Egy kisgyermek félelmei
Emlékszem gyerekkoromban mennyire féltem attól a kerek
lyuktól a falon, ahol a vezetékek mentek. „Lő-lő-lő”-nek hívtam, és rettegtem
tőle, de azt már nem tudom, miért. Az egészséges gyermeki fejlődés része a
szorongás. Egy kisgyerek szinte bármitől félhet. Félhet az elalvástól, a
pókoktól, a bohóctól vagy a „lő-lő-lőtől”.
Már egészen újszülött korban átéli a gyermek
az ún. veleszületett félelmeket, melyeket nem kell megtapasztalnia sem. Ilyen például a hangos zajokra,
váratlan mozgásra, a fájdalomra, és a hirtelen zuhanásra jelentkező félelem. Az
idő múlásával ezek azonban eltűnnek, sőt később a baba már kifejezetten élvezi,
ha a levegőbe emelgetik.
7-8
hónapos korban jelentkezik a szeparációs szorongás.
Ebben az életkorban már kitárul előtte annyira a világ, hogy meg tudja
különböztetni az idegeneket az ismerősöktől, és a helyváltoztató mozgások
beindulásával már fizikailag is el tud távolodni édesanyjától. Ez egy
természetes félelmet kelt benne, és ha anyja egy méterre is eltávolodik tőle,
azonnal sírni kezd.
Általában a szeparációs szorongás is megszűnik
néhány nap/hét alatt.
Jellemzően
1-2 éves korban félnek a gyermekek az állatoktól.
Ez is egy természetes folyamat, és a legjobb, ha megbeszéljük a gyerekkel, hogy
az állatoktól nem kell félni, a kiskutya, kiscica nem bánt. Ha a szülő ilyenkor
inkább elkerüli az állatokkal való találkozást, vagy leszidja a gyereket,
amiért fél tőlük, azzal csak megerősíti a félelmet.
Óvodáskorra
ezek a veleszületett félelmek általában elmúlnak.
Ami megmarad, az a fájdalomtól való félelem (pl.
nem szeretik a kórházat, vérvételt; kerülik a sérüléseket) Ebben az
életkorban a szülői nevelés hatására megjelenik az ún. anticipátoros félelem. Ilyenkor már a
szülői intelmektől való félelem miatt kerülik az adott helyzetet.
Az
óvodások színes képzeletvilága számos megalapozatlan gyermeki félelem forrása. Félnek a szörnyektől az ágy alatt, félnek a lyuktól a falon stb. Ezeket a
félelmeket a leginkább úgy küzdhetjük le, ha „elvarázsoljuk” őket. Az óvodás racionális meggyőzése, hogy
valójában szörnyek nem is léteznek, kevésbé hatásos. A lényeg, hogyha a gyermek
kifejezi félelmeit, azokat általában hamar eloszlathatjuk.
Fontos,
hogy azt érezze, félelme nem volt megalapozott.
Ha a kutyát sikerül egyszer közösen megsimogatni, rájön, hogy nem is olyan
félelmetes. Nem szabad tehát ezektől a félelmektől kétségbeesni. Az esetek
többségében, ahogy megjelennek, úgy el is múlnak.
Kisiskoláskorban
korspecifikus félelem a kiközösítéstől, kicsúfolástól való rettegés és az
iskolafóbia. Az iskolafóbia nem egyszerűen azt
jelenti, hogy nem szeret iskolába járni a gyermek, hanem sokszor már valaminek
a következménye. Elsősorban kisiskoláskorban jelentkezik, és az érzékeny
gyerekekre jellemző. A gyerek elutasítja az iskolába járást, sokszor különböző
testi fájdalmakra panaszkodik (migrén, hasfájás stb.)
Az
iskolafóbiás gyerekek többségének az anyáról való leválással vannak nehézségeik. De sokszor a tanár szigora vagy a
kiközösítéstől való félelem is komoly szerepet játszik a kialakulásában.
A legfontosabb, hogy minél hamarabb iskolába
kerüljön, ne maradjon otthon. Sokszor azt is mérlegelni kell, mennyire
megfelelő számára az osztálya. Ha fokozódik a probléma, akkor érdemes
pszichológushoz vagy pszichiáterhez menni.
A szorongások megjelenései
gyermekkorban:
Fóbiák: általánosságban
a fóbiákat a zavarok egy olyan csoportjának tekintjük, melyben a szorongás egy
jól meghatározott, de nem veszélyes helyzetben alakul ki. Eredménye, hogy a
betegek ezeket a helyzeteket kerülik, és félelemmel vészelik át.)
Pánikzavar: generalizált szorongás (A szorongás állandó és nem csak egyféle helyzetben
nyilvánul meg; testi tünetekkel jár)
Kényszeres zavar: már
gyermekkorban megjelenhet. Komoly szenvedés a gyermek és környezete számára.
Kényszergondolatok és kényszercselekedetek megjelenése. Pl. Egy 10 éves kislány
attól fél, hogyha nem fogja meg minden este ötvenszer a radiátort, akkor meg
fog halni az édesanyja.)
Pszichoszomatikus megbetegedések: hasfájás, fejfájás stb. ill. egy-egy hirtelen fellépő stresszre is
sokszor fellép a túlzott szorongás tünete
A
gyermekkori félelmek többsége magától elmúlik és jól kezelhető. Szülőként fontos, hogy megértők legyünk, ne gúnyoljuk ki, és ne szidjuk
le a gyermeket.
Viszont ha abnormális
formában jelenik meg egy félelem vagy fóbiává válik, érdemes szakemberhez
fordulni. Pszichoterápiák közül ilyen esetekben a
kognitív viselkedésterápia a leggyakrabban használt módszer. A hangsúly a
betegség fenntartásában fontos szerepet játszó, szorongással vagy társuló
depresszióval kapcsolatos negatív gondolattartalmak megváltoztatásán van. A
legsúlyosabb esetekben gyógyszeres kezelést is szoktak alkalmazni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése