Részlet az “Alkotás kényszere” című önéletrajzi írásomból
.
A megszokott pályaválasztási kódexben manapság már kevés az előre
elhatározott hivatástudat,A konjunkturális anyagi vonatkozások állnak az
előtérben- kezdettől fogva a kapaszkodási kényszer határozza meg egy egyén
szellemi tudatosságát,magatartását a társadalomban,viselkedését,felfogását
emberi létének az értelméről. Egyszóval hovatovább mind kevesebb az
elhivatott,pedagógus,orvos,mérnök, stb.Egyik kedves keresztfiam aki
Németországban végezte a repülő-mérnöki akadémiát jelen pillanatban az Egyesült
Államokban képviseli cégét –a következőket irja-Itt is megvan a megosztottság a
déli fekete bőrűek és az északi –yenkik között,Minden utcasarkon 6-7 templom
vagy imaház van –DE AZ ISTEN MÉGIS A DOLLÁR.-Ez a szellem már régen átterjedt
Európára is. A pályaválasztás tudatossága vagy tudatosítása egy fiatalban az
egyéni élményanyag hiányában nehéz feladat Az állhatatosság hogy egy hivatást
vagy foglalkozást egy életen keresztül mindennapi
elkötelezettséggel,szerető szellemi és fizikai affinitással végezzél, kevés
embernek jut sorsrészül. A kor teremtette kényszerhelyzetek pl,hogy manapság
már két vagy esetleg több egymástól távolálló disciplinában kell diplomát
szerezni a megélhetési lehetőség biztosítására, rányomják bélyegüket a
hivatáshűség nagyon szép élményére. Jómagam nem lettem volna semmi-vagy senki-
Engem egyáltalán nem emésztett a jövőm, igaz hogy ez a könnyed sportos. cikis
életmód a szülői ház biztonsága és védelme alatt volt így.
Kisebb koromban cipész szerettem volna lenni-mindez, azért mert én hordoztam a
cipőket Petrucz Feri bácsihoz a bányai úti sarki cipészhez-aki mindent tudott
és mindenhez értett és mindezek, fejében még egy élő idomított fekete csókája
is volt piros sipkával-no meg –stiglice-és minden olyan kellék ami egy
gyermeknek vonzó lehetett,abban az életkorban..
Mint
minden mélyen hivővallásos asszony édesanyám papi hivatást szánt nekem. De
amikor már tánciskolába jártam Csipler tánctanárnőhöz-és az ottani történéseim
szemelvényeimről beszéltem Neki jó érzékkel lemondott ezen igényeiről,és
veszett ügynek könyvelt el.
Nagyon
sokat szavaltam elemi iskolában és középiskolában de a színi pályára nem
éreztem semminemű vonzalmat. Olyam simi-semmi féle emberke voltam. Szüleim
mégis annyi év kitűnő tanulmányi eredménye után nagyon szerették volna, ha
valami felső iskolai képesítést szerzek. Igy aztán hozzácsapódtam minden
felkészülés nélkül Ponner Jancsihoz és Lenkey Ernőhöz és elmentem velük
felvételezni a Temesvári Műegyetem –gépészmérnöki karára,ahonnan természetesen
kirúgtak. A két mindmáig jó barátom akikkel mentem kiváló életpályát futottak
be/Ponner János a Hamburgi Műegyetem professzora, míg Lenkey Ernő a Békási vizierőmű
építésének vezető főmérnöke-majd Svédországban egyes hidrotechnikai létesítmények
megalkotója volt./Különben mindketten matematikai zsenik voltak./
Egy adott pillanatban,Édesanyám kijelentette hogy egy veszekedett garast sem
költ rám és éppen csak hogy egy kis köménymag-levest kapok a házában ha nem
emberelem meg magam. Azonnal dolgozni kellett mennem a Szatmári “Drum Nou” bőrgyárba-
Itt aztán a –dörzsölt tímárok társaságába kerültem és ez a környezet sok
gondot okozott szegény anyámnak. A kikapós élet hajnalig tartó csapongásai
gondterheltté tették ,mindig megvárt-megkérdezte hogy nem e vagyok éhes és
minden zokszó nélkül lefektetett,akár egy óra erejéig is, de a megszokott
időben felkeltett reggelit adott és elküldött munkába azzal a jelszóval/ha
férfi voltál éjszaka légy férfi nappal is./
Aztán egy barátom akivel együtt dolgoztunk egy építkezési vállalatnál mint
napszámosok, és ismerte kvalitásaimat is, javasolta hogy menjek
felvételizni a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemre. Ha már költenek rád az
–öregek –ne menj olyan szakra ahol egész életedben üres járatban vagy. Én
orvosira ? /hullák,vér,halál,mindennap, csak az emberi szenvedéssel és elmúlással
foglalkozni/Ez nem az én esetem.!!
Ismét édesanyámé volt a döntő szó-a következőket mondta az orvosi pálya az
egyik legnemesebb hivatás. A társadalomban,minden hivatásnak,foglalkozásnak
megvan az érzelmi vagy fizikai elviselhetőségi foka. Habár így is nehéz lesz a
családnak de ezt az áldozatot vállaljuk-ha nem, menj vissza a bőrgyárba
az-argentin marhabőröket –sérolni-/tisztítani-
Döntöttem-négy hónapig készültem a felvételi vizsgára,ami a végén sikerült.
Édesanyámnak azután hogy világra hozott, ez volt a második legnagyobb öröme.
Annyira már ismert, hogy ahova kerültem addigi életem folyamán mindig
tisztességgel láttam el a feladataimat. Az egyetem általános orvosi karára
vettek fel,de figyelembe véve hogy a gyermekgyógyászati kar akkor alakult-4o
hallgatót az általános karról áttettek a gyermekgyógyászati karra anélkül hogy
megkérdeztek volna bennünket./Ezek természetesen a társadalmilag terhelt
háttérrel rendelkezők voltak-nem KISZ tagok,kispolgári
származásúak,politikailag terhelt múlttal rendelkezők-stb.
IGY LETTEM
GYERMEKGYÓGYÁSZ JELÖLT. Isten nyugosztalja egy politikus kollégám aki magyar
országra települt át-egy erdélyi szenvedő orvos sorsát ecsetelő írásában leírta
hogy sikerült-úgymond átpakolni a gyermekgyógyásza átpakolni a gyermekgyógyászatra az osztály idegeneket. Az
idegenkedés oka a gyermekgyógyászattól a felelősségteljesebb munka és az anyagi
vetület volt.
Tehát nem voltam elhivatott gyermekgyógyász. A kezdet kezdetén nem is volt még
alkalmam beilleszkedni abba a hangulatba amit egy eleven élő gyermekkórterem
hangulata sugároz feléd. Az a kedves nyüzsgés körülötted amikor reggel
megjelensz közöttük és savanyú cukorkát osztogatsz nekik.
Eleinte csak a bonctermek néma csöndje ,és miért ne mondjam ki –irtózata jutott
az első és másodéves hallgató koromban osztályrészül.Szikár arcú
anatómusok,biokémikusok,fizikusok vettek körül szűkszavú,rigid,élettelen de
igen fontos tudományos tényekkel.
Mint ahogy történni szokott , mindenki kap egy mentőövet élete folyamán. Nekem
ez, a szavak meggyőző ereje volt. A szavak amiket a Pápai Páriz Életműdij
átvétele alkalmával is idéztem és amik Eötvös Józseftől származnak-
Idézem
–Sorsunkban tőlünk csak egy függ,az hogy a helyet,melyre a végzet által
állíttattunk,egészen betöltsük- Ki mást keres,balgatag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése