A génekből és nem a mintákból fakad a gyermeki
agresszió ??
A
kisgyermekek erőszakos viselkedése inkább genetikai okokkal függhet össze,
kevésbé a környezetükben látott mintákkal – derült ki a Montreali Egyetem nagy
szabású ikerkutatásából.
|
|
Eric
Lacourse kutatócsoportja egypetéjű és kétpetéjű ikrek szüleivel végzett
vizsgálatot, hogy értékelje és összehasonlítsa gyermekeik viselkedését,
környezetét és genetikai jellemzőit.
"A gének és a környezet elemzésével felfedeztük,
hogy a korai genetikai tényezők döntően befolyásolják a fejlődést, nagyrészt
magyarázatot adnak az erőszakos viselkedés fennmaradására és
megváltozására" – idézte a Science
Daily a Psychological
Medicine című
szaklapban ismertetett kutatás vezetőjének szavait.
Hozzátette: ez a genetikai háttér nem jelenti azt, hogy a gyermeki agresszión nem lehet
változtatni, a viselkedést magyarázó ok-okozati láncban
a genetikai tényezők mindig kölcsönhatásban állhatnak a környezeti okokkal.
Az
elmúlt 25 év korai gyermekkorra irányuló kutatásait erősen befolyásolta a
szociális tanulás elmélete. Az elmélet szerint az
erőszakos viselkedést leginkább a környezet és a média által közvetített
agresszív minták váltják ki.
A kora gyermekkori fizikai agressziót kutató
vizsgálatokból azonban az derült ki, hogy az erőszakos viselkedés a
csecsemőkorban kezdődik, csúcspontját pedig kettő és négyéves kor között éri
el. Ugyanakkor ezek a kutatások azt is
kimutatták, hogy idővel a környezeti hatások kiegyenlítődnek, és az egész
életet vizsgáló, genetikai szempontokat is figyelembe vevő vizsgálatok szerint
körülbelül 50 százalékban írható a számlájukra az agresszivitás.
"Mivel a kora gyermekkori hajlamok a szülőkből és a
kortársakból negatív reakciókat válthatnak ki, ezért óvatosan kell kezelni a
korai testi erőszakot.
Akár a szülők, akár a társak erőszakos válaszreakciói a
krónikus fizikai agresszió kialakulásához is vezethetnek" – tette
hozzá Lacourse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése