Tizenéves kori pszichoszexuális fejlődés.
Negyedik rész
A barátságoktól a partnerkapcsolatokig
A prepubertásban és a serdülés kezdetén átmeneti
elkülönülés figyelhető
meg: a fiúk és lányok külön csoportokat alkotnak, tűntetően semmibe
veszik a másneműeket. Valójában azonban érdeklődésük, képzeletük mindinkább a
másik nem felé irányul. Az elkülönülés ugyan nem szükségszerű,
mindenesetre elősegíti az azonos neműek közti barátságok kialakulásának
lehetőségét, amelyekről több szakértő véleménye, hogy a barátságok a
partnerkapcsolatok, sőt, „a szerelem iskolái”. Egyrészt ugyanis lehetővé teszik a
szexuális információk és tapasztalatok cseréjét, a bizalmas önfeltárást
és nyílt kommunikációt, aminek az intimebb partnerkapcsolatokban igen
jelentős szerepe lesz. Másrészt növeli a csoport tagjainak önbizalmát, s
ezáltal megkönnyíti a közeledést a másik nemhez, ami eleinte többnyire
csoportos formában történik.
A már korábban is jelentkező szexuális
információigény a serdülőkor
kezdetén ugrásszerűen erősödik. Ebből nyilvánvaló, hogy a téves információk és
helytelen attitűdök megelőzése céljából a szexuális felvilágosítást és nevelést
már az első osztálytól kezdve rendszeresen és tervszerűen kellene folytatni, s
ez legalább annyira az iskola feladata, mint a szülőké. Ezzel szemben a
vizsgálati adatok azt mutatják, hogy a szexuális felvilágosítás fő forrásai nem a szülők, vagy a hivatásos nevelők,
hanem a csoporttársak, barátok és a média (magazinok,
könyvek, filmek, tévé stb.).
A serdülni kezdő tizenévesek egyik jellemzője az álmodozás, a
romantikus kaland, a szerelem szükséglete. A serdülőt élénken
foglalkoztatja a jövő, megpróbálja elképzelni életének következő
5-10 esztendejét, s ehhez mintákat, ideálokat keres. A szülők,
akiktől éppen elszakadóban van, erre már nem nagyon alkalmasak; sokkal inkább
egy sikeres, ünnepelt sztár, egy idősebb jóbarát, vagy egy valamiért
szimpatikus tanár/nő. Az ideálokért lelkesedéshez természetesen könnyen
kapcsolódik érzelmi és szexuális vonzódás. Ilyenkor elképzelik, milyen
nagyszerű lenne, ha sikerülne őt meghódítani, milyen boldogok lennének
együtt... Nem minden serdülő tudja reálisan felmérni, hogy az életkori,
társadalmi és egyéb különbségek gyakorlatilag lehetetlenné teszik a
tényleges és egyenrangú intim kapcsolatot. A mégis megkísérelt
közeledési próbálkozások csaknem mindíg kudarccal végződnek; többnyire
úgy, hogy visszautasításban részesülnek, vagy – ami még rosszabb! –
visszaélésekre adnak alkalmat.
Az életkoruknak megfelelő fejlettségű serdülők viszont már
tisztában vannak azzal, hogy álmodozásuk csak távoli, plátói rajongás, amit nem kell túl komolyan venni,
mert az veszélyes lenne. A rajongásnak
azonban haszna is lehet, mert
azonosulást jelent a körülrajongott ideállal, s egyrészt a csodált
tulajdonságainak utánzását, másrészt az ő elvárásainak elfogadását és
megvalósítását jelentheti. Ez az előny akkor is érvényesül, ha a rajongás
nem egy elérhetetlen ideálra, hanem egy elérhetőbb, potenciális szerelmi
partnerre irányul. Ez már nem pusztán rajongás, inkább diákszerelemnek nevezhető.
Többé-kevésbé ez is plátói jellegű lehet, amennyiben felnőttes jellegű nemi
kapcsolatra 15-16 éves kor előtt ritkán kerül sor, de a vágyakozás
és érzelmi kötődés valahogyan kifejeződik a szerelmi partner
irányában, verbális vagy metakommunikáció formájában. A bátrabb serdülők – s
nem csak a fiúk, hanem ma már a lányok is – erotikus közeledéssel
próbálkoznak: flörtölnek, vagyis kötetlenül,
tréfásan udvarolgatnak, könnyed erotikus játékokat játszanak. A
flört tehát erotikus kísérletezés, annak kipuhatolása, hogy meddig
lehet „leégés nélkül elmenni”, hogyan lehet az illemszabályok korlátait
tágítani. A flörtölés tehát a szexuális közeledés gyakorló
iskolája.
Bár a flört és a szerelem két különböző dolog, előfordulhat, hogy
átalakulnak egymásba; tehát, hogy a flörtölésből szerelem lesz – vagy a
szerelemként induló kapcsolat flörtölésnek bizonyul. A tizenéves kori diákszerelmek
többnyire szalmaláng-jellegűek, ritkán lesz belőlük
tartós kapcsolat, vagy éppen házasság. Egyrészt, mert többnyire illúziókon alapulnak, nem önmaguk és egymás
reális ismeretén, és nem reális elvárásokon. Másrészt túl sokat kellene
várniuk és túl sok feladatot megoldaniuk ahhoz, hogy szerelmük beteljesedjen,
holott a személyiségük még kialakulatlan, sokat változhat. Érthető, hogy
a lelki fejlődés adott fokának megfelelő szerelmet is ki lehet
nőni, különösen, ha a partner nem fejlődik ugyanolyan ütemben és irányban. Csak néha
fordul elő, hogy az első szerelem fokozatosan „megérik”,
megszilárdul.
A szerelmi képesség ugyanis nem eleve adott, hanem tanult képesség, amely az egyéni körülményektől
függően, különbözőképpen alakul (s egyeseknél „csökevényes” marad, vagy
ki sem alakul). A szexuális reagálási készségnek még legmagasabb foka, az
orgazmuskészség sem azonos a szerelmi képességgel, amely sokkal bonyolultabb,
komplex képesség, bár gyakran összetévesztik a szexuális vágyakozással.
A koedukáció folytán a serdülő lányok és fiúk rendszeresen együtt lehetnek
és barátkozhatnak. Az iskolatársi és sporttársi kapcsolat sokféle
együttműködésre teremt alkalmakat, s így keretet teremt az egymáshoz való
érzelmi és szexuális közeledésre is. A diszkók és a házibulik
látogatása még több alkalmat teremt erre, s a futó kalandok mellett
megkezdődnek az együttjárások , amelyekben a petting különböző formái
mellett elég gyakran közösülésre is sor kerül. A szexuális
kapcsolat létesítését a multban csaknem mindíg a fiúk kezdeményezték,
szenvedélyes vonzódásuk, sőt, szerelmük hangsúlyozásával, amit a lány vagy
elhitt, vagy nem, de ha tetszett neki a fiú és meg akarta hódítani, vagy
egyszerűen kiváncsi volt, hogy mit tud neki nyújtani, akkor lefeküdt vele. (Az
is lehet, hogy csak engedett az erőszakosságának.) Az utóbbi időben egyre gyakrabban előfordul,
hogy a lány kezdeményezi a szexuális
kapcsolatot; ez esetben nagyobb az esélye valamilyen fogamzásgátló
módszer alkalmazásának, a nem kívánt terhesség (vagy fertőzés) megelőzése
érdekében.
Az első partnerkapcsolat az esetek mintegy 50%-ában nem tart egy
évnél tovább; sőt, többnyire csak néhány hét, vagy hónap. A
pszichoszexuális fejlődés szempontjából ez azért előnyös, mert lehetővé teszi
több partner megismerését, s az így kialakult összehasonlítási
alap később
tudatosabb párválasztást tesz lehetővé. A felnőttes nemi szerep
elsajátításának fő tényezői közé tartozik többek közt az adott
közösségben a nemek viszonyára érvényes társadalmi szabályok, erkölcsi normák
ismerete és értékelése. Ez utóbbiban nagy szerepe van a
helyi (de egyre inkább globális) ifjúsági
kultúrának, amely jó
néhány vonatkozásban eltér a hagyományos szemlélettől, s nemcsak az öltözködést
és hajviseletet, hanem az érdeklődési kört és viselkedést is erősen
befolyásolja. A partnerkapcsolatok sikerességének és tartósságának másik
fő tényezője a kölcsönösségen
alapuló, egyenrangú, vagyis szimmetrikus kapcsolatokra
való képesség. Az érzelmi beleélés (empátia) képessége a serdülőkorban
már nem annyira szelektiv, mint a kisgyermekkorban, hanem többnyire véglegesen
generalizálódik. Az azonos nemű baráti kapcsolatok ezt nagyon megkönnyítik, s
ezáltal fejlesztik a partnerhez való alkalmazkodást is.
A randevúzás funkciói
Partnerkapcsolatról akkor beszélhetünk, ha a fiú és lány már
nem véletlenül, hanem szándékosan és többé-kevésbé rendszeresen találkozik,
közös programok és együttes élmények céljából. Általában nem hiányzik a
szexuális motiváció, de ezen kívül még sok más
motivum is szerepet kaphat benne.
Maga az ismerkedés a koedukáció folytán keveseknek okoz komoly problémát,
nekik is inkább csak gátlásosságuk következtében.
A randevúzás pszichoszexuális jelentősége elsősorban abból adódik, hogy lehetőséget nyújt a nemi
szerepviselkedés gyakorlására, a
különböző viselkedési sémák kipróbálására és továbbfejlesztésére. Ezzel végső
soron a párválasztási érettség kialakulását
szolgálja. A randevúzási szokások egyébként országonként, sőt, társadalmi
rétegenként is eltérőek, s presztizs-értéke is változó. A 13-14 évesek
több mint fele már legalább egyszer randevúzott, s az első csókolózáson is
túljutott. Néhány adat szerint a lányok előbb kezdik a randevúzást, mint a
fiúk, de 16 éves korra ez a különbség kiegyenlítődik.
A randevúzás egyik legfőbb funkciója, hogy sikerélményeket biztosít a nemek közti
kapcsolatteremtésben, a felnőttes nemi szerep elsajátításában. Ez megerősíti az
egyén szexuális identitását és orientációját, növeli önbizalmát és fejleszti
kapcsolatteremtő készségét. Mentálhigiéniai szempontból is lényeges,
hiszen a sikeres partnerkapcsolatok hiánya hosszabb távon
károsítja a személyiséget. Ugyanakkor növeli
az egyén személyi presztizsét: mások
előtt tekintélyt jelent a „férfiasság” illetve a „női vonzerő” bizonyítása a
randevúk révén, különösen, ha a randevú-partner közkedveltnek és nehezen
elérhetőnek számít, s ha a randevú szexuális kapcsolatlétesítést is
jelent. De ide tartozik a randevúzásnak a már említett összehasonlítási alap létrehozásában játszott szerepe
is (amit tapasztalatszerzésnek is nevezhetünk).
Ugyanakkor tény, hogy a randevúk nemcsak sikerélményeket, hanem kudarcélményeket is
hozhatnak. Ezek
feldolgozása a serdülő addigi pszichoszexuális és személyiségfejlődésétől
függően akár kedvező hatással is lehet a további partnerkapcsolatokra,
kiküszöbölhet bizonyos illúziókat, s így reálisabbá teheti a partnerideált.
Fejlődési hiányosságok esetén viszont átmeneti, vagy tartós regresszióra is sor
kerülhet és erősen gátolhatja, nehezítheti a további partnerkapcsolatokat.
www.szexualpszichologia.hu/tizenevesek.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése