Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2014. április 17., csütörtök

A BARÁTSÁGTÓL A PARTNERKAPCSOLATIG

Tizenéves kori pszichoszexuális fejlődés.
 
Negyedik rész
 
A  barátságoktól a  partnerkapcsolatokig

A  prepubertásban és a serdülés kezdetén  átmeneti  elkülönülés  figyelhető meg:  a  fiúk és lányok külön csoportokat alkotnak, tűntetően semmibe veszik a másneműeket. Valójában azonban érdeklődésük, képzeletük mindinkább a másik nem felé irányul.  Az elkülönülés ugyan nem szükségszerű, mindenesetre elősegíti az azonos neműek közti barátságok kialakulásának lehetőségét, amelyekről  több szakértő véleménye, hogy a barátságok a partnerkapcsolatok, sőt, „a szerelem  iskolái”. Egyrészt ugyanis lehetővé teszik a szexuális információk és tapasztalatok cseréjét, a bizalmas  önfeltárást és nyílt kommunikációt, aminek az intimebb partnerkapcsolatokban  igen jelentős szerepe lesz. Másrészt  növeli a csoport tagjainak önbizalmát, s ezáltal megkönnyíti a közeledést a másik nemhez, ami eleinte többnyire csoportos formában történik.
A már korábban is jelentkező  szexuális információigény a serdülőkor kezdetén ugrásszerűen erősödik. Ebből nyilvánvaló, hogy a téves információk és helytelen attitűdök megelőzése céljából a szexuális felvilágosítást és nevelést már az első osztálytól kezdve rendszeresen és tervszerűen kellene folytatni, s ez legalább annyira az iskola feladata, mint a szülőké.  Ezzel szemben a vizsgálati adatok azt mutatják, hogy a szexuális felvilágosítás fő forrásai nem a szülők, vagy a hivatásos nevelők,  hanem  a csoporttársak, barátok és  a média  (magazinok, könyvek, filmek, tévé stb.).    
A serdülni kezdő tizenévesek egyik jellemzője az álmodozás,  a romantikus kaland, a szerelem  szükséglete. A serdülőt élénken foglalkoztatja a jövő, megpróbálja elképzelni életének következő  5-10  esztendejét, s ehhez mintákat, ideálokat keres.  A szülők, akiktől éppen elszakadóban van, erre már nem nagyon alkalmasak; sokkal inkább egy sikeres, ünnepelt sztár, egy idősebb jóbarát, vagy egy valamiért szimpatikus tanár/nő. Az ideálokért lelkesedéshez természetesen könnyen kapcsolódik érzelmi és szexuális vonzódás. Ilyenkor elképzelik, milyen nagyszerű lenne, ha sikerülne őt meghódítani, milyen boldogok lennének együtt... Nem minden serdülő tudja reálisan felmérni, hogy  az életkori, társadalmi és egyéb különbségek  gyakorlatilag lehetetlenné teszik a tényleges és  egyenrangú  intim kapcsolatot.  A mégis megkísérelt közeledési próbálkozások csaknem mindíg kudarccal végződnek;  többnyire úgy, hogy visszautasításban  részesülnek, vagy – ami még rosszabb! – visszaélésekre adnak alkalmat.
Az életkoruknak megfelelő  fejlettségű  serdülők viszont már tisztában vannak azzal, hogy álmodozásuk csak távoli, plátói  rajongás, amit nem kell túl komolyan venni, mert az veszélyes lenne. A rajongásnak azonban haszna is lehet, mert  azonosulást jelent a körülrajongott ideállal, s egyrészt a csodált tulajdonságainak utánzását, másrészt az ő elvárásainak elfogadását és megvalósítását jelentheti.  Ez az előny akkor is érvényesül, ha a rajongás nem egy elérhetetlen ideálra, hanem egy elérhetőbb, potenciális szerelmi partnerre irányul.  Ez már nem pusztán rajongás,  inkább  diákszerelemnek  nevezhető.  Többé-kevésbé ez is plátói jellegű lehet, amennyiben felnőttes jellegű nemi kapcsolatra  15-16  éves kor előtt ritkán kerül sor, de a vágyakozás és érzelmi kötődés  valahogyan  kifejeződik a szerelmi partner irányában, verbális vagy metakommunikáció formájában. A bátrabb serdülők – s nem csak a  fiúk, hanem ma már a lányok is – erotikus közeledéssel próbálkoznak: flörtölnek, vagyis kötetlenül, tréfásan udvarolgatnak, könnyed erotikus játékokat játszanak.  A flört  tehát erotikus kísérletezés, annak kipuhatolása, hogy meddig lehet  „leégés nélkül elmenni”, hogyan lehet az illemszabályok korlátait tágítani. A flörtölés tehát  a   szexuális közeledés gyakorló iskolája.
Bár a flört és a szerelem két különböző dolog, előfordulhat, hogy átalakulnak egymásba;  tehát, hogy a flörtölésből szerelem lesz – vagy a szerelemként induló kapcsolat flörtölésnek bizonyul.  A tizenéves kori diákszerelmek többnyire  szalmaláng-jellegűek, ritkán lesz belőlük tartós kapcsolat, vagy éppen házasság.  Egyrészt, mert többnyire  illúziókon alapulnak, nem önmaguk és egymás reális  ismeretén, és nem reális elvárásokon. Másrészt túl sokat kellene várniuk és túl sok feladatot megoldaniuk ahhoz, hogy szerelmük beteljesedjen, holott a személyiségük még kialakulatlan, sokat változhat.  Érthető, hogy a lelki fejlődés adott fokának megfelelő szerelmet is  ki lehet  nőni, különösen, ha a partner nem fejlődik ugyanolyan ütemben és  irányban.  Csak néha fordul elő, hogy az első szerelem  fokozatosan  „megérik”, megszilárdul.
A szerelmi képesség  ugyanis nem eleve adott, hanem  tanult képesség, amely az egyéni körülményektől függően, különbözőképpen alakul  (s egyeseknél „csökevényes” marad, vagy ki sem alakul).  A szexuális reagálási készségnek még legmagasabb foka, az orgazmuskészség sem azonos a szerelmi képességgel, amely sokkal bonyolultabb, komplex képesség, bár gyakran összetévesztik a szexuális vágyakozással.
A koedukáció folytán a serdülő lányok és fiúk rendszeresen együtt lehetnek és barátkozhatnak.  Az iskolatársi és sporttársi kapcsolat  sokféle együttműködésre teremt alkalmakat, s így keretet teremt az egymáshoz való érzelmi és szexuális közeledésre is. A  diszkók és a házibulik látogatása  még több alkalmat teremt erre, s a futó kalandok mellett megkezdődnek az együttjárások , amelyekben  petting  különböző formái mellett  elég gyakran  közösülésre is sor kerül.  A szexuális kapcsolat létesítését a multban csaknem mindíg a fiúk kezdeményezték, szenvedélyes vonzódásuk, sőt, szerelmük hangsúlyozásával, amit a lány vagy elhitt, vagy nem, de ha tetszett neki a fiú és meg akarta hódítani, vagy egyszerűen kiváncsi volt, hogy mit tud neki nyújtani, akkor lefeküdt vele. (Az is lehet, hogy csak engedett az erőszakosságának.)  Az utóbbi időben egyre gyakrabban előfordul, hogy a lány kezdeményezi a szexuális kapcsolatot;  ez esetben nagyobb az esélye valamilyen fogamzásgátló módszer alkalmazásának, a nem kívánt terhesség  (vagy fertőzés) megelőzése érdekében.
Az első partnerkapcsolat az esetek mintegy  50%-ában nem tart egy évnél tovább;  sőt, többnyire csak néhány hét, vagy hónap. A pszichoszexuális fejlődés szempontjából ez azért előnyös, mert lehetővé teszi több partner megismerését, s az így kialakult  összehasonlítási  alap  később tudatosabb  párválasztást tesz lehetővé. A felnőttes nemi szerep  elsajátításának fő tényezői közé tartozik többek közt az adott közösségben  a nemek viszonyára érvényes társadalmi szabályok, erkölcsi normák ismerete és értékelése.  Ez utóbbiban nagy szerepe van a helyi  (de egyre inkább globális)  ifjúsági  kultúrának, amely  jó néhány vonatkozásban eltér a hagyományos szemlélettől, s nemcsak az öltözködést és hajviseletet, hanem az érdeklődési kört és viselkedést is erősen befolyásolja.  A partnerkapcsolatok sikerességének és tartósságának másik fő tényezője  a kölcsönösségen alapuló, egyenrangú, vagyis  szimmetrikus kapcsolatokra való képesség. Az érzelmi beleélés (empátia) képessége  a serdülőkorban már nem annyira szelektiv, mint a kisgyermekkorban, hanem többnyire véglegesen generalizálódik. Az azonos nemű baráti kapcsolatok ezt nagyon megkönnyítik, s ezáltal fejlesztik a partnerhez való alkalmazkodást is.

