LÚDTALP KÜLÖNBÖZŐ ÉLETKOROKBAN

Lúdtalp

Lúdtalp

Lúdtalpbetét

Rövid leírás

A lakosság igen jelentős része szenved különféle lábpanaszokban. Ezeknek a panaszoknak a legnagyobb része statikai eredetű. A leggyakoribb statikai panaszt okozó betegség az ún."lúdtalp".

Az enyhe panaszokat okozó formáktól a legsúlyosabb panaszokat okozó, szinte járásképtelenséget előidéző elváltozások megtalálhatóak. Deformitások és panaszok az újszülött kortól kezdve az élet bármely szakaszában előfordulhatnak. A lúdtalp gyakorlatilag népbetegségnek számít. Ahhoz, hogy megértsük a lúdtalp keletkezését, érdemes a láb és a talp szerkezetét megismerni.

Előfordulás és okok

Mechanikai és statikai szempontból a lábra hárul a legtöbb munka. Viseli az egész test súlyát állás és járás közben, és minden lépésnél viselnie kell a talajjal való érintkezésből származó megrázkódtatásokat. A harisnya és a cipő nem kis mértékben gátolja és nehezíti a láb funkcióinak betöltését. Bonyolult szerkezete miatt már kisebb sérülések vagy rendellenességek is zavarokat, fájdalmakat válthatnak ki. A láb a szezámcsontok nélkül 26 csontból tevődik össze. Ezeket a szalagok és izmok funkcionális egységbe foglalják.

 A test súlya a bokavillában lévő ugrócsontra nehezedik, és azon keresztül a sarokcsontra és előrefelé az előlábra tevődik át. Az egyes csontok alakja, elhelyezkedése, egymáshoz való illeszkedése adja a láb jellegzetes, boltozatos kiképzését.

A boltozatok fenntartását a szalagok összeköttetések és izmok aktív működése biztosítja. E boltozatos építményen megkülönböztetjük a láb hosszanti és harántíveit. A boltozat hosszanti ívét a ferdén felfelé irányuló sarokcsont, sajkacsont, az első ék és az első lábközépcsont képezi. A külső ívet a sarokcsont, a köb és az ötödik lábközépcsont alkotja. A sarokcsont kulcshelyzetben van a boltozat képzésében. A két szélső ív között a többi három lábközépcsontnak megfelelően még három hosszanti ívet különböztetünk meg.

 Az ívek különböző magasságban vannak és így alakul ki a láb harántboltozata. A harántboltozat a lábközépcsontok fejecsei irányában egyenletesen ellapul. Az ívek tartását és rugalmasságát egyben a láb mozgásait az erős szalagrendszer és izomzat biztosítja. A terhelés következtében az ívek minimálisan ellapulnak, legerősebben a második, legkevésbé az ötödik.

A boltíves szerkezet rugalmassága révén "lengéscsillapítóként" működik, illetve rugóként raktározza a lépés energiáját. Ha az előzőleg vázolt funkcionális egység bármely pontja meggyengül, a láb működőképességének csökkenése következik be. Ha a terhelés és a teherbíró képesség között az egyensúly megbomlik, létrejönnek az ún. statikai deformitások. A rugalmas szalag és izomrendszer a boltozatot fenntartani nem tudja, létrejönnek azok a kórképek, amelyeket "lúdtalp" néven foglalnak össze.

Tünetek

Az újszülöttkori, csecsemőkori, gyermekkori lúdtalp:

A szülők, hozzátartozók a csecsemőt már újszülött korában azzal a panasszal hozzák az orvoshoz, hogy az újszülött lábát deformáltnak látják. A legtöbb esetben a hosszanti boltozat hiánya miatt látják deformáltnak a lábat.

A hosszanti boltozat hiánya a csecsemőkorban még többé-kevésbe fiziológiásnak tekinthető, mert a boltozat csak később az izomtónus növekedésével fokozatosan fejlődik ki. A vastag talpi, bőr alatti zsírpárna fokozza a lúdtalp látszatát. Az esetek túlnyomó többségében tehát a kórosnak tűnő helyzet magától megszűnik. A normális boltozat kifejlődésének hiányát 2 éves kor előtt nem tekintjük kórosnak.

 Az esetek egy részében azonban a talpi boltozat nem alakul ki és a türelmetlen szülők is hozzájárulnak a kóros helyzet fennmaradásához. Nem várják meg, hogy a csecsemő csúszással, mászással maga fejlessze izomzatát és szellemi fejlődésének megfelelő mozgási készséggel, önként álljon és járjon.

-A külső segítséggel kierőszakolt állás, járás túlterhelést okoz, amely a deformitás fennmaradását eredményezi. 7-8 éves kor körül egyéb statikus deformitással együtt (hanyag tartás, gacsos térd, stb.) látjuk.

A gyors növekedés és sok esetben a gyermek elhízása következtében fellépő fokozott megterheléssel az izmok fejlődése nem tart lépést. A láb teherbíró képessége gyenge lesz.

Pubertáskori lúdtalp:

A láb teherviselő képessége csökken, a megterhelés nő, a lábra hirtelen növekedés következtében sokszor a felnőtt ember súlyának megfelelő teher nehezedik. Az izomzat hamar kifárad, görcsösen megfeszül. Kifejlődik a gyulladásos vagy merev lúdtalp. Ebben rögzített állapotban gyakran van szükség az izomgörcsök és a lábfej megfeszülésének oldására, helyi érzéstelenítésben végzett izomlazítás és néha altatásban történő izomgörcs oldásra.

 Ebben az állapotban nagyon gyakori a gyors kifáradás.

 A folyamat végső szakaszában kifejlődnek a csontos deformitások, a láb ízületeinek porcfelszínei degenerálódnak, csontfelrakódások, részleges vagy teljes ízületi merevségek, elcsontosodások jönnek létre. Ezeket az elváltozásokat már általában a felnőttkori elváltozások közé soroljuk.

A felnőttkori lúdtalp:

Felnőttkorban a boltozatrendszer megbomláshoz vezethet a stabilizáló rendszerek erejét meghaladó igénybevétel: túlsúly, terhesség, állómunka.
A felnőttkori lúdtalp nagyon jól korrigálható a megfelelő lábra illő lúdtalpbetéttel, melynek több formája ismeretes: az egyszerű, bármilyen lábra alkalmazható szendvics-szerkezetű lúdtalpbetét nagyon jól korrigálja a lesüllyedt boltozatot

Természetesen e mellett tornagyakorlatokat és izomerősítést érdemes végeztetni. A számítógéppel tervezett egyénileg alkalmazott betétek rendkívül hasznosak.

 Sportolóknál, különösen az atlétáknál fontos a megfelelő cipő használata, hiszen egy rosszul kiképzett cipő jelentős elváltozásokat tud okozni.

Kezelés, gyógyulási esélyek

Összefoglalva tehát a lúdtalp még ma is népbetegségnek számít, melynek kezelése már az újszülött kortól elkezdhető és tovább követése rendkívül fontos. Ha a születés után a tartási deformitás nagyfokú, néhány hétre a lábat korrigált helyzetben érdemes gipsszel rögzíteni. Kisgyermekkorban óriási jelentősége van a megelőzésnek.

 Elsősorban nem szabad megengednünk az erőszakos korai lábra állítást: meg kell várni, amíg maguktól állnak. Nagy gondot kell fordítanunk az izomzat erősítésére.

 Különösen hasznos az egyenetlen talajon történő mezítláb járatás. Ugyanakkor a közhiedelemmel ellentétben a mesterséges sík felszínen történő mezítláb járás kifejezetten káros. Tudniillik ilyenkor nincs szükség az aktív stabilizátor szerepét betöltő izmok működésére.

 Lakáson belül hasznosabb a harántboltozatot támogató lábbeli viselése. Meg kell tanítani a szülőket arra, hogy ne erőszakolják a gyermekeknél a kifelé fordított lábbal való járást.

 Az ízületek aktív tornája és az izomzat erősítése rendkívül fontos szülői feladat. Erre a célra igen alkalmasak a mezítelen befelé forgatott lábakkal végzett álló és járó gyakorlatok.

 6-7 év fölött fölött gipszminta után vett betéttel korrigáljuk a helyzetet. Ennél fiatalabb korban a sarok belső oldala alá helyezett 5 mm-es a külső oldal felé lejtő ékkel korrigálhatjuk a sarok befelé történő billenését, amit a köznyelv "bokasüllyedésként" ismer.

 Rendkívül fontos szerepe van a gyermekcipők megfelelő kiválasztásának és használatának.

Merev lúdtalp esetén szintén torna kezeléssel és altatásban végzett helyes helyzet elérése után gipszrögzítéssel igyekszünk a normális helyzetet 3-4 hétre. A gipszrögzítés után rendkívül fontos az aktív és passzív gyógytorna kezelés.

Számtalan műtéti megoldás van a lúdtalpak korrekciójára, de csak az alsó ugróízületbe beültetett szövetbarát műanyag implantátumok hoztak jó eredményeket.

#1 Dr.BauerBela

---