A nyugati-keresztény civilizáción alapuló
családok történeti fejlődése]
1. Ősközösség Kisebb, mobilizálható családok, melyekre
jellemző a nukleáris családtípus. A nomád életmód sajnos nem tette lehetővé,
hogy túl nagy közösség mozogjon együtt. Ha netán egy-egy helyen ideiglenesen
megtelepedtek, szűk volt az életterük. Gondoljunk csak a barlangokra! Ezekben a
közösségekben nem halmozódott fel hulladék, így nem alakultak ki fertőzések
sem. A problémát a vadászatok, harcok során szerzett sérülések jelentették.
Táplálkozásukat egészséges és változatos ételek jellemezték. Az évszakoknak
megfelelően fogyasztottak húst, magvakat, gyümölcsöket és még gyökereket is.
Azonban sokszor néztek szembe olyan problémákkal, hogy nem volt étel. A
férfi-női szerepek elkülönültek: A férfiak a vadászatban játszottak fontos
szerepet ezért fejlettebb volt a térbeli látásuk és a matematikai
gondolkodásuk. A nők a gyermeknevelésben és a gyűjtögetésben töltöttek be
fontos szerepet. A nők éppen ezért fejlettebb kommunikációs készséggel rendelkeztek.
Az ősközösségek életében kb. 10 ezer év volt a fordulat, amikor letelepedtek.
2. Letelepedett életforma Ezekre
a közösségekre a többcsaládos együttműködés és együttélés a jellemző. A
mezőgazdasági és állattartási tevékenységre nagy és szervezett családra van
szükség. A mezőgazdasági tevékenységek miatt folyamatosan biztosított az
élelem, melyek inkább a gabonafélék voltak. A háziállatok ekkor még kicsit és
soványak. Hamarosan felhalmozódik a hulladék és megjelentek a fertőző
betegségek is. Ezekben a közösségekben a család összes tagja alá van rendelve a
családfőnek. A családfői pozíciót fiúágon lehetett örökölni. Ebben az időben a
család legfontosabb funkciója a közös termelés volt. Az érzelmek még nem
foglaltak el fontos szerepet. A házasságkötések inkább gazdasági tranzakciók
voltak. A munkamegosztás is igen eltérő volt. A férfiak végezték a nehéz
fizikai munkát, míg a nők csak családon belül dolgoztak. Elvégezték a házi és
ház körüli munkákat, továbbá a mezőkön munkálkodtak. A női munkavállalás
családon kívül elképzelhetetlen. Az egyedüli "kitörési lehetőség" az
apácaság vagy a prostituált életmód volt. A gyerekeket "kis
felnőttekként" kezelték, hiszen a mai értelemben volt nem gyerekkor. A cél
minél, hogy a gyerek minél előbb kivegye a részét a közös termelő munkából.
Azonban a magas gyermekhalandóság miatt nem alakul ki szoros érzelmi kapcsolat
a szülők és a gyerekek közt. Tovább rontja a helyzetet, hogy a gyerekeket a
közösség neveli, gondozza. Főként egyházi oktatásban részesültek. A nagy
családok egy élettérben születéstől a halálig egy fedél alatt laktak. Gyakran a
háziállatok is az ember mellett éltek, főleg télen. Nem volt elkülönülés, nem
volt magánélet. Minden nyilvánosan zajlik, a főúri kastélyokban is egymásba
nyíló termek, szobák voltak. A munkaidő általában egybemosódott a szabadidővel.
A munkahely volt egyben a lakóhely is. Gyakran kukoricamorzsolás, fonás közben
énekkel meséléssel ütötték el az időt. A kereszténység elterjedésével a
házasság a szentségek szintjére emelődik.
3. Ipari forradalom utáni családok
Ezekre a családokra jellemző a
szabadidő. Az urbanizáció korszakában jellemző az ipari munkavállalás. A
családtagok külön munkahelyen dolgoznak. A nukleáris családok kezdenek
elkülönülni. A városokban csak kisebb lakásokra van lehetőség, éppen ezért csak
a szülők és gyerekek laknak egy fedél alatt. Ebben a korszakban a nő, mint
munkavállaló a családon kívül szerepét tölti be. Eltűnnek a közös termelések,
de a közös fogyasztás továbbra is megtalálható. A munkahely és a lakóhely
élesen elkülönül. Emiatt nem beszélhetünk szabadidő-munkaidő egybefonódásáról
sem. A családok már csak a szabadidejükben tudnak érintkezni. A gyerekmunka a
gyári törvényekkel visszaszorul, így az utcára került gyerekekre a dolgozó
szülők nem tudnak vigyázni. A gyerekek begyűjtése az iskola-jellegű intézmények
feladata volt. A technikai fejlődésével az oktatás jelentősége is megnő. A
lakóterek kisebbek és jóval elkülönültebbek, mint korábban. A munkából áradtan
hazaérkező emberek szívesen pihentek és regenerálódtak. Ekkor jelenik meg az
elkülönülési vágy, az intimitásra való igény. Az érzelmi szempontok
felértékelődnek, nagyobb szerepet kapnak az érzelmek a párválasztásban.
Megjelenik az erős szülő-gyerek kötődés. A jogrendszer liberalizálódásával a
vallás háttérbe szorul. Lehetővé válik a válás!
4. Mai, modern családok jellemzői
Megjelenik a monogám házasság (esetleg
monogám házasságok sorozata). A nukleáris családok (2 generáció együtt)
kerülnek előtérbe. Jellemző a neolokalitás, mely szerint elköltözik az új
család az előző generáció lakhelyéről, és új otthont teremt. Erőteljes érzelmi
kötődések vannak. Az érdekházasságok száma igen csekély. A férj neve öröklődik
tovább
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése