Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2014. április 22., kedd

AZ EROTIKUS VISELKEDÉS FEJLŐDÉSÉRŐL

Tizenéves kori pszichoszexuális fejlődés
 
Ötödik rész
 
 
 
Az erotikus viselkedés fejlődése. A pettingtől  a  közösülésig

A felnőttes erotikus  viselkedés elsajátításának első és legfontosabb lépése nem a közösülés, hanem a különböző „szerelmi játékok”,  vagyis  petting  megtanulása, begyakorlása.  Bizonyosra vehető, hogy sokkal kevesebb szexuális zavar fordulna elő, ha a fiatalok a hagyományos értelemben vett nemi élet, a közösülések megkezdése előtt  megtanulnának  pettingelni, beleértve egymásnak ilyen módon történő  kielégítését  is. Talán nem túlzás ezt a fajta tudást   szexuális  kultúráltság  egyik  fokmérőjének tekinteni, nem is említve azt a külön előnyét, hogy kiküszöböli a fogamzásgátlásnak ebben az életkorban alapvető, de sokszor nehezen megoldható gondját, s nagyrészt még a nemi úton terjedő fertőzésektől is véd.
Az erotikus viselkedés fejlődése, mint láttuk, az önkielégítésekkel és a hozzájuk kapcsolódó, képzeletbeli próbacselekvésekkel  indul. Ez teszi lehetővé a szexuális reagálókészség  fejlődését mindkét nemnél, a lányoknál pedig az orgazmuskészség kialakulását is.  A vizsgálati adatok szerint azonban még napjainkban is sok fiatal túl gyorsan áttér a közösülésekre  (ami ahhoz hasonlítható, mintha az általános iskola valamilyen szintű elvégzése után  rögtön érettségizni akarnának).  Holott szexuálpszichológiai szempontból nyilvánvaló, hogy az erotikus viselkedés  fejlődésének második szakaszaként  a közösülés nélküli szeretkezést, vagyis a pettinget kellene megtanulniuk.  A petting  símogatást, gyengédséget, szeretgetést jelent, s igen sokféle formája van;  a közösülés kivételével  az erotikus örömszerzésnek  szinte minden formáját  felöleli, a csókolózástól kezdve a különböző  erogén zónák  kézzel vagy szájjal történő  ingerléséig.
A  petting „merészebb” formái természetesen csak lépésről lépésre jelennek meg a tizenévesek viselkedésében.  Rendszerint ma is a fiúk kezdeményezik, s ők azok, akiknél a petting könnyebben és gyakrabban eredményez orgazmust  (amit a szexuális reagálókészség nemenként eltérő serdülőkori fejlődése magyaráz).  Ennek ellenére tizenéves korban a lányok számára  nagyobb jelentőségű, mert sokan  így ismerik meg az orgazmust.  A petting jelentősége a pszichoszexuális fejlődés szempontjából abban áll, hogy elősegíti a partnerhez való alkalmazkodás elsajátítását, az intim viszony létrehozásának megtanulását és a különböző típusú partnerek mélyebb megismerését. A petting tehát  szocializáló tényező; és egyben az individuális erotika kialakulásának előmozdítója, A nők  35%-a több mint tíz partnerrel pettingelt házassága előtt, és sokan a petting során alakították ki orgazmuskészségüket. Ez pedig megkönnyítette számukra, hogy a közösülésben is kielégüljenek.
Következésképpen  szabálynak kellene tekinteni, hogy a nő csak akkor kezdje a közösüléseket, ha az orgazmuskészsége (a maszturbációk és/vagy pettingek során)  már  kialakult.  De a petting, vagyis a változatos szerelmi játék a felnőttkori szexuális kapcsolatokban is fontos, vagy önmagában, vagy az ún  előjáték  formájában. Ez utóbbi teszi lehetővé, hogy a nő magas izgalmi szinten kezdhesse az aktust, s abban orgazmushoz jusson;  a  férfi pedig hozzászokjon  saját kielégülésének (és magömlésének)  késleltetéséhez. Ennek érdekében a partnereknek  irányítaniuk kell egymást, amit leginkább a petting során folytatott (meta)kommunikáció tesz lehetővé. A  petting fő formái: a  csókolózás és az erogén zónák ingerlése kézzel vagy szájjal, bármilyen testhelyzetben.  Az orgazmushoz általában a nemiszerv közvetlen ingerlése szükséges. Ennek hatékony módját és az élvezetére való ráhangolódást azonban a partnerrel együtt kell megtanulni.
A  tizenévesek  eleinte beérik az ölelkezéssel és csókolózással, majd fokozatosan előtérbe kerülnek a petting „merészebb”, már kielégülést is hozó  formái.  A mellek és a nemi szervek simogatása először ruhán keresztül történik, aztán a ruha alá nyúlva, később már félig-meddig meztelenül.  Az első közösülésre (koitarche) nálunk ez idő szerint átlag  16-17 éves kor körül kerül sor, bár elég nagy szóródással.  Az elmúlt évtizedekben sok vita volt akörül, hogy mikor „túl  korai” a közösülések elkezdése, és milyen veszélyek származnak belőle. Egyesek a jogi felnőttkort (18 év), mások a házasságkötést  tartották  elengedhetetlen előfeltételnek.
 Tény, hogy a közösülések „túl korai” vagy „túl késői”  elkezdése egyaránt veszélyeket rejt magában, bár az utóbbi lehetőségre igen kevesen gondolnak. Pedig minél tovább halogatja valaki a hagyományos értelemben vett nemi élet megkezdését, annál valószínűbb, hogy nehézségei lesznek később, amikor harmónikus párkapcsolatot szeretne. Ma már nyilvánvaló, hogy nem az életkor a fő kritériuma annak, hogy mikor nevezhetünk egy szexuális kapcsolatlétesítést  túl korainak, vagy túl későinek, hanem az erre való felkészültség  foka, az egyén pszichoszexuális fejlettségének szintje.
Pszichológiai szempontból  az első közösülés motívumainak  és  hatásainak vizsgálata lehet jelentős. Újabb vizsgálatok szerint a megkérdezettek  első helyen a szerelemmel, második helyen a kíváncsisággal indokolták az első közösülést. De sok egyéb motivum is előfordul;  nők részéről például a partner sürgető igénye és félelem a partner elvesztésétől;  férfiak részéről a szexuális és birtoklási vágy stb
Az első közösülés élménye jelentős lehet  a további szexuális viselkedés szempontjából.  Az átélés módja és hatása főként az egyén  szexuális beállítottságának és  felkészültségének, valamint az adott partnerkapcsolat jellegének függvénye. A felmérések szerint a többség pozitivan értékeli, tehát ennek az élménynek még viszonylag kedvezőtlen körülmények között is kedvező, fejlesztő hatása lehet.
Még ma is problémát jelenthet viszont, hogy a védekezés, a fogamzásgátlás az első közösülések jelentős részében megoldatlan; ez a nemi nevelés hiányának következménye. Az önmegtartóztatók, a szexuálisan absztinensek legnagyobb része erkölcsi okokkal indokolta tartózkodását;  emögött azonban gyakran egyéb okok (félelem, alkalomhiány stb.)  húzódnak meg.
  



#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése