Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2014. május 9., péntek

A NYUGATI- KERSZTÉNY CIVILIZÁCIÓN ALAPULÓ CSALÁDOK TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE

A nyugati-keresztény civilizáción alapuló családok történeti fejlődése]

1. Ősközösség Kisebb, mobilizálható családok, melyekre jellemző a nukleáris családtípus. A nomád életmód sajnos nem tette lehetővé, hogy túl nagy közösség mozogjon együtt. Ha netán egy-egy helyen ideiglenesen megtelepedtek, szűk volt az életterük. Gondoljunk csak a barlangokra! Ezekben a közösségekben nem halmozódott fel hulladék, így nem alakultak ki fertőzések sem. A problémát a vadászatok, harcok során szerzett sérülések jelentették. Táplálkozásukat egészséges és változatos ételek jellemezték. Az évszakoknak megfelelően fogyasztottak húst, magvakat, gyümölcsöket és még gyökereket is. Azonban sokszor néztek szembe olyan problémákkal, hogy nem volt étel. A férfi-női szerepek elkülönültek: A férfiak a vadászatban játszottak fontos szerepet ezért fejlettebb volt a térbeli látásuk és a matematikai gondolkodásuk. A nők a gyermeknevelésben és a gyűjtögetésben töltöttek be fontos szerepet. A nők éppen ezért fejlettebb kommunikációs készséggel rendelkeztek. Az ősközösségek életében kb. 10 ezer év volt a fordulat, amikor letelepedtek.
2. Letelepedett életforma Ezekre a közösségekre a többcsaládos együttműködés és együttélés a jellemző. A mezőgazdasági és állattartási tevékenységre nagy és szervezett családra van szükség. A mezőgazdasági tevékenységek miatt folyamatosan biztosított az élelem, melyek inkább a gabonafélék voltak. A háziállatok ekkor még kicsit és soványak. Hamarosan felhalmozódik a hulladék és megjelentek a fertőző betegségek is. Ezekben a közösségekben a család összes tagja alá van rendelve a családfőnek. A családfői pozíciót fiúágon lehetett örökölni. Ebben az időben a család legfontosabb funkciója a közös termelés volt. Az érzelmek még nem foglaltak el fontos szerepet. A házasságkötések inkább gazdasági tranzakciók voltak. A munkamegosztás is igen eltérő volt. A férfiak végezték a nehéz fizikai munkát, míg a nők csak családon belül dolgoztak. Elvégezték a házi és ház körüli munkákat, továbbá a mezőkön munkálkodtak. A női munkavállalás családon kívül elképzelhetetlen. Az egyedüli "kitörési lehetőség" az apácaság vagy a prostituált életmód volt. A gyerekeket "kis felnőttekként" kezelték, hiszen a mai értelemben volt nem gyerekkor. A cél minél, hogy a gyerek minél előbb kivegye a részét a közös termelő munkából. Azonban a magas gyermekhalandóság miatt nem alakul ki szoros érzelmi kapcsolat a szülők és a gyerekek közt. Tovább rontja a helyzetet, hogy a gyerekeket a közösség neveli, gondozza. Főként egyházi oktatásban részesültek. A nagy családok egy élettérben születéstől a halálig egy fedél alatt laktak. Gyakran a háziállatok is az ember mellett éltek, főleg télen. Nem volt elkülönülés, nem volt magánélet. Minden nyilvánosan zajlik, a főúri kastélyokban is egymásba nyíló termek, szobák voltak. A munkaidő általában egybemosódott a szabadidővel. A munkahely volt egyben a lakóhely is. Gyakran kukoricamorzsolás, fonás közben énekkel meséléssel ütötték el az időt. A kereszténység elterjedésével a házasság a szentségek szintjére emelődik.
3. Ipari forradalom utáni családok 
Ezekre a családokra jellemző a szabadidő. Az urbanizáció korszakában jellemző az ipari munkavállalás. A családtagok külön munkahelyen dolgoznak. A nukleáris családok kezdenek elkülönülni. A városokban csak kisebb lakásokra van lehetőség, éppen ezért csak a szülők és gyerekek laknak egy fedél alatt. Ebben a korszakban a nő, mint munkavállaló a családon kívül szerepét tölti be. Eltűnnek a közös termelések, de a közös fogyasztás továbbra is megtalálható. A munkahely és a lakóhely élesen elkülönül. Emiatt nem beszélhetünk szabadidő-munkaidő egybefonódásáról sem. A családok már csak a szabadidejükben tudnak érintkezni. A gyerekmunka a gyári törvényekkel visszaszorul, így az utcára került gyerekekre a dolgozó szülők nem tudnak vigyázni. A gyerekek begyűjtése az iskola-jellegű intézmények feladata volt. A technikai fejlődésével az oktatás jelentősége is megnő. A lakóterek kisebbek és jóval elkülönültebbek, mint korábban. A munkából áradtan hazaérkező emberek szívesen pihentek és regenerálódtak. Ekkor jelenik meg az elkülönülési vágy, az intimitásra való igény. Az érzelmi szempontok felértékelődnek, nagyobb szerepet kapnak az érzelmek a párválasztásban. Megjelenik az erős szülő-gyerek kötődés. A jogrendszer liberalizálódásával a vallás háttérbe szorul. Lehetővé válik a válás!
4. Mai, modern családok jellemzői 
Megjelenik a monogám házasság (esetleg monogám házasságok sorozata). A nukleáris családok (2 generáció együtt) kerülnek előtérbe. Jellemző a neolokalitás, mely szerint elköltözik az új család az előző generáció lakhelyéről, és új otthont teremt. Erőteljes érzelmi kötődések vannak. Az érdekházasságok száma igen csekély. A férj neve öröklődik tovább


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése