Mikor szüljünk?

A legtöbb nõ szeretne anya lenni. Hogy mikor, arra eltérõ válaszokat adnak. A sorsnak is nagy szerep jut a fogantatás idõpontjának kiválasztásában. De vajon tényleg annyira számít az életkor e sorsdöntõ kérdésben? A legújabb trendek cáfolják a köztudatban élõ igazságot: szülni fiatalon kell.

Hirdetés

Az orvosok egy harmincas éveiben először szülő nőnek ma már nem mondják, hogy idős. Nem is mondhatják, hiszen tavaly az első gyereket vállalók átlagéletkora közel volt a harminchoz. Az eltolódás egyik oka a tanulási idő elnyúlása, a másik, hogy a magasan képzett nők előbb biztos egzisztenciára vágynak, csak aztán gyerekre. A megfelelő apa megtalálása is sok időbe telik. 

Biztos pont

Ha valaki a huszonhárom éves B. Orsolyát és négyéves kislányát, Vanesszát látja, nem gondol arra, hogy a szülők elkapkodták a döntést, hogy felelőtlenül vállaltak gyereket.
– Három hónapos voltam, amikor édesanyám meghalt, s bár apukám próbálta pótolni, mindig vágytam igazi családra. Ez a vágy apu elvesztésekor tovább fokozódott. Ott voltam egyedül, tizenhét évesen és föl kellett nőnöm egyik pillanatról a másikra – mondja Orsolya. Szerencsére egy évvel később megismertem a nálam kilenc évvel idősebb páromat. Szinte egyszerre mondtuk ki, hogy egy baba tenne igazán boldoggá bennünket. Egy-két hónappal a döntés után már várandós is voltam. Biztos pontot kerestem az életemben és tudom: a család mindig fontosabb lesz nekem az úgynevezett önmegvalósításnál.

Negyvenöt fölött

Harmincas anyuka egy év körüli babával – gondolná az ember, ha P. Ágotát és Bencét látja. Holott Ágota 46 éves volt, amikor megszületett a kisfia.
– Negyvenhárom évesen ért véget egy tizenhárom éves kapcsolatom. A szakítás után találkoztam a párommal, akivel huszonöt éve ismertük egymást, de csak ekkor lettünk szerelmesek. Úgy látszik, ki kellett várnom a gyerek tökéletes apját. Amikor negyvenöt évesen teherbe estem, a nőgyógyászom egy cseppet sem csodálkozott, hiszen tudta, vágyom már babára. A terhességet remekül viseltem. Semmiféle nehézségem nem volt, azt hiszem, ez kortól független adottság. Az is erőt adott, hogy a családom, a barátaim nagyon örültek a várandósságomnak. Egy félelmünk azért van: mi lesz a fiunkkal, ha megöregszünk, meghalunk? Megoldásnak azt látjuk, hogy gyorsan önállóságra kell őt nevelnünk.


Korhatár nélkül

– Korainak tartjuk, ha tizennyolc-tizenkilenc évesen szül valaki, még akkor is, ha az illető szervezete érett –

 Az európai gyakorlatban a huszadik és harmincadik életév közti szülést nevezzük optimálisnak. Később már jobban kell figyelnie a kismamának az életvitelére, az orvosnak a terhességre, a szülésre, hiszen sokszor tapasztalható, hogy a szövetek már nem olyan rugalmasak, több a komplikáció, a szövődmény, a császármetszés. Harmincöt éves kor fölött minden esetben fel kell ajánlani a genetikai tanácsadás lehetőségét, ami nem feltétlenül jelent magzatvíz-mintavételt. Ám ha mégis, ez akkor sem kötelező. A szülészorvosnak vagy genetikusnak ez ügyben nincs döntési joga, mindössze az a kötelessége, hogy felhívja a kismama figyelmét bizonyos veszélyekre. Ezek közül a legismertebb a Down-szindróma. Orvosként úgy vélem, a később szülő nőknek már nem is annyira a várandósságot vagy a szülést kell mérlegelniük, sokkal inkább az utána következőket. Egy gyerek nevelése erőt, egészséget és időt igényel.

#1 Dr.BauerBela

---