Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2014. április 15., kedd

LELKI ÖNÁLLÓSODÁS,FÜGGETLENEDÉS A SZÜLŐKTŐL

Tizenéves kori pszichoszexuális fejlődés-Harmadik rész


Lelki önállósodás, függetlenedés a szülőktől

A  tizenéves  pszichoszexuális fejlődésének, felnőtté válásának lelki előfeltételei között kiemelkedő helyet foglal el a gyermekkorra jellemző  szülőhöz-kötődés  erős  szálainak meglazítása, a róluk való „érzelmi leválás” és a kapcsolat  felnőttes jellegűvé  alakítása.  Az a serdülő, aki  nem tudja vagy nem akarja gyermekkorára jellemző érzelmi kötődését  lazítani, megreked a személyiségfejlődés alacsonyabb szintjén, így nem igényli vagy nem képes vállalni az érzelmi kötődést másokhoz  (barátokhoz, partnerekhez stb.)

A lelki önállósodás folyamatának többféle típusát ismerjük. A fontosabbak a következők:
1.       Természetes átnövés a  felnőttes viszonyba.
2.       Kikényszerített önállósodás.
3.       Túl korai önállósodás.
4.       Sikertelen  önállósodás.

Nyilvánvaló, hogy a legszerencsésebb megoldás a fokozatos és viszonylag harmónikus  átnövés a felnőttes kapcsolattípusba. Az ilyen kapcsolat jellemzője, hogy  szimmetrikus, vagyis a szülő és gyermeke egyenrangúságán alapul;  kölcsönös  tiszteletben tartást és  alkalmazkodást feltételez.  Jó, ha a szülő kezdettől fogva tudatosan törekszik  gyermekének pszichés önállósítására, éspedig olyan ütemben és mértékben,  amilyet a gyermek fejlődése lehetővé tesz.  Igy mind nagyobb beleszólási lehetőséget biztosít a gyermeknek, nem csak személyes dolgaiba, hanem a családi ügyekben is véleményét kéri. Nem akarja a serdülő minden percét ellenőrizni, minden lépését előírni, barátait helyette kiválasztani  stb.  Emellett persze segítséget és érzelmi támaszt nyújt neki bármikor, amikor erre szüksége van.  A  szülő—gyermek kapcsolat így fokozatosan átalakul egyfajta baráti kapcsolattá, amely akár a gyermek  más kapcsolatainak is modellül szolgál, s viszonyítási pont marad.
Sajnos, gyakoribb az az eset, amikor a serdülő kénytelen valósággal  kikényszeríteni  önállósulását  a szülők akaratával  szemben.  Ez nem történhet meg konfliktusok nélkül.  A szülő érzelmi komplexusai folytán makacsul ragaszkodhat a gyermek függő helyzetéhez, feltétlen engedelmességéhez, saját szülői  jogaihoz és tekintélyéhez. Az ilyen „tekintély” azonban a gyermek érzelmi kötődésének megszűnte után nehezen tartható tovább.  A serdülő  szülőképe  drasztikusan megváltozhat. A csodálatot vagy félelmet felváltja a tiszteletlen vagy éppen gúnyos kritika, a „csakazértis”  magatartás.  Sajátos  circulus  vitiosus  állhat elő:  a szülő érzi tehetetlenségét, de épp ezért még makacsabbul hivatkozik szülői jogaira, még merevebben követel engedelmességet.  Ez viszont a serdülőből vált ki hevesebb ellenállást és agressziót. Az elmérgesedő konfliktus szinte belehajszolja a fiatalt olyan szexuális (és egyéb) kapcsolatokba, amelyekre nincs valódi igénye, inkább csak a szülein akar bosszút állni  (akár úgy is, hogy elszökik hazulról és kriminális útra terelődik).
A túl korai önállósulás  többnyire a rideg családi légkör, a széthulló családi kapcsolatok esetén figyelhető meg. Ha a szülők nagyon elfoglaltak, vagy egyéb okból  (alkoholizmus  stb.)  törődnek keveset gyermekükkel,  legfeljebb időnként szigorúan megbüntetik, akkor a magára hagyott gyermek kénytelen  korán önállósulni, s érzelmileg már serdülőkora előtt elszakad szüleitől, illetve negatívan viszonyul hozzájuk. Ennek folytán érzelmi elsivárosodás,  a kapcsolatkészség csökkenése, vagy az intim kapcsolatokra való képtelenség  következhet be. „Ezek a serdülők– a galerik igazi tagjai;  a bűnöző csoport ezeknek szinte családot helyettesít. Ilyen gyermekkor és ilyenfajta serdülőkori önállósulás  szokott a prostituáltak multjában lenni.” 
 sikertelen  önállósulás  nem kevésbé veszélyes, mint a kikényszerített, vagy a túl korai.  A szülőkről érzelmileg leválni nem tudó serdülőnek nincsenek barátai, nem képes partnerkapcsolatokat kialakítani.  Emiatt a maszturbáció könnyen kizárólagossá válik nála.  Infantilis magatartása  a  serdülőkor elmúltával mind feltűnőbbé és önmaga számára is mind kényelmetlenebbé válik. Ezért igyekszik legalább  a  külsőségekben felnőttesnek  tűnni  (pl. dohányzás, bajusz és szakállnövesztés  stb.)  A lánynak előbb-utóbb a szüzesség is kényelmetlenné válik, s igyekszik megszabadulni tőle  komolyabb partnerkapcsolatok hiányában is. A futó kalandok azonban nem segítik elő a pszichoszexuális  és a személyiségfejlődést.
www.szexualpszichologia.hu/tizenevesek.htm













#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése