A FÉRFI ÉS NŐIDEÁL ALAKULÁSA

Tizenéves kori pszichoszexuális fejlődés

 

HETEDIK RÉSZ

 

A  férfi és nőideál alakulása

A partnerideál, vagyis  az (egyén számára)  ideális  férfiről illetve nőről alkotott, félig tudatos elképzelés a nemi szerepek megismerése nyomán alakul ki az egyénben.  Ősmintája  rendszerint az ellenkező nemű  szülő. Kialakulása a kisgyermekkorban kezdődik, fontos állomása az Ödipusz-konfliktus és minden heterogén barátság vagy szerelem  (különösen az első szerelem)  alakít rajta. A folyamat a serdülő- és ifjúkorig jórészt  tudattalan, s azután is csak részben tudatosodik. Sokan még felnőtt korban sem tudják megmagyarázni, miért részesítenek előnyben bizonyos típusú partnereket. Néhány általánosság kivételével arról is keveset tudnak mondani, milyen típusú, tulajdonságú partnert szeretnének, vagy éreznének leginkább magukhoz illőnek. Ebben az is közrejátszik, hogy a reális egyéni partnerideál  önismeretet feltételez, s ezzel még kevesen rendelkeznek. A reális önismeret ugyanis komoly lelki teljesítmény, amihez rendszerint sok élettapasztalat kell, bár a tizenévesek sokszor nagy erőfeszítéseket tesznek ebben az irányban.

A „Milyen ember vagyok?” és  „Milyen  szeretnék lenni?” kérdések  sikeres megválaszolása után kerülhetne csak sor a „Milyen partner illik hozzám?”  kérdésre. Nem könnyű azonban a többnyire mások segítségével nyert, hozzávetőleges önismeretet (énképet) elkülöníteni  az  énideáltól,  a saját nemi szerepre vonatkozó eszményképtől. Igy az egyéni partnerideál  is inkább az énideál  kritériumainak lesz eszmei megfelelője, mint a valóságos egyéniségnek.  A  partnerideál tehát  reális önismeret  hiányában  irreális,  illuzórikus  lehet. Ez az egyik fő oka sok tizenéves kori  (vagy későbbi)  szerelmi csalódásnak.  A partnerideált ugyanis egy tudattalan lelki mechanizmus (a  projekció)  rávetíti egy potenciális, valamiért megtetsző partnerre, s így az egyén hajlamos azt hinni, hogy a számára ideális partnerrel találkozott;  ez motíválja, hogy vonzódni és érzelmileg kötődni kezd hozzá, vagyis úgy érzi:  szerelmes lesz. A  vonzalom aztán a remélt kielégülés mértéke szerint növekszik.

A  partnerideál többé-kevésbé  szociálisan meghatározott értékeket  hordoz,  vagyis az adott társadalom közvéleménye által elfogadott  szkriptek írják elő, milyen tulajdonságokkal rendelkezik az ideális nő és az ideális férfi. 

 Az ideális nő tulajdonságait   Amerikában a következő tényezőkön mérték:

1. Sex appeal, vagyis a szépség, a szexuális vonzerő,

2.  társadalmi státusz, vagyis a származás, képzettség, foglalkozás, 

3.  a különlegesség, ritkaság, presztizs, népszerűség, 

4. a gazdasági  helyzet, vagyon, 

5.  az  érettség, kiegyensúlyozottság foka  és 

6. a  jellem, a megbízhatóság. 

A  férfiideál  értéktényezői:  

1.  A fizikai ügyesség, bátorság, rámenősség, 

2.  a  gazdasági helyzet, vagyon, 

3.  a  társadalmi státusz, elismertség, tekintély,

4.  az intelligencia, 

5. a jó modor, 

6.  a  megfelelő  életkor  és 

7.  a  jellemesség.  A kritériumok tehát csak részben ugyanazok és a sorrendjük is más

A partnerideál értékkritériumai  egy kicsit másfélék. A megkérdezettek  a  megbízhatóságot  és őszinteséget  tartották a legfontosabbnak, bár a fiatal nők lényegesen nagyobb arányban, mint a férfiak.  A második legfontosabb tényező a  közös érdeklődés és ízlés; a  nőknél viszont  a  gyermekszeretet; amit a férfiak talán azért nem hangsúlyoznak, mert a nőknél ezt magától értetődőnek tartják. Ezzel szemben hangsúlyozzák az  egészség, a vitalitás követelményét, aztán a vonzó külsőt, a szorgalmat és a kedvező anyagi helyzetet;  a nők pedig a józanságot és szorgalmat, az intelligenciát és a hasonló társadalmi helyzetet.

A  partnerideál tehát társadalmilag is változó, de függ az egyén aktuális fejlettségi szintjétől is. Az érett partnerideál  tulajdonképpen  házastárs-ideál, így érthetően szorosan összefügg a  házassági  elvárásokkal, vagyis azzal, hogy mit várunk a számunkra ideális partnerrel való együttéléstől. . 

 www.szexualpszichologia.hu/tizenevesek.htm‎

#1 Dr.BauerBela

---