A  randevúzás  funkciói

Partnerkapcsolatról akkor beszélhetünk, ha  a  fiú és lány már nem véletlenül, hanem szándékosan és többé-kevésbé rendszeresen találkozik, közös programok és együttes élmények céljából.  Általában nem hiányzik a szexuális motiváció, de ezen kívül még sok más motivum is szerepet kaphat benne.  Maga az ismerkedés a koedukáció folytán  keveseknek okoz komoly problémát, nekik is inkább csak gátlásosságuk következtében.
A randevúzás pszichoszexuális jelentősége elsősorban abból adódik, hogy lehetőséget nyújt a nemi szerepviselkedés gyakorlására,  a  különböző viselkedési sémák kipróbálására és továbbfejlesztésére. Ezzel végső soron a párválasztási érettség  kialakulását szolgálja. A randevúzási szokások  egyébként országonként, sőt, társadalmi rétegenként is eltérőek, s presztizs-értéke is változó.  A 13-14 évesek több mint fele már legalább egyszer randevúzott, s az első csókolózáson is túljutott. Néhány adat szerint a lányok előbb kezdik a randevúzást, mint a fiúk, de 16 éves korra ez a különbség kiegyenlítődik.
A randevúzás egyik legfőbb funkciója, hogy  sikerélményeket biztosít  a nemek közti kapcsolatteremtésben, a felnőttes nemi szerep elsajátításában. Ez megerősíti az egyén szexuális identitását és orientációját, növeli önbizalmát és fejleszti kapcsolatteremtő készségét.  Mentálhigiéniai szempontból is lényeges, hiszen  a sikeres  partnerkapcsolatok hiánya  hosszabb távon károsítja a személyiséget. Ugyanakkor növeli az egyén  személyi  presztizsét: mások előtt tekintélyt jelent a „férfiasság” illetve a „női vonzerő” bizonyítása a randevúk révén, különösen, ha a randevú-partner  közkedveltnek és nehezen elérhetőnek számít, s ha a randevú szexuális kapcsolatlétesítést is jelent.  De ide tartozik a randevúzásnak  a már említett  összehasonlítási alap létrehozásában játszott szerepe is  (amit tapasztalatszerzésnek is nevezhetünk).
Ugyanakkor tény, hogy a randevúk nemcsak sikerélményeket, hanem  kudarcélményeket is  hozhatnak. Ezek feldolgozása a serdülő addigi pszichoszexuális és személyiségfejlődésétől függően  akár kedvező hatással is lehet a további partnerkapcsolatokra, kiküszöbölhet bizonyos illúziókat, s így reálisabbá teheti a partnerideált. Fejlődési hiányosságok esetén viszont átmeneti, vagy tartós regresszióra is sor kerülhet és erősen gátolhatja, nehezítheti a további partnerkapcsolatokat.
www.szexualpszichologia.hu/tizenevesek.htm




#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése