Öt tévhit a tanulással
kapcsolatban
|
|
|
|
|
|
1. tévhit: Tanulni mindenki tud!
Ez igaz, no meg az is hogy a focihoz és a politikához is
ért mindenki. A hangsúly inkább azon van, ki HOGYAN tud tanulni. Nem árt, ha
tisztában vagyunk azzal, hogy a saját képességeinkhez milyen tanulási
stratégiák passzolnak leginkább. Ha ezt képesek
vagyunk alkalmazni sokkal hatékonyabban fog menni a tanulás. Sőt még
élvezni is fogjuk ha nem vigyázunk. Aki szívesen járkál tanulás közben, ám
tegye, akit viszont még a légy zümmögése is kizökkent, az mondjuk ne hallgasson
zenét miközben tanul. Aki szereti leírni az anyagot, az írja le, aki inkább
hallani szereti, az mondja fel magának vagy akár a kutyájának. Lényeg hogy
tanuljuk meg saját működésünket, aztán a többi már gyerekjáték lesz.
2. tévhit: Az iskolában felesleges mindent
megtanulni, mert úgysem lesz rá szükség később!
Ez is érvényes
állítás, ha csak a tananyag elméleti részére
gondolunk, mert valóban sok olyan információt szerzünk, amit későbbi életünkben
látszólag nem használunk. Ám ha úgy tekintünk a
dologra, hogy az oktatásban eltöltött évek alatt képessé válunk az átfogó, és a
megértésre törekvő tanulásra, akkor a végeredmény egy olyan tudásanyag lesz,
ami tényleg bárhol bármikor használható. Ha máshol nem, hát a televíziós
vetélkedőkben biztosan.
3. tévhit: Csak a stréberek kapnak jó
jegyeket!
Erre a szituációra mindenkinek van legalább egy vicces
története, tehát semmiképp nem tagadhatjuk a jelenség létét. Mégis fontos árnyalni azért a kérdést, oly módon, hogy mivel a pedagógus
is emberi lény, így mindenképpen hatással vannak rá a körülötte lévő emberek
(diákok, szülők, kollégák) sajátosságai. Emiatt az
osztályozás tényleg nem objektív módon történik. Ám ahelyett hogy ezen siránkozni kezdenénk, inkább tanuljuk meg azokat a
trükköket, amikkel akár jobb jegyet is kaphatunk, és ezt tuti nem csak a
stréberséggel érhetjük el. Legyünk kreatívak, egy kis empátia csodákra képes.
4. tévhit: A tanulás sok időt vesz el, másra
nem is marad!
Gyakran hallani diákok szájából, hogy egész délután
tanult, aztán valami rejtélyes módon mégsem lett belőle tudás a végére. Néhány keresztkérdéssel könnyedén kiderül, hogy időből valóban sok ment
el a tanulásra, de közben azért csak volt egy kis a fészbúk/viber/twitter, no
meg internetrádió/youtube/ipod.
Száz szónak is egy a vége, a tanulás valóban időigényes dolog önmagában is, de korántsem annyira, mint ha feltunningoljuk párhuzamos cselekvésekkel. Sok időt nyerhetünk, ha megtanuljuk optimálissá tenni a tanulásra szánt időt és teret. Mondjuk együnk egy kicsit tanulás előtt, szellőztessük ki a szobát, kapcsoljuk ki (na jó, legalább halkítsuk le) a kütyüket, és készítsünk tervet. Aztán a végén azt fogjuk tapasztalni, hogy időnk is maradt, meg tudásunk is lett.
Száz szónak is egy a vége, a tanulás valóban időigényes dolog önmagában is, de korántsem annyira, mint ha feltunningoljuk párhuzamos cselekvésekkel. Sok időt nyerhetünk, ha megtanuljuk optimálissá tenni a tanulásra szánt időt és teret. Mondjuk együnk egy kicsit tanulás előtt, szellőztessük ki a szobát, kapcsoljuk ki (na jó, legalább halkítsuk le) a kütyüket, és készítsünk tervet. Aztán a végén azt fogjuk tapasztalni, hogy időnk is maradt, meg tudásunk is lett.
5. tévhit: A tanulás unalmas!
Nyilván mindenki sok olyan dolgot tudna felsorolni, ami
sokkal izgalmasabb és élménytelibb mint a tanulás, de azért a tanulás sem olyan
unalmas, mint amilyennek elsőre gondoljuk. Ha az
ember olyan dolgot tanul, ami valóban érdekli, vagy amit valamilyen módon a
saját hétköznapi életéhez is tud kapcsolni, akkor hirtelen megtelik élettel a
tanulás folyamata, és volt nincs unalom. És mielőtt bárki kétségbe esne, a
legtöbb tananyagban meg lehet találni azt a pontot, ahol éppen minket szólít
meg az adott téma. Csak meg kell találnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése