozási folyamatnak nevezik,
amely folyhat tudattalan síkon is, sok önámítással. Eleinte mindkét fél a
legjobb oldalát igyekszik mutatni, hogy jó benyomást keltsen és megkapja
mindazt, amit vár a partnertől. Ahogyan aztán a kapcsolat stabilizálódik,
úgy kerülnek előtérbe az egyéniségnek megfelelőbb, „valódibb”
szerepek. „Az udvarlás tehát rejtőzködés és önmegmutatás, az egyén
által játszott szerepek kibontakozó sorozata, s a szerepek mindegyike egy-egy
megfelelő szerepet illetve szerepmódosulást vált ki a partnernél.”
A kapcsolat tartós beválását biztosító, kölcsönös alkalmazkodás, a
partner-szerepek integrációja csak az őszinteség, a teljes
önmegmutatás, de ugyanakkor az önkontroll talaján mehet végbe. E folyamatot erősítik az együttes élmények, a
közös érdekek, érdeklődés és munka, a szokásrendszerek egybeszövődése, a „mi
ketten” kultuszának kialakulása.. Valóban, olyan intenziv, teljes azonosulás mehet végbe a partnerek
között a szerelem folytán, amelyhez hasonlót csak a korai
anya—gyermek kapcsolatban találunk. A szerelem persze később elmúlik, de az
általa létrehozott közös normák és kapcsolati programok továbbra is elősegítik
a kapcsolat harmóniáját.
A párkereső törekvés
azonban ma már nem feltétlenül jelent házasodási
törekvést (lásd: szingli életstílus). Az utóbbinak
sokféle motívuma és ellenmotívuma lehet. Motívuma például az a körülmény, hogy a szerelem és a
szexuális kapcsolat a nyugati kultúrában napjainkig többé-kevésbé
házassági elkötelezettséget jelentett, s a házasodással társadalmi
státust, előnyöket lehetett szerezni (például a gyermekvállaláshoz
stb.). Ellenmotívuma lehet például a karrierigény, a
változatosságigény, az önbizalomhiány, a túl erős kötődés a szülőkhöz
stb. A párválasztási érettség az ellenmotívumok hiányát, vagy legalábbis
csekély mértékét illetve kompenzáltságát feltételezi. Lehetővé teszi, hogy a
párválasztás és házasságkötés érett motívumok alapján történjen. Éretlen
házasodási motívum például a szexuális megkívánás és kapcsolat önmagában.
A házasságra való felkészülés művészete
annak a képességnek a kifejlesztéséből áll, hogy a szexuális viszonyt a
partnerek mindenféle egyéb társas kapcsolatából adódó sajátosságokkal kössék
össze.
A párválasztási érettség kialakulásának
üteme és módja nemcsak egyénenként, hanem nemek szerint is eltérő
sajátosságokat mutat. A házasodási törekvés a nőknél többnyire korábbi
életkorban és intenzívebben jelentkezik, mint a férfiaknál
(legalábbis eddig így volt), s őket a párválasztásban kevésbé
befolyásolja a külső megjelenés. Másrészt viszont a nők szexuális
reagálókészsége általában lassabban fejlődik, mint a férfiaké,, s
később alakul ki a szexuális igényük és orgazmuskészségük. Az összehangolódás
folyamata ezért nem mentes a feszültségektől és konfliktusoktól, amelyek
konstruktiv kezelése szintén a párválasztási érettség jellemzője. Ez
kölcsönös alkalmazkodást és a reális kapcsolati igények kölcsönös
kielégítését feltételezi
www.szexualpszichologia.hu/tizenevesek.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